Ahol Őt a legjobban ismerik

Fiatalemberként nagyon hideg jeges éjszaka hazafelé mentem. Pont a vágóhídi hídon keresztül, amikor az utca ellenkező felén egy ember megcsúszott és elesett. Akkor volt már dolgom éjszakai részegekkel, és az első reflex tevékenységem ellenére, megálltam … 

„Egy polyhistor tudománya lappang

a lelkipásztor köntöse alatt”

Mécs László

Fiatalemberként nagyon hideg jeges éjszaka hazafelé mentem. Pont a vágóhídi hídon keresztül, amikor az utca ellenkező felén egy ember megcsúszott és elesett. Akkor volt már dolgom éjszakai részegekkel, és az első reflex tevékenységem ellenére, megálltam. Az elesett férfihez valaki lehajolt, és talpra segítette az illetőt. Pár szó, majd mindketten folytatták útjukat. A segítséget nyújtó lelkipásztor volt, és a vonathoz sietett, mert egy vidéki közösséget kellett meglátogatnia. Ettől az éjszakától kezdve minden pap embert én másként látok, láttam, mint addig. Ennek az esetnek köszönhetem azt, hogy rólam leperegtek mindazon mocskolódások, melyeket végig kellett hallgatnom annyi sok mással együtt az egyházról.

Házunkban mindenikünknek volt saját bibliája, és én is végig olvastam az egyébként is rendkívül tartalmas könyvet, mely nélkül nagyon sok mindent a világról másként láthattam, mint ennek a könyvek az elolvasása nélkül.

Apám presbiter volt, tőle tudtam: A lelkipásztorok feladata nem könnyű. Minden hivatalos jellegű egyházi szolgálaton kívül gyülekezetüknek, mint egésznek, valamint a gyülekezet tagjainak lelki szükségleteiről gondoskodniuk kell. Főleg az elesetteknek van rájuk szükség. Nehéz időkben kell segíteni azokat, akik elvesztik lélekjelenlétüket, és nem tudnak az élet kihívásainak eleget tenni. Ugyanakkor példát is kell mutatni. Itt felhozhatná Márton Áron Püspök hite melletti kiállását, és azt, volt bátorsága a XX. szádad egyik legrettenetesebb nagyhatalmának, tömeg előtt, megmondani tiltakozó véleményét.

Növendékeinek volt kitől tanulniuk a hitvallás szentségét. A római katolikus szentmise Credo része a hitvallás.

Nekem nem volt alkalmam olyan igazi pappal találkozni, aki magatartásával ne tudott volna példát mutatni híveinek. Nem volt az sem véletlen, hogy valamikor, de mostanában is a kolozsvári magyar színház és opera előadásain lehet látni egyházi embert.

Valamikor a dühöngő rendszerben a Szabad Európa rádióban nevet vállalva is megszólaltak, és mertek nyíltan beszélni arról, melyről tiltva volt a véleménynyilvánítás. Közöttük hallottam Jakab Gábor nevét is, akit akkor már ismertem és tiszteltem. Évek hosszú során sokszor beszélgettünk együtt közös problémáinkról. Mondtam is neki, ha az ember okos szót, gondolatot akar hallani, vele kell szóba állni.

1961. december 8-án Márton Áron püspök fél évszázada, szentelte pappá a farkaslaki születésű Jakab Gábort. Aki mára már a pápai káplán, szentszéki tanácsos, Kolozsvár-kerekdombi plébános címeket is elnyerte.

Papi szolgálatát káplánként Csíkszeredában kezdte, majd Medgyesen volt segédlelkész. 43 esztendeje, 1968 őszén lett kerekdombi plébános, azóta az Írisz-telepi és a kajántói híveknek is lelkipásztora. Mind két templomban hallottam Gábort misézni. Talán ezért is választottam tudatosan a kerekdombi templomi aranymiséjén való részvételt, ahol a templom mellett lakott negyven éven át. Onnét teljesítette meggyőző erővel, zokszó nélkül azt, amit a Fennvaló rá bízott.

1990–2006 között a Keresztény Szó havi lap és a Vasárnap hetilap főszerkesztő tisztjét is elvállalta. Jakab Gábor a média szerepére ráérzett. Fontos, hogy a hírt a sajtó utján minél több emberhez juttassa el.

Dr. Jakubinyi György érsek köszöntő levelét Kovács Sándor főesperes-plébános olvasta fel, melyben főpásztori áldást küldte az ünnepeltnek, majd hangsúlyozta az ünnepelt hosszú szolgálatának nagyszerűségét és fontosságát: „Isten csillaga indította el a papság felé, vezette szolgálata alatt, s ez a csillag nem más, mint a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya, patrónánk, a csíksomlyói Mária” – amelynek az ünnepén szentelték pappá Jakab Gábort, 50 évvel ezelőtt.”

Jakab Gábor visszaemlékezett arra a napra, mikor ötven évvel ezelőtt 12-en álltak, az erdélyi, nagyváradi, temesvári papjelöltek közül, Márton Áron előtt. Az erdélyiek közül csak Ő él.

A régi barát, aki Magyarországon, Gyöngyösön szolgál Juhász Ferenc katolikus plébános többek között, a következőket mondta: „Gábor megkért, beszéljek a miséjén, abban a kerekdombi templomban, ahol Őt a legjobban ismerik. Én az aranymisés papot nem ismerem úgy, mint a hívei.” Bevallotta többször mondott már beszédet aranymisén. Három pontot vett alapul. Az új mise, az ezüst mise, aranymise. „Az aranymise olyan, mint a lenyugvó nap. Gábor az, aki lelkes és lelkesít. Aki vallja, a Szűzanya kíséri minden pap életét. A főangyalt Gábornak nevezték. Szülei Farkaslakán a Gábor nevet adták neki, keresztelése alkalmából… Sok mindenre születik az ember. De nemcsak születni kell, hanem méltóvá kell válni, mint embernek és lelkipásztornak is. Az ember nem születik papnak, azzá kell alakulnia… Sokszor szenvedünk, hogy az angyal elmegy. Nincs ott. Az ember magára marad a feladattal. Ilyenkor érezni, mennyire szüksége van az angyal jelenlétére, aki megjelenik és megerősíti őt.

Egy aranymisés nem egyszer életében megtapasztalja, hogy az Úristen tudja, mi az igaz”.

Jakab Gábort rengetegen ismerik, becsülik. Figyelnek arra, amit tesz és mond. Közössége, melynek lelkipásztora, tiszteli, mert Gábor minden hozzá közeledőt egyforma figyelemmel, megbecsüléssel fogad. Van egy közössége, mely hallgat szavára. Akik napnyugta után otthon felidézik azokat a gondolatokat, melyeket nemcsak szentbeszédeiben elmondott, de a cikkeiben, könyveiben leírt. Munkaasztalán ott vannak azok a kellékek melyek, segítik őt abban, hogy gondolatait rögzítse. Ezek a gondolatok következő hajnalon elkísérik az embereket az életük utján, segítvén őket, hogy megértsék azt a világot, melyben élnek. Egy jó tanács, egy biztató szó az elesett embernek mindennél többet jelenthet.

 

 

 

Csomafáy Ferenc