Ady Endre költészetének kevésbé ismert arca

Ady Endre költészetének kevésbé ismert arca
Csütörtök este nem mindennapi vers– és próza–összeállítással kedveskedett a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban összegyűlt, nagyrészt fiatalokból álló közönségének az Ady Endre Társaság.

 

Akárhogyan is szépítsük: Ady Endre vallásos líráját az a nemzedék ismeri a legkevésbé, akikhez ez a műsor szólni kívánt. És azt is kevesen hitték volna, hogy tizenéves fiatalok részéről komoly érdeklődésre tarthatna számot a monumentális Ady–életmű eddig háttérben maradt, kis részének beható elemzése. Mégis sikeres, érdekfeszítő műsor kerekedett belőle.

Pataki Enikő igazgató bevezetője után István István, Nagy Csongor, Laczkó Tekla és Péter Attila Zsolt színművészek Makkay Sándor: Ady védelmében című írását olvasták fel. Egymásnak adva a szót, nemkülönben a szerző állításait alátámasztani hivatott, sokszor hallott, vagy kevésbé ismert Ady–költeményeket. Akarva–akaratlan gazdagabb és árnyaltabb képet adva a saját Isten–képét évtizedek önmarcangoló vívódása közepette kialakított költő hitéről, kétségeiről, bűnről és megtisztulásról megfogalmazott gondolatairól, mint amilyennek a püspök és történész Makkay azt látta. Aki szerint a költő magyarsága maga volt a hit, Istennel való találkozásának élménye bűntudatra és bűnbánatra épült.

 

Intő példa?

Önmagát ostorozó, bűnvallásnak beillő költeményei pedig azért születtek, hogy legalább mások elkerülhessék a sorsát. És az Ady–versek sokat hangoztatott nehezen érthetősége éppen abból ered, hogy olvasói legnagyobb részéből hiányzik az ő megigazulás vágyából fakadó, kegyetlen őszintesége. Ám az „alázatosság langy esője” vagy „minden megszentel, ami büntet” költője olyanokat is mond, hogy „te Isten! Mi egyek vagyunk!” vagy „az én ügyem a te ügyed is/ hogyha hívedet meg nem tartod/nem hisz benned már senki sem!” és „csúszós a hátad, amelyen/tartod lelkünk s a mindenséget”. Hogy végül hit, kételyek, bűn és halál kérdései feloldódjanak vallásos költészetének egyik legszebb versében: „szívemben már őt megtaláltam/ egyek leszünk már a halálban”.

A második szép meglepetés a főgimnázium különböző Ady–ünnepségeken díjat nyert versmondóinak fellépése volt. Koncz Kriszta és Komsa Tamás élményt adó szavalata, valamint Hart Edina, Huszti Brigitta és György Stefánia verses–zenés–pantonim összeállítása akárhol megállta volna a helyét.

A rendezvényt Tóth–Páll Miklós a nemzet feltámadását az egyén megtisztulásától váró szavai zárták.

 

Báthory Éva