A törékeny erő hangjai

Akt.:
Smártonék és Harcsa Veronika a váradi Moszkva kávézóban: ez igen volt… @Fotó: Kálmán Balázs
Smártonék és Harcsa Veronika a váradi Moszkva kávézóban: ez igen volt… @Fotó: Kálmán Balázs
Fölöslegesnek bizonyult az eklektikusságtól való félelem: kitűnő koncertet adott Nagyváradon Harcsa Veronika és a Smárton Trió – a feldolgozások is kellemesen hatottak az imprók mellett.

 

Ha valami túl sokfelé tart egyszerre, akkor általában szétesik – ráadásul a feldolgozások mindig a talmiság potenciális veszélyét hordozzák magukban. Azért erre is gondolni lehetett az egyébként hangja és aurája miatt is rokonszenves Harcsa Veronika nagyváradi fellépésére tartva. Aztán a Moszkva kávézóbeli koncertjén könnyedén bebizonyította, hogy rá és a Smárton Trióra nem érvényes ez, fölösleges ilyesmiktől tartani. Pedig Harcsa Veronika ezer irányba pörög egyszerre: különféle projektek tagjaként szokott fellépni, különböző művészekkel dolgozik együtt, egymástól igen eltérő hangulatú helyszíneken koncertezik, repertoárja is igen változó, mások dalainak tolmácsolásától az improvizációkig, ráadásul idéntől Brüsszelben tanul tovább, miközben folytatja fellépéseinek sorozatát is. Mindezt azonban valami könnyed erővel tudja egyben tartani. Nagyváradra is színes repertoárral érkezett, és talán a fellépők és a közönség kölcsönösen kellemes benyomásokat szereztek.

Tökéletes elegy

Bulizni is lehet a jazzre, vagy legalábbis a jazzes elemekből építkező zenére. Ezt is megmutatták a Moszkvában, akárcsak azt, hogy a legjobb improvizációk úgy hatnak, mintha szerzeményekről lenne szó. A Smárton Trió afféle urbánus zenét játszik, a jazzt az improvizatív elemeken kívül helyenként rockkal, poppal is megkeveri, s néha már egy-egy kis triphop-elem is beóvatoskodik. 2008 óta működnek együtt Harcsa Veronikával, s úgy tűnik, összerázódtak. Az est során a finom futamok mellett még néha mintha MC Solaar hangzásai is beköszöntek volna – márpedig a kettő elvben igen távol esik egymástól. Ezt a távolságot azonban szinte nemlétezővé tette az énekesnő és az együttes, pontosan olyan arányban keverve a művészi elemeket és a pasztell-slágerességet, amely a legkellemesebb, s amelyet szándékosan szerintem lehetetlen így kikeverni. A fül, az agy meg a szív tudhatják a titkos receptet, s csak közösen dolgozva hozhatják létre azt, amit a kávézó színpadán hallottunk.

Úgyhogy az eklektika legjobb arcát láthattuk a színpad félhomályában. A Harcsa Veronika-féle könnyedség, a Smárton-féle játékosság többet nyújtott, mint egy egyszerű koncertélmény. Köszönjük.

Szeghalmi Örs