A vanília illatú nyomor túszai

A vanília illatú nyomor túszai
Nagyvárad – Az elmúlt hétvégén a Szigligeti Társulat országos premierként mutatta be Szabó K. István rendezésében Parti Nagy Lajos Mauzóleum című művét. A rémbohózat bővelkedik a lírai és az ironikus elemekben.

A rémbohózat cselekménye Budapest egyik nyomorúságos bérházának udvarán, egy bűncselekmény helyszínén játszódik. A hulló vakolatú falak között lakók fülkeszerű otthonai a külvárosi közeg nyomorának különböző szintjeiként tárulnak elénk. Bizonytalan zörejek, kutyaugatás, gyermeksírás, televízió zúgás teszi plasztikussá a posztkommunista Budapest külvárosát, melynek – mint ahogy a későbbiekben is láthatjuk – ugyanúgy része a részeg hőbörgés, a verbális vagy tettleges agresszió. Az állóképet az alagsori cukrászüzem lángra lobbanása zavarja meg. Rigó János (Kardos M. Róbert) a cukrászüzem tulajdonosa bűntársával, Kokker Lajossal (Herman Ferenc) éppen egy meggyilkolt gengszter elhamvasztásán „dolgoznak”, amikor nem várt módon kigyullad az egész üzem. A lakók a szokatlan zaj, füst és szag miatt felháborodva, egyre nagyobb pánikkal figyelik az eseményeket, amikor Rigó János a hatóságok értesítésének elkerülése végett fegyvert fog rájuk és bezárja a bérház udvarának ajtaját. A szereplők így vállnak a vanília illatú, izzó bérház túszaivá. 

Jellemrajzok

Az ezt követő történések nem annyira a cselekmény szekerének haladását, hanem inkább a jellemrajzok fokozatos körvonalazódását szolgálják. Megismerhetjük: a bérház mácsóját, Cseleszta Bélát (Kiss Csaba), az öngyilkos hajlamú, idegi alapon labilis Lindauer Marit (Firtos Edit), a Szabadság szoborba szerelmes bölcselkedőt, Paparuska Károlyt (Hajdu Géza), az egykori bambinát, Klumpet Ferencnét (Csíky Ibolya), a koszorúkötészetből élő Szevics Arankát (Jankovics Anna m.v.), az okoskodó Rásó Dezsőt (Dimény Levente), valamint a bérházban szaglászkodó hivatalnokot, Hamuhó Ödönt (Dobos Imre). A legvégletesebb és egyben legszomorúbb emberi sorsok megtestesítői az Ischler család tagjai. Az alkoholista apa, Ischler József (ifj. Kovács Levente) valamint a feleség és anya szerepébe belefáradt Ischler Józsefné (Tóth Tünde) egy nagyon is reális család képét nyújtják. A família tagja még az éhségtől néha felsíró csecsemő, Kornélka valamint a néha kedvesen naiv, máskor agresszív Lapos Elemér (Pál Hunor), aki betegsége miatt – mely lehet, hogy nem is betegség, hanem képesség – valamelyest kulcsfigurája az eseményeknek. Megkülönböztető jele a Duracell nyuszifej és az, hogy az elektromos készülékek testének közelében működni kezdenek. Hamuhó Ödön szerint kóboráram költözött a gyerekbe, míg apja magyarázata a jelenségre, hogy ólommal telítődött meg, miközben a Marx téren a szélvédőket mosta.

Kollektív neurózis

A második felvonás során Rigó Jánosék különböző ételekkel és italokkal akarják úgymond betömni a lakók száját a kigyulladt alagsor okozta kellemetlenségekért, viszont csak részben érik el, hogy a túszok alább hagyjanak a „majrézással”. Erre a felvonásra jellemzőbbek a lírai hangvételű monológok, amelyek rávilágítanak az őrült lakók neurózisának hátterére is. Különösen emlékezetesek Paparuska Károly elmélkedései. Az evés-ivás nem csillapítja a kedélyeket és egyre nagyobb a feszültség, egyre nagyobb a mocsok. Lapos Elemér, – bár ezekben a jelenetekben kevésbé kerül előtérbe – egyre zavartabb. A darab végjátékában valami történik, valami megváltozik az addigiakhoz képest. Kaotikussá válik a cselekmény láncolata és jobban érvényesül a rendezői elgondolás is, mely rugalmasan kezeli a színmű Parti Nagy Lajos által megfogalmazott végkicsengését. Lapos Elemér összeesik és pánik tör ki. Nem lehet orvost hívni vagy kórházba vinni az eszméletlen gyereket, ugyanis Rigó Jánosék attól tartanak, hogy lebuknak. A káoszban a gengszterek is elveszítik a fejüket, pedig már nem izzik a cukrászüzem sem és Elemér is kezd magához térni. A néző előtt nem teljesen egyértelmű, hogy mi is történik.

Nyuszifej és meztelenkedés

A színpad egyszerre elsötétül. Mire újra fény dereng, az asztalon a közben anyaszült meztelenre vetkőztetett Elemér magához tér. Halálos csend van. Elemér feláll és közelebb lép az oldalsó falhoz, mely egyszer csak eltűnik és mögötte a bérház lakói állnak egytől egyig mind az Elemér-féle nyuszifejjel, mintha mindannyian azonosultak volna a gyerek abnormalitásával. A zárójelenet megdöbbentő erejének hatása alól ocsúdva a közönség vastapssal jutalmazta a színészek kétség kívüli remek teljesítményét. A darabot egyébként a román anyanyelvűek is megtekinthették, ugyanis román felísratozás kíséretében játszottak a színészek.

Mészáros Tímea