„A vesztesnek is lehet értékelhető teljesítménye”

„A vesztesnek is lehet értékelhető teljesítménye”
Pénteken a váradi Ady Endre Líceum könyvtárának olvasótermében folytatódott a Szacsvay Akadémia. Szakály Sándor történész, a Veritas Intézet főigazgatója A magyar honvédség a második világháborúban címmel tartott előadást.

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte.

Szakály Sándor történész, a budapesti Veritas Intézet főigazgatója bevezetőjében arra tért ki, az 1920-as években milyen következménnyel járt, hogy a trianoni békeszerződés értelmében korlátozva volt a magyar honvédség haderejének fejlesztése, és miként próbálták ezt valahogyan kicselezni. Arra hívta fel a figyelmet: 1927-ben kitörési pontként jelentkezett az olaszokkal való együttműködés, jelentős változást azonban a ’30-as évek hoztak, amikor egy adott pillanatban Gömbös Gyula lett a hadügyminiszter. Bevezették az úgynevezett k-toborzást, ami kötelező volt egy képzett haderő kialakítása érdekében, valamint a „levente-törvény” is elősegítette ezt, hiszen a sport és a katonai képzés kéz a kézben járt. Aztán a ’30-as évek közepe táján a korábbi békecsinálók is kezdtek rájönni arra, hogy Versailles-ban valamit elrontottak, és felcsillant a korrekció lehetősége.

1938-ban több jelentős, a későbbi események szempontjából meghatározónak bizonyuló történelmi esemény is zajlott: a hitleri Németország megszállta Ausztriát, néhány hónappal később pedig Horthy látogatást tett Németországban, illetve az akkor Jugoszláviához tartozó Szlovéniában tanácskozott a kisantant. A Magyar Királyságban valamennyi politikai tényező által célul kitűzött revízió szempontjából előrelépésnek számított még, hogy Németország megfogalmazta igényét a Szudéta-vidékre is- magyarázta a történész. Hozzátette: jelképes és szép feladatot teljesített a honvédség azáltal, hogy harc nélkül bevonulhatott a Felvidékre.

Don-kanyar

1939-ben felmerült ugyan annak esélye, hogy fegyveres konfliktus nélkül visszatérjen Kárpátalja is, de a háború előszele azért már érződött. A Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése után aztán felgyorsultak az események, és szeptember 1-jén, mint ismert, Lengyelország lerohanásával kitört a második világháború. Szakály Sándor részletesen felvázolta, hogy milyen álláspontra helyezkedett, illetve erkölcsi dilemmával küszködött Teleki Pál miniszterelnök, majd a főbb információkra koncentrálva ismertette kronológiai sorrendben a történéseket, nem feledkezve meg természetesen Erdélyről és Délvidékről, a kassai bombázásról, a hadüzenetről és a hadsereg mozgósításáról. A Don-kanyari tragédiáról úgy nyilatkozott: ez volt az első komoly megmérettetése a magyar királyi honvédségnek olyan körülmények között, melyre korábban nem készült fel. A honvédségnek az egész második világháborúban tanúsított magatartásával kapcsolatban pedig azon meggyőződésének adott hangot, hogy ez azt bizonyította, hogy „a vesztesnek is lehet értékelhető és tisztességes teljesítménye”.

Ciucur Losonczi Antonius