A tokaji borvidék titkai

Szepsy István bortermelő
Szepsy István bortermelő
A világ bortermelőinek élvonalába tartozó, tokaji borokat termelő Szepsy István járt Nagyváradon. Ezt az alkalmat kihasználva beszélgettünk vele.

– Volt már borkóstolón Nagyváradon, illetve Romániában?

– Életemben most vagyok először Romániában (a váradi Vura Vinotékában mutatta be hatféle borát –szerk. megj); jártam a Magyarországot körbevevő országokban sokszor, de ide valamilyen okból még nem jutottam el, így nyilvánvalóan borkóstolón is először vagyok itt. Sok romániai magyarral van kapcsolatom, és nagyon örülök, hogy meghívtak. Egy olyan dolgot mutatok meg, ami a háború után eltűnt Tokajból, hiszen újból el kellett kezdeni felfedezni területeket, dűlőket, borminőségeket, készítési módokat. Folyamatosan zajlik ezek újra-felfedezése.

– A tokaji a legismertebb magyar bormárka a világban. Mi a titka Tokajnak?

– Tokajnak az az egyik alapvető titka, hogy a Kárpát-medencében van, ami eleve egy nagy energiájú hely. Ezen kívül a Kárpát-medencében a Pannon tó idejében, a miocén korban, vagyis ezelőtt 14 milliótól kilencmillió évig elindult egy víz alatti vulkanizmus, és a vulkáni kőzetek, amelyek nagyrészt robbanásos kitöréssel kerültek elő, szétfoszlottak az anyagokban, a vízben. Utána ötmillió éves hidrotermális folyamat következett, aminek nyomán a kőzetek átmineralizálódtak, puha szerkezetűvé váltak, és új ásványok jelentek meg a kőzetekben, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy az eredeti lávakövekhez képest puhák, a víz és a gyökerek számára átjárhatóak, és a forró víz feldúsította őket egy-két nagyságrenddel több elemmel. A másik titok a saját helyen kialakult fajta, a furmint. Már a szkíta törzsek termeltek bort a Kárpát-medencében, és ennek során alakult ki a furmint fajta, ami teljesen kompatibilis a talajban meglévő elemekkel. A tokaji nyiroktalaj átereszti a többletvizet, és nagy mélységekben is képes tárolni azt, és az ebből származó nedvesség miatt a bogyó víznyomása is magas. Magyarország gazdag vizekben, így Tokaj is, és a vizek annyi ködöt és párát termelnek, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a botritisz nevű gomba befejezze a bogyó-töppedésnek a művét. Így létrejön egy nagyon nemes kifejlődésű aszúsodott szőlő, ami azt jelenti, hogy a bogyó elvesztette a vizét, de közben a bogyó szövete át is alakult szerkezetlen barna pasztává. Ez az aszúhús, ami tulajdonképpen az aszúbornak az édességét, testességét biztosítja.

– Lezárult-e már a vita Szlovákia és Magyarország között a Tokaj márkanév-névhasználatról?

– Az én gondolkodásomban erről soha nem volt vita, ezt a politika szította, mint általában mindent. Az öt évvel ezelőtti kormány felajánlott egy óriási gesztust a szlovák fél számára: azt mondták, hogy szlovákiai termelők is hívhatják Tokajinak a bort, hiszen valamikor az a terület is a Tokaj-Eperjesi Hegységnek volt a része, és ahhoz a borvidékhez tartozott, igaz, hogy csak az első világháború vége előtt tíz évvel, mert a filoxéra vész után megnövelték a területet, félvén attól, hogy nem lesz elég tokaji terület. Viszont az volt a feltétel, hogy tartsák be azt a szabályozást, ami akkor még nem is volt annyira szigorú. Ezt nem fogadták el az atyafiak, és így nehéz a megegyezés. Pedig arról van szó, hogy dolgozzunk együtt, de azonos szabályozás alapján. De ez a brüsszeli dolog csak lármakeltés.

– Tehát tulajdonképpen még nem rendeződött ez a kérdés?

– Nem, mert ők elutasították az ajánlatot, és azóta is csak hisztériáznak az EU-nál. A tokaji márkanév mindenesetre Magyarországot illeti, mert a borvidék az országhatáron belül van.

Pap István