„Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást”

„Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást”
A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség is indított külön zarándokvonatot Csíksomlyóba, a pápalátogatásra. 750-en utaztak a történelmi eseményre, köztük a Szent László Líceum diákjai, tanárai is. Talán mondanunk se kell, nagyszerű lelki élménynek bizonyult ott lenni.

Péntek délután a Székesegyházban gyülekeztek az egyházmegye minden sarkából érkezett zarándokok. Vidámak voltak, lelkesek, de azért bizonyára a legtöbbjükben volt egy kis drukk, hiszen nem minden öt percben adódik lehetőség egy légtérben lenni a római katolikus egyház fejével, élőben hallgatni a buzdításait, tanácsait. Dr. Kovács F. Zsolt irodaigazgató ismertette a főbb technikai tudnivalókat, majd Mons. Fodor József vikárius áldással bocsátotta útra a zarándokokat, Szent Ambrust idézve, aki szerint ahol Péter, ott van egyház. (Visszafelé a vonaton, elindulás előtt a csíkszerdai állomáson Exc. Böcskei László püspök is üdvözölt mindenkit).

A kilencórás vonatozás jó hangulatban telt, a fiatalok közül sokan énekeltek. Akik egymással szemben kaptak maguknak helyet, örömmel diskuráltak, és az „átbeszélés” se volt ritka. Amíg a fényviszonyok engedték, a kinti tájban is érdemes volt gyönyörködni, hiszen ahogy haladtunk Erdély szíve felé, egyre varázslatosabb volt. Az égbe magasló hegyek, a délceg fenyvesek pompás panorámát nyújtottak menet- és visszafelé jövet is. Éjfél után a kisebb-nagyobb társaságokat lassan elnyomta az álom, hajnali 4 óra után futott be a szerelvény a csíkszeredai állomásra, ahonnan még hátravolt jónéhány kilométer. Menetközben más zarándokcsoportok is csatlakoztak hozzánk, vagy éppen mi őhozzájuk, mindenesetre az egyre duzzadó tömeg méltóságteljesen és örömteli várakozással hömpölygött a kegyhely felé. Bár ekkora sokadalmat ritkán látni, ez nem okozott gondot: útunk során mindenki rendben haladt, zokszó nélkül és fegyelmezetten odébb húzodtak azok, akiknek kellett.

Derűs személyiség

A kegytemplomnál egy rövidebb pihenőt tartottunk, hogy akik óhajtották, újabb lelki csomaggal gazdagítsák spirituális tarisznyájukat. A lelkesedést az se lohasztotta le, hogy a Hármashalom oltár felett sötét fellegek gyülekeztek, s egyre inkább rázendített az eső. A nyeregbe érve aztán mintha dézsából öntötték volnak, úgy szakadt ránk az égi áldás. Úgy tünt, sohasem akar félbeszakadni. Hideg, a bőrig hatoló csapadék. Még a hátizsákban levő cuccok is átáztak, hiába terítettünk rájuk nejlon zacskót. A felfelé vezető út is egyre inkább csúszós dagonyává változott. Egy idő után már a szektorkijelölések se számítottak, mindenki oda húzódott, ahol kevésbé ömlött rá az eső. Olyanok is voltak, akik távoztak, mert féltek, hogy később nehezebb lesz.

Aztán mikor megérkezett a Szentatya, már nem esett, és a köd is eloszlott. Sokan csodát emlegettek, s talán nem ok nélkül… És igen: Ferenc pápa a valóságban is derűs, vonzó, magával ragadó személyiség, akkor is, ha sokak beszámolója szerint az arcvonásait nem annyira lehetett kivenni a biztonsági távolság miatt. Jó a közelében lenni, hallgatni a tanításait, a kisugárzásának bűvkörében tartózkodni. Ezért sem írható a véletlen számlájára a spontán üdvrivalgás a megjelenésekor, vagy az, hogy szokatlan módon a jelenlevők megtapsolták a beszédét… Mert jó volt feltöltödni, vele együtt hálát adni Istennek, bizonyságot tenni.

Ciucur Losonczi Antonius