A természet szépségét tükrözik

A természet szépségét tükrözik
Szatmár megye – A természet leírhatatlan szépségéről beszélnek Petkes József képzőművésznek, Tasnád város szülöttének mindazon alkotásai, amelyeket szeptember 15-ig lehet megtekinteni a tasnádi múzeumban.

Tasnád város híres szülötte, a 82 esztendős Petkes József képzőművész a vasárnap megtartott kiállítás megnyitója után válaszolt kérdéseinkre.
 
Hol és mennyi idő alatt készültek el a most kiállított képek?
 
– Az utóbbi három esztendőben elvégzett munkám gyümölcseit szerettem volna szülővárosom, Tasnád lakossága elé tárni. Az alkotások túlnyomó többsége Erdélyben készült, nagyrészt a Székelyföld csodálatos helyein. Aki még nem járt a székelyek hazájában, az még vajmi keveset tud a természet leírhatatlan szépségéről, hiszen ezek a képek erről mesélnek. De az elmúlt három év alatt megfordultam Franciaországban, Svédországban és ezekben az országokban is festettem néhány képet.
 
– Amint látható, a 35 kiállított festmény közül van néhány olyan is, amelyeken nem hegyvidéki tájak, hanem pusztai vidékek is láthatók…
 
– Valóban így van, hiszen jó néhány képem Kelet-Magyarországon készült el, a híres hortobágyi pusztán, ahol annak idején a betyárok szívesen tanyáztak. Ezen a pusztán gyűltek össze alkalomról alkalomra, hogy a vidék talaján termesztett, saját készítésű boraik mellett mulatozhassanak.
 
– A kiállítás megnyitója után sokan hosszú percekig álldogáltak egy-egy remekműve mellett. Honnan vezetett az út idáig, hogy egyes képei még a szakmabelieket is ennyire megragadják?
 
– Gyermekkorom óta nagyon szerettem rajzolni és festeni, és azóta is erről szól az egész életem. A gyermekkorom nagy részét Brassóban töltöttem. Mindig is lenyűgözött a közeli Fogarasi havasok lenyűgöző látványa, amelyeknek szépsége mindvégig megmaradt bennem. Akár szülővárosomra, Tasnádra, vagy akár Kolozsvárra gondolok, ahol iskoláimat végeztem, a hegyvonulatok láncolatait már ebben az időszakban is számtalanszor megörökítettem.
 
– Gondolom nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy milyen jellegű főiskolát vagy egyetemet válasszon…
 
– Számomra egyértelmű volt, hogy a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolában szeretnék tovább tanulni. Itt is végeztem 1954-ben. Mindig is festő vagy rajztanár szerettem volna lenni és az élet úgy hozta, hogy mindegyik szerepbe beleélhettem magam. Hiszen hosszú évekig taníthattam razolni az ifjúságot Moldvában, Jászvásáron, majd Câmpul Lung Moldovenesc-en, de voltam rajztanár szülővárosomban és később Szatmárnémetiben is. Eközben állandóan festettem, többnyire a hegyvonulatok csodái inspiráltak. Később, amikor 1985-ben átköltöztem Magyarországra, Nyíregyházára és megismerhettem a nevezetes hortobágyi pusztát, egyre jobban megszerettem az alföldet, a síkvidéket is olyannyira, hogy számos képem ezeknek szépségét hivatott megörökíteni. 2004-től azonban már Napkoron élek és itt is tevékenykedem.
 
– Nyolc évtizede tartó szüntelen tanulás és fáradságos munka van a háta mögött. Abszolút megérdemelt lenne a pihenés, a kikapcsolódás, hiszen egy sikeres életművet hagy hátra a jövő generáció számára…
 
– Nekem mindig is a rajzolás és a festés jelentette a pihenést és a kikapcsolódást, hiszen ilyenkor lelkileg mindig fel tudtam töltődni. Ameddig az ecsetet meg tudom fogni a kezemben, addig szeretném használni is.
 
– Szívből kívánjuk, hogy ez még nagyon sokáig így legyen!


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter