Akarat és nem születési hely kérdése a tanulás

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval a vidéki oktatás perspektíváiról beszélgettünk, az ok-okozati összefüggéseket néztük meg és az ágazat problémáinak lehetséges megoldására kerestünk választ.

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval a vidéki oktatás lehetôségeirôl és határairól beszélgettünk, annak apropóján, hogy az utóbbi idôben igen gyakorivá vált, hogy a vidéki gyermekeket már óvodáskortól városon taníttatják szüleik. Milyen jövô vár a vidéki oktatásra ilyen helyzetben? Frigy szerint kétféle szakember van: aki a társadalmi és törvényi környezetet hangsúlyozza, és a vidéki oktatás egyre romló helyzetét természetes társadalmi folyamatként látja, ami ellen nincs is mit tenni; mások a diákok tehetségét és felelôsségét hangsúlyozzák, és úgy közelítik meg a vidéki oktatást, hogy a jó diák mindig, mindehol, bármilyen körülmények között tud tanulni, ha akar.  Amiért mindeki számára elgondolkodtató a téma, az az, hogy 10 évvel ezelôtt középiskolában vettük észre talán szülôként, talán pedagógusként, hogy a vidéki gyermekek az általános iskolát városon kezdték, aztán 5 évvel ezelôtt elkezdtek megjelenni az I. osztályban is a vidéki diákok, ma pedig már ott tartunk, hogy az óvodába is beviszik a gyermekeket vidékrôl  – ami Frigy Szabolcs szerint figyelmeztetô jell kell legyen.

Kérdések sora

A kérdés viszont az, hogy a vidéki gyermekek városi iskolákba való beiratása annak eredménye, hogy valami nem működik jól vidéken, vagy azt jelenti, hogy a szülôk gondolkodásában jelent—e meg valami, amit érdemes kutatni — folytatta az iskolai tanácsadó. — Létezik az iskolának az intézménye és lassan ott tartunk, hogy a diákok és a tanárok nem szeretnek iskolába járni. Mi a baj akkor az iskolával? Mind a szülôk, mind a diákok és pedagógusok is úgy érzékelik, hogy ma egy átmeneti idôszakban van az oktatás. Szülôk, tanárok talán érzik, hogy valamit újítani kellene a tanügyben, a diákok pedig, hogy valami nincsen jól, hiányzik a motiváció, a tanulás, sok szülô pedig keresi a megoldást. Munkám során válaszokat keresô szülôkkel találkozom, akik folyton azt kérdezik, hogy mi lenne legjobb a gyermekének, hol és mit tanuljon a gyermek, szülôként mit tehet, hogy a gyermek tanuljon? Tele vannak kérdésekkel, és az, hogy erre megfelelô idôben választ kapjanak, az a közösség érdeke.

 

Akarat és nem születési hely kérdése a tanulás (II.)

 

Folytatjuk beszélgetésünket Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval, akivel ezúttal a tanulás fontosságának témáját feszegettük, és annak a késôbbiekben jelentkezô hasznairól is szót ejtettünk.

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó elárulta, hogy ô nem oktat, hanem inkább segíti a tanárok háttérmunkáját: beszélget a diákokkal és a szülôkkel, és az iskolát egyfajta külsô szemlélôként szokta vizsgálni.  Hogy mennyire idôszerű ma a tanulásról beszélni? Én azt gondolom, hogy kell, és fontos is beszélni róla. Ha az oktatási problémákról beszélek, akkor érintett mindenki. Vagy azért mert járt iskolába, vagy a gyermeke jár iskolába, vagy azért, mert valamilyen oktatási intézményben dolgozik  – véli Frigy. Elmondása szerint fontos észrevennünk, hogy az oktatás körülbelül 30—40 éve már nem írás és olvasás tanulásáról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy a tanítás és a tanulás már a jólétrôl, munkáról, fizetésrôl és végsô soron pénzrôl, egyszóval a jövônkrôl szól.

A tudás hatalom

 Nagyon fontos, hogy ma már van lehetôség az életben, hogy azon a bizonyos társadalmi szamárlétrán feljebb lépjünk, és ami új dolog az emberiség történetében, hogy lehetôség van változtatni, akkor is, ha valaki egyszerű szülôk gyermekeként születik, válhat belôle értelmiségi  – világított rá Frigy Szabolcs a lehetôségekre. Elmondása szerint sok szülô csodálkozik, hogy milyen sokféle lehetôséget kínál ma a társadalom. Persze vannak, akik azáltal lépnek feljebb a társadalomban, hogy könnyen meggazdagszanak, de legtöbben a tanulás révén jutnak elôrébb, ezért a diákoknak arra kell készülni, hogy úgy léphetnek elôre az életben, ha tanulnak. Manapság, az információ alapú társadalomban fontos tudni, hogy a tudás hatalom.  Két nagyon fontos fogalom van: a kulturális—, és az anyagi tôke. Az anyagi tôkérôl nagyon sokat beszélünk, régen fontosabb volt bármi másnál. Ma viszont már fontosabbnak tartják a kulturális tôkét, ami a tudást jelenti, azt hogy tudjam, hogy hova kell mennem jó munkáért, mit kell tanulnom azért, hogy jó fizetésem legyen. Ami fontos, hogy a kulturális tôke egyszer majd meghozza az anyagi tôkét is. A fiataloknak lefordítva, azt jelenti, hogy ha most erôsítem a kulturális tôkémet, akkor idôvel megjelenik az anyagi tôke is  – magyarázta Frigy.

 

Akarat és nem születési hely kérdése a tanulás (III.)

 

Folytatjuk beszélgetésünket Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval, akivel ezúttal a tanulásra fordított idôrôl és annak megtérülésérôl beszélgettünk, valamint a célok elérésérôl is szó esett.

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó észrevétele szerint sajnos nem minden diák használja ki azt a lehetôséget, hogy Romániában az oktatás bizonyos szintig ingyenes.  A tanulással töltött évek során éppen a kulturális tôkénket kellene feltöltenünk, hogy jó alappal induljunk el az életben  – mondta a tanácsadó. Elmondása szerint az emberek általában rövid távú célokat követnek, ez tűnik kényelmesebbnek a számukra.  Könnyebb azt mondani, hogy ma nem tanulok, inkább csinálok valami mást, ami kellemes vagy hasznos, csak ezzel az a gond, hogy az meghatározza további életünket. Ha 12 évig, amíg valaki tanul – vagy akár több ideig -, jól végzi a dolgát, akkor a késôbbiekben egész hátralévô életét megkönnyíti, minôségileg is jobb élete lehet. De ha ezt a 12 évet folyton csakis rövid távú céloknak vetjük alá, akkor egész életünkben bukdácsoló, folyton siránkozó emberek leszünk. Nagyon sok szülôvel találkozom, aki azt mondja, hogy bezzeg, ha én okosabb lettem volna, akkor többet tanultam volna. És a gyerekek valahogy soha nem tudnak úgy ráérezni erre a problémára  – tette hozzá Frigy.

Az oktatás fejlôdésérôl

Érdekes észrevételt vetett fel Frigy Szabolcs, miszerint mióta Magyarországon bevezették a kötelezô érettségit, azóta kimutatható, hogy az ország GDP—je megnôtt. Összefüggést lehet teremteni: minél többet áldozunk az oktatásra, annál inkább megalapozzuk a jövô társadalmát.  Nálunk a kommunizmusban az volt a lényeg, hogy mindenkinek legyen érettségi diplomája, csak az volt ezzel a gond, hogy Romániában volt a legtöbb érettségi diplomával rendelkezô analfabéta  – folytatta. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az oktatás révén maga egy közösség is fejlôdjön, ha jó iskolája van, akkor érezhetôen elôrébb jut, amire már sok pozitív példa van.

 

Akarat és nem születési hely kérdése a tanulás (IV.)

 

Folytatjuk beszélgetésünket Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval, akivel ezúttal az oktatás minôségérôl beszélgettünk, valamint arról, hogy a gyermekek a tanulás révén jutnak elôre az életben.

 

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó szerint nagyon fontos, hogy a közösség áldozzon saját oktatási rendszerére. Elmondása szerint az oktatás egy 21 éves befektetés, amelybe az egyetem is beleértendô.  Amikor a tanárkollégák is felvetik a kérdést, hogy miért ilyen az oktatási rendszer, és miért van ilyen kevés fizetés, miért jut kevesebb az oktatásra, akkor mindig arra gondolok, hogy vajon az ország van—e olyan színvonalon, hogy 21 éves befektetéseket csináljon? Az oktatás és a fejlôdés kulcskérdése, hogy befektetni kell: jó tanárokat kell képezni, áldozni kell a vidéki oktatásra, mert a közösség így láthatólag fellendül  – világított rá Frigy. Elmondta, hogy manapság, amikor az iskolában megkérdi, hogy kinek van felsôfokú végzettséggel rendelkezô apja—anyja, a gyerekek 92 százalékának nincs. Ma a diákok nagy része  túltanulja  a szüleit – nem VIII. vagy XII. osztályt, hanem egyetemet végeznek. Kezd kialakulni az a folyamat, amit elsô generációs értelmiségnek hívunk – a szülôk belátják, hogy tanulni kell, taníttatják a gyereküket, és a gyerekek magasabb eredményeket érnek el tanulmányaikban. Sok szülô úgy látja, hogy az oktatás – befektetés. És a szülôk nyilván joggal várják el, hogy ez a befektetés jó befektetés legyen, mert a család számára fontos, hogy a gyermek felemelkedjen, jobban éljen, mint ahogy a szülei és nagyszülei.

A tanulás a cél

 A fejlôdés mindhárom szinten nagyon fontos: az ország, egy szűkebb közösség és a család szintjén. Emellett jó, hogy ma már szabad iskolát választani, és az iskolának is szabad gyereket választani, ezt elit—központú oktatásnak hívják  – folytatta Frigy. A demokratikus iskolarendszerben azt mondják, hogy születéstôl függetlenül mindenkinek jár a minôségi oktatás. A kérdés mindig az, hogy pénzért lehet—e minôségi oktatást venni, mert akinek van pénze, nô a kulturális tôkéje – késôbb nô az anyagi tôkéje is -, és akinek nincs pénze, annak nem nô a kulturális tôkéje sem.  Pénzbôl pénzt csinálunk. Ez, ami kezd rosszul működni itt, hogy megint ott tartunk, hogy a gazdagoknak jó iskolába jár a gyereke, jó munkahelye lesz stb., akinek pedig nincs pénze, nincs lehetôsége jó iskolába íratni a gyermekét. A cél az, hogy a gyermekek a tanulás révén jussanak elôre  – mondta Frigy.

 

Akarat és nem születési hely kérdése a tanulás (V.)

Folytatjuk beszélgetésünket Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval, akivel ezúttal az elitközpontú oktatásról, valamint a tanintézmények támogatásáról beszélgettünk.

Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó elmondása szerint amikor az egyetemen arról beszélget a fiatalokkal, hogy ki mit szeretne csinálni az egyetem után, és lessz–e lehetősége elhelyezkedni, olyankor a tanulók válaszként két dolgot mondtak: csak akkor lehet elhelyezkedni, ha valakinek van kapcsolata, vagy ha nincs, akkor lehetőség sincs az elhelyezkedésre. A diákok válaszához hozzátette, hogyha valaki a legjobb az osztályban, vagy az évfolyamon, akkor biztos, hogy eltud helyezkezni. „Mégmindig ott van a diák felelőssége, hogy ha igazán szorgalmas és akar tanulni, akkor eltud jutni egy szintre” — világított rá a megoldásra Frigy. Elmondása szerint Szatmáron tapinthatóan vannak elit osztályok és a szülőknek presztizs kérdés lett, hogy elit osztályba jusson be a gyermeke.

Iskolák támogatása

Másik fontos kérdés, hogy helyileg,  közösségi szinten biztosítva legyen az oktatás révén a gyermekek jövője. „Amikor arról beszéltem, hogy már óvodába is be kell vinni a gyereket a városba, akkor az a kérdés, hogy valami itt nem működik jól? Az a kérdés: hogyha tudunk egy jó közösséget formálni, akkor van biztosítva a közösség jövője, valamint ha van, tudunk csinálni minél magasabb szintű minőségi oktatást” — hívta fel a figyelmet a közösségi szinten való minőségi oktatásra Frigy. Észrevétele szerint az elmúlt 18 év során az oktatási törvények válatozásakor mindig úgy érezte, hogy a vidéki oktatást picit nem vették figyelembe. „Fejkvóta rendszer lesz. Ez azt jelenti, hogy jövőtől kezdve aszerint kap az iskola támogatást, hogy hány gyermek jár oda, amivel a gond az, hogy megint a nagy, elit mamut iskolák sok pénz fognak kapni, a kicsi, feltörekvő, ambiciózusak, akik picit változtatni szeretnének kevésbé fognak támogatást kapni. Aki több pénzt kap majd mégfejlettebb lesz, mégelitebb, aki kevesebbet az szépen lassan megindul a lejtőn. Meglátjuk, hogy ez lesz–e” — tette fel a kérdést Frigy. Ha mindenki bevonul városra tanulni, egyrészt elfogynak az emberek, másrészt kevesen fognak visszatérni szülőfalujukba.