Akinek természetes az életmentés

Akinek természetes az életmentés
Szabó István szolgálaton kívüli tűzoltó mentett ki egy idős embert kedden este egy nagyváradi lakástűzből. A részleteket maga a hős lánglovag mesélte el a Bihari Naplónak.


Rövid tűzoltósági jelentés: kedden késő este a nagyváradi 2. számú tűzoltó brigád eloltott egy tüzet a váradi Haşdeu utcán. A tűzoltók mintegy harminc perc alatt oltották el a lángokat, melyek két épület tetőzetében tettek kárt, és egy fából épült melléképületet pusztítottak el. A hír nem számol be arról, hogy a szolgálatban lévő tűzoltóknak embereket nem kellett kimenteniük az akció során. Nem hanyagságból maradt ki ez a részlet, hanem azért, mert mire a helyszínre értek, ezt már megtette szolgálaton kívüli kollégájuk, Szabó István.

Jókor, jó helyen

A tűzoltóként dolgozó váradi fiatalember barátaival épp egy bárban sörözött kedd este egy kiadós focimeccs után, amikor a társaság égett műanyagszagot kezdett érezni. Szóltak a pincérlánynak, hogy ellenőrizze a konnektorokat, mert füstöt sehol nem láttak, viszont a szag egyre erősebb lett. „Kis idő elteltével azt láttuk, hogy valaki fejvesztve elszalad az ajtó előtt, látszott, hogy valami baj van. Kimentünk az utcára, ahol már embertömeget láttunk. Nagy volt a riadalom, mert a bár melletti épület tetőzete lángolt, és az amelletti faépület is égett. A tető égett szigetelőanyagának a szagát éreztük a bárban” – mondja Szabó István, aki elmesélte azt is, mi történt ezután.

Gyors cselekvés

Első dolga volt hívni a tűzoltóságot. A diszpécsernek elmondta a részleteket, és megtudta azt is, hogy a tűzoltók már kaptak riasztást. Majd így folytatta: „Mikor befejeztem a telefonálást, feltűnt a mellettem álló két ember – egy férfi és egy nő –, akik nagyon izgatottak, ijedtek voltak. Arra gondoltam, hogy az övék lehet az égő épület, esetleg ők laknak benne, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mindenki kijött-e a házból. Erre a fejükhöz kaptak, és azt mondták, hogy a tata még bent van. Akkor azt mondtam a férfinak, hogy mutassa meg, hogy hol van az ember, hogy ki tudjuk hozni. Bementünk az épületbe, nagy volt a füst és a sötétség, de szerencsére megtaláltuk a fekvő öregembert.” Ekkor Szabó István azt mondta a fiatal férfinak, hozzon gyorsan valami lábbelit, ő pedig kiviszi az öreget. A férfi kiszaladt, a tűzoltó pedig ha nehezen is, de fel tudta ébreszteni az alvót, ám ekkor még nem voltak túl a nehezén, mert az öregember mintha nem fogta volna fel, hogy ég a tető, és ezért ki kell menekülni a házból. „Én igyekeztem az idős embert kitámogatni, aki kijövet megijedhetett a tűztől, vagy a hirtelen nagy fénytől, mert megkapaszkodott az ajtófélfában, és mormolt valamit, nem értettem, hogy mit, talán azt, hogy nem akar kimenni. Ekkor félig a vállamra vettem, és kiszaladtam vele, letettem a szomszéd ház tövébe, és mondtam neki, hogy ne menjen sehova. Rá egy percre már fordultak is be a tűzoltók, akik szakszerűen, mintegy fél óra alatt eloltották a tüzet. Mikor odaértek, megkérdezték, hogy van-e bent ember, akit ki kell menteni. Mondtam nekik: már nincs.” A nem csak szakmája, de hivatása szerint is tűzoltó Szabó István a kollégák megérkezése után sem ült tétlenül, hanem segédkezett az oltásban, majd mikor sikerült minden veszélyt elhárítani, az ijedelem, egyben a jól végzett munka örömére visszament barátaival a bárba folytatni a sörözést. A többiek hősként ünnepelték őt, de ezt az ünneplést Szabó István ugyanazzal a megjegyzéssel hárította el, mint amit nekem is mondott beszélgetésünk végén: „én nem éreztem ezt akkora hőstettnek; nekem természetes az életmentés.”

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter