A vaddisznók terjeszthetik a kórt

A vaddisznók terjeszthetik a kórt
Bihar megyében teljes házisertés-állományokat ölnek le, miközben a sertéspestist valószínűleg terjesztő vaddisznó-populációt nem ellenőrzik, mondja az érmelléki gazdaszövetség ügyvezetője.


Bihar megye válságstábja a megyében három telelpülésen, Vedresábrányon, Albison és Érolasziban rendelte el a teljes sertésállomány elpusztítását, hogy ezzel is gátat szabjon a sertéspestis terjedésének. Ezek olyan települések, ahol az elmúlt hónapban nem csökkent a sertéspestises egyedek száma, hanem vagy állandó volt, vagy növekedett, fejtette ki pénteken a témában tartott nagyváradi sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezető elnöke, aki minden érintettet arra kért, hogy tartsák be a hatóságok előírásait, mert nincs más alternatíva.

Ki figyel a vaddisznókra?

“Meggyőződésünk, hogy elsősorban nem a gazdák a felelősek a kialakult helyzetért. A romániai és a magyarországi megbetegedési nyilvántartások között az az égbekiáltó különbség, hogy míg Magyarországon a hatóságok csak a vaddisznó-populációban találtak fertőzést, addig Bihar megye esetében egyetlen regisztrált vaddisznó fertőzésen kívül valamennyit fertőzést házi sertéseknél találták meg. Ez kérdéseket vet fel” – fogalmazott Csomortányi. A gazdaegyesület arra gyanakszik, vannak olyan erdő- illetve vadgazdálkodással foglalkozó személyek, akiknek nem érdeke az, hogy a megelőzés elsősorban a legkézenfekvőbb vaddisznó állomány esetében történjen meg. “Erre utal az is, hogy nem hivatalosan, de több helyről is jelezték a gazdák, hogy elhullott vaddisznókat láttak, és ezeket nem jelentették le a megyei állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóságnak” – tette hozzá. Az elhullott vadállattetemeket ugyanis mihamarabb be kell gyűjteni, meg kell vizsgálni, hogy mi a elhullás oka, mert nagy az esélye annak, a sertéspestis az ok. Csomortányi felhívta a polgárok figyelmét arra, hogy amennyiben a következő időszakban a települések kültelkein elhullott vaddisznókat látnak, ezt feltétlenül jelentsék, mert egy európai szintű járványról van szó, ami Észtországtól egészen a Fekete-tengerig terjed, és mindenhol a vaddisznó állomány a fő terjesztő. “Mi úgy gondoljuk, hogy a vadgazdálkodáshoz olyan gazdasági érdekek fűződnek, amelyek miatt például a vaddisznók által a vetésekben okozott kártételek egyre nagyobbak és állandóak, és nyilvánvalóan túlszaporulatról beszélünk, és mégsem történik semmi ebben a tekintetben” – fogalmazott Csomortányi, aki párhuzamot vont a székelyföldi medveprobléma és a partiuni vaddisznó probléma között. “Nekünk az a tapasztalatunk, hogy Romániában a vadásztatásból származó jövedelemszerzés szabja meg a dolgok menetét és Biharban az állomány a többszöröse a biológusok és a szakemberek által normálisnak ítéltnél, és mégsem hajlandó senki semmit tenni.” Csomortányi kifejtette, hogy nem lehet tudni, hogy mi történt az elhullott vaddisznókkal, mert hivatalosan nem létezik a probléma. “Mindenhol a vadállományban van a fertőzés, nálunk a vadállományban nincs. Ez nem életszerű állapot” – szögezte le.

A kártérítésre figyeljenek

Egy másik fontos kérdés a kártérítések ügye. Csomortányi ebben a vonatkozásban az tanácsolja a gazdáknak, hogy figyeljenek oda a kártérítési igények lejelentésénél. “Kényszerleölésekkor az állam köteles kártéríteni az érintett gazdákat. Ezekben a hetekben módosult a vonatkozó kormányrendelet, a sertéspestis bekerült a szabályozásba. A kényszervágástól számított kilencven napon belül kötelesek a kártérítést a gazdáknak megfizetni. Amit lehet tudni, az az, hogy a szakemberekből álló bizottság, amelyik a leölésekkor kiszáll, egy jegyzőkönyvet állít ki, amit a tulajdonosnak is alá kell írni, ebben rögzítik azt, hogy mekkora állományt, hány jószágot, és milyen súlyban kellett elpusztítani. A gazdák is kérjenek egy példányt a jegyzőkönyvből és utána a megyei állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatalnál igényeljék a kártérítést. Ezt elvileg a gazdák maguk kell majd megtegyék, de a polgármesteri hivatalok is segítséget nyújthatnak ehhez.” Az ügyvezető elnök azt tanácsolja továbbá a gazdáknak, hogy figyeljenek oda arra, hogy a jegyzőkönyvekbe a megállapított élősúlyt helyesen írják be, és arra is, hogy ha fajjószágról van szó, akkor azt is jegyezzék be, mert a kártérítési összeg ettől is függ. “Egyébként az árról szintén semmilyen információt nem kapnak a gazdák. A regáti tapasztalatok alapján a kártérítés 8-12 lej/kiló, ezt élősúlyban kell számolni” – fogalmazott Comortányi aki szerint nagy problémát jelent az is, hogy nyár közepén vagyunk, és mivel élősúlyos kártérítésről van szó, ez nyilvánvalóan nem annyi, mint amennyi decemberben lett volna. Az is probléma, hogy a gazdák már beszerezték a hizlaláshoz szükséges takarmányt, és a megmaradt takarmányra nem fog senki kártérítést fizetni.

Csomortányi István elárulta, hogy a gazdaegyesület honlapjára – www.ergazda.hu – felteszik azokat a tájékoztató anyagokat, amelyeket a magyar és a román hatóságok adtak ki. Az ügyvezető jelezte azt is, hogy rengeteg panasz érkezett hozzájuk amiatt, hogy az érintett települések ki-, és bevezető utakon a rendőrség ellenőrizte a ki- és bemenő forgalmat anélkül, hogy bármiféle információt adtak volna. “Ez felháborító eljárás, illene megmondani, hogy mi az ellenőrzés oka” – mondja Csomortányi. Végezetül elmondta: “Nagy valószínűséggel azért a házi állomány kiirtásával kezdték és ilyen drasztikus módon, mert meg akarják védeni a nagy sertéstelepeket, amelyek a megye északi részén vannak. Ez bár észszerű, annyiban mégis kifogásoljuk, hogy a családi gazdálkodók szenvedik el ezt az áldatlan állapotot, és ráadásul mivel a veszély forrását nem hárítják el, tehát a vaddisznó állománnyal nem történik semmi, egyedül Székelyhíd körzetében rendeltek el vaddisznó kilövést, ezért ezzel a problémát nem látom megoldottnak.”

Sertéspestis

A sertéspestis sem az emberre, sem más állatra nem veszélyes, de cseppfertőzéssel terjed, így fertőződhet a takarmány is. A szarvasmarhák esetében is legeltetési tilalmat rendeltek el, mert a legelőről a növényzetből is bevihető a gazdaságba a fertőzés.
Pap István