Aki az élet titkát kereste…

Aki az élet titkát kereste…
Nagyvárad- Csütörtökön este a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum egyik osztálytermében szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok. Ezúttal Barabás György tanár tartott előadást.

A megjelenteket Vonház Antal, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének titkára köszöntötte, majd Kupán Árpád olvasott fel Mécs László-költeményt. Az e havi meghívott Barabás György tanár, az egyesület szimpatizánsa volt, aki a kémiai tudományokból szerzett licenciátust, és annak apropóján tartott előadást Szent-Györgyi Albertről, hogy a Nobel-díjas tudós, orvosprofesszor 120 esztendővel ezelőtt született. Érdekes expozéja során sok olyan információ elhangzott a C-vitamin feltalálójának életéről és munkásságáról, melyet talán kevesen ismernek.

Többek közt megtudtuk, hogy 1893. szeptember 16-án született Budapesten. A Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett, majd a fővárosi Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. Nem volt jó tanuló, diszlexiásnak tartották, ötödik osztályban félévkor például három tantárgyból, köztük természetrajzból is megbukott. Az első világháborúban az olasz fronton egy kórház melletti laboratóriumban dolgozott, és tiltakozott a hadifoglyokon végzett veszélyes kísérletek miatt. Négy felesége is volt, utoljára 83 éves korában házasodott össze egy festőművésznővel. A hetvenes években tagja volt annak az amerikai kormányküldöttségnek, amelyet az akkori külügyminiszter vezetett és visszaadta a magyar népnek a Szent Koronát. 1986. október 22-én az Egyesült Államokban, Woods Hole-ban halt meg, az Atlanti óceán partján levő házának kertjében van eltemetve.

Tudományos munkássága

1919 decemberében Berlinbe utazott, hogy az enzimek működését tanulmányozza, utána Hamburgban, a trópusi betegségek intézetében kapott állást. 1922-ben Hollandiába került, ahol fizikai-kémiai ismereteit mélyítette el. 1924-tól az izgatta, hogy a sejtbe kerülő táplálékból hogyan lesz a sejt életét lehetővé tevő energia. Átment Amerikába, ahol a C-vitamin kötötte le a figyelmét, 1936-ban a P-vitamint is felfedezte. 1937. október 2-án kapott táviratot a Stockholmi Akadémiától, melyben tudatták vele, hogy ő lett az év orvosi és élettani Nobel-díjának nyertese. A következő években az izomszövetek oxigén felvételét tanulmányozta, majd az izom összehúzódás mechanizmusával foglalkozott. 1960-ban a csecsemőmirigy keltette fel érdeklődését, élete utolsó két évtizedét pedig a rákkutatásnak szentelte. „A kreatív géniuszokra jellemző, hogy őket csak a legnagyobb problémák érdeklik, így Szent-Györgyi Albert is egész pályafutása során az ÉLET titkát kereste”- hangsúlyozta Barabás György.

Ciucur Losonczi Antonius