A titkosszolgálatok jobban szeretik a diktatúrát

A titkosszolgálatok jobban szeretik a diktatúrát
A kommunista kémelhárítási rendszer egykori tisztje, Bálint László volt a meghívottja a váradi Polgári esték sorozatnak a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Akár rendhagyónak is lehet tekintetni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett kedd esti eseményt, hiszen a kommunizmus áldozatainak emléknapján egy a magyar kommunista titkosszolgálat nyugalmazott kémelhárító tisztjét, Bálint Lászlót hívták meg. A nyugalmazott kémelhárító a váradi Partiumi Keresztény Egyetem zsúfolásig megtelt Bartók termében az Évtizedeim a titkosszolgálatnál című legújabb kötetének bemutatója apropóján is beszélt titkosszolgálati múltjáról Fábián Tibor lelkipásztorral, újságíróval. Bálint László először a 1956-os forradalomban betöltött szerepéről mesélt a jelenlevőknek. Elmondta, hogy a szegedi forradalmi mozgalomban vett részt, ő volt az, aki a központi egyetem vörös csillagát társaival együtt a Tiszába dobta, a másik fő bűne pedig az volt, hogy a forradalom idején jelentkezett nemzetőrnek. Mindennek az lett a következménye, hogy nem tanulhatott tovább, ezért munkásként dolgozott Angyalföldön. Mivel azonban gyerekkora óta detektív szeretett volna lenni, ezért huszonkilenc éves korában, 1969-ben jelentkezett a budapesti Politikai Nyomozó Osztályra, és csodák csodájára fel is vették. Ennek az intézmények volt a III/III nevű alosztálya, ami a belső elhárítással foglalkozott, illetve a III/II-es alosztálya, amelyiknek a kémelhárítás volt a feladata. Bálint László ez utóbbi szervezethez került. A III/II alosztály feladata volt az ellenséges titkosszolgálatok kémtevékenységét felderíteni és megakadályozni.

Ellenségek/partnerek

A kommunizmusban az elsődleges ellenség az Egyesült Államok, a másodlagos ellenség a Német Szövetségi Köztársaság, a harmadik pedig Olaszország volt. Fábián Tibornak arra a kérdésére, hogy a Varsói szerződés tagállamai végeztek-e kémtevékenységet egymás ellen, Bálint László leszögezte, hogy Magyarországon mindig az történt, amit Moszkvában elhatároztak. Általában a szövetséges államok partnerségnem dolgoztak, de a partneri viszony mellett is zajlott felderítő tevékenység a szövetséges országok között. Ezeket a tevékenységeket hívták x vonalaknak, mondta. Arra a kérdésre, hogy uniós tagállamok jelenleg végeznek-e kéntevékenységet egymás ellen, Bálint László kijelentette: amíg Brüsszel erre nem ad engedélyt, addig nem kémkednek egymásra a tagállamok. Megemlítette azt is, hogy a titkosszolgálatok szeretik a diktatúrákat, mert több mindent megengedhetnek maguknak, mint egy demokráciában, sőt, minél keményebb egy diktatúra, annál keményebben lépnek fel a titkosszolgálatok is.

Moszad

A beszélgetés során szóba került az izraeli titkosszolgálat, a Moszad is, annál is inkább, mert Bálint László egy időben az izraeli kémelhárítási vonalon dolgozott. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy amióta Izrael állam létezik, a Moszad háborús helyzetben tevékenykedik, ami rendkívül éberré teszi a szervezetet, ráadásul harci helyzetben egy titkosszolgálat sokkal akcióképesebb is. Mindez hatalmas előnyt jelent a Moszadnak más titkosszolgálati szervekkel szemben, ugyanakkor Bálint László hangsúlyozta, hogy ott is emberek dolgoznak, vagyis meg lehet találni a réseket, ahol be lehet a Moszadba is szivárogni. Az egykori kémtiszt szerint egy nagyon ügyes propagandagépezet működtetésével a Moszad hatékonysága mitikussá nőtt a köztudatban, aminek kétségtelenül megvan a maga pszichológiai hatása, de – mint Bálint fogalmazott – „amikor elkezdtünk velük játszani, kiderült, hogy nem is olyan nagy sztárok, mint hittük. Egy idő után már sportot űztünk abból, hogy majmot csináljunk belőlük”. Kérdésre válaszolva Bálint László elmondta, hogy a hidegháború idején véleménye szerint a KGB volt a leghatékonyabb titkosszolgálat, amely még az amerikai CIA-ba is képes volt beépülni.

A rendszerváltás sokkja

A nyugalmazott kémelhárító tiszt a beszélgetés utolsó részében arról beszélt, miképpen élték meg a magyarországi titkosszolgálatok a rendszerváltást. 1989-ben két nagy sokk érte a titkosszolgálatok állományát. Az első sokk Pozsgay Imrének az a bejelentése volt, hogy az 1956-os forradalom nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt, a második sokk pedig Nagy Imrének és társainak újratemetése volt. Az állomány tagjai meg voltak döbbenve azon, hogy az állam legmagasabb rangú vezetői tisztelegnek azelőtt az ember előtt, akit mindaddig a rendszer ellenségének tartottak. A szolgálatok pánikba estek, mert azt hitték, hogy a titkosszolgálatoknál is rendszerváltás fog történni, ezért beindult a ‘papírmalom’. „Elképesztő mennyiségű dokumentumokat semmisítettek meg abban az időben” – fogalmazott Bálint László. Az állomány ijedelme azonban nem volt megalapozott, ugyanis Magyarországon megtörtént a titkosszolgálati állomány átmentése, szögezte le Bálint László, hozzátéve, hogy a 90-es években olyan szakmai nihil lett úrrá a titkosszolgálatokon, hogy érdemi munkát már nem lehetett végezni. Az érdekfeszítő beszélgetés után a jelenlevők tehették fel kérdéseiket, majd mindenki levonult a PKE belső udvarán található, a kommunizmus áldozatainak emléktáblájához, amelyet megkoszorúztak.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .