A Waldorf-iskoláról tartottak előadást

A Waldorf-iskoláról tartottak előadást
Nagyvárad- A Waldorf-iskola régen és ma– A Waldorf pedagógia válasza korunk kérdéseire címmel tartott előadást Váradon Naszályi Nóra magyarországi Waldorf-pedagógus január 31-én, szombaton délelőtt tíz órától a Waldorf-óvoda épületében. Hasznos információk hangzottak el.

Naszályi Nóra több mint húsz éve Waldorf-pedagógus, óvodákban, iskolákban, felnőtt képzéseken oktat, és részt vesz kezdeményezések támogatásában, iskola alapítások elősegítésében. Jelenleg a solymári Waldorf-iskola osztálytanítója és euritmia tanár, a solymári Pedagógiai Intézetben a felnőtt képzés oktatója. Tanárai közöt, hogy csak egy párat említsünk, olyan neves oktatók és pedagógusok szerepelnek, mint a közismert, s már Nagyváradon is többször megfordult Vekerdy Tamás, Sam Betts, Darvas János, Anette Stroteicht és az első magyarországi euritmia képzést vezető Scheily Maria és Clemens Schleuning.
A szép számban megjelent nagyváradi közönségnek, szülőknek és pedagógusoknak képet festett a Waldorf-oktatás megalakulásának körülményeiről, és segített belelátni ezen oktatás lényegébe, melyet maga Rudolf Steiner, a Waldorf-iskola alapítója fogalmazott meg legjobban: „Mint oktatók, nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogó képességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg, ti hogyan látjátok azt. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”
Egy Rudolf Grosse nevű fiatalember, aki 17 évesen került a Waldorf-iskola padjára, s akiből később Waldorf-tanár lett, így írt Megtapasztalt pedagógia című könyvében: „Egy olyan diáknak, aki közönséges gimnáziumból jött, mint én is, a Waldorf-iskolában minden megdöbbentően új volt. Amikor beléptem az osztályba társaim közé, akikkel mostantól a legszorosabb közösségben kellett együtt dolgoznom, olyan nyílt, őszinte és felszabadult viselkedésű fiatalokkal találtam szemben magam, akik minden csodálatomat kivívták, mert szemmel láthatóan maguk szabtak határt saját cselekedeteiknek.”

Szabadságra nevelés

Bár a Waldorf-iskola mottója a szabadságra nevelés, ez nem azt jelenti, mint ahogyan ezt oly sokan tévesen vélik, hogy minden megengedett. Az egyént és annak értekét hangsúlyozza ki, és e mottó alatt a szabad gondolkodást, kérdezést, közreműködést, felfedezést, az egészséges önbizalom serkentését, a bizalmat és a tiszteletet érthetjük, azt, hogy a gyermek megtanulja, hogy mindenre van megoldás, hogy bízzon magában, mert meg tudja csinálni, el tudja érni a kitűzött célt és hogy nincs egyedül. Ez a tudat a szabadság, amelyre a Waldorf-iskola nevel.
„Vannak itt olyan szülők és pedagógusok akik szeretnének az óvodából kikerülő gyermekeik számára iskolát alapítani. A célunk ezzel az előadással az volt, hogy jobban megismertessük a Waldorf-pedagógia iskolai részét, hogy az emberek tényleg el tudjanak köteleződni abban, hogy valóban a Waldorf-iskolát szeretnék a gyermekeik számára és, hogy magukban világosabban lássák mit tudnak hozzáadni a cél megvalósításához.” – nyilatkozta a meghívott.
Az előadást és a gyakorlati bemutatót követően a résztvevők kérdéseikkel fordulhattak a meghívott Naszályi Nórához, aki mély érdeklődéssel hallgatta a jelenlévőket és kimerítő válaszokkal, esetenként tanáccsal látta el a jelenlévőket. Az általa tervezett 3 óra helyett, majdnem 5 órát áldozott a szellemi igényeik kielégítésére. S mindenki közös és egyöntetű kérésére az a döntés született, hogy júniusig, havonta jön majd el ilyen nemű és ehhez hasonló előadásokat tartani a nagyváradi közönség számára ez az igen neves magyar pedagógus.

Geambaşu Izabella