A szövetséget folyamatosan újra kell kötni

A szövetséget folyamatosan újra kell kötni
Nagyvárad- Vasárnap este a Szigligeti Színházban gálaünnepséget rendezett az RMDSZ Bihar megyei szervezete fennállása 25. évfordulója alkalmából. A díszvendég Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke volt, aki a rendezvényt megelőzően exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.

– Miért fontos, hogy a központi, a több mint két hete zajlott kolozsvári ünnepség mellett a nagyobb erdélyi magyar városokban is megemlékezzenek a 25. évfordulóról?
– Egy ember életében is huszonöt esztendő jelentős idő, egy érdekképviselet esetében pedig- főleg itt mifelénk- szintén, olyan körülmények között, hogy ma már azt is el kell mondani, hogy az RMDSZ az egyetlen olyan politikai alakulat, amely 1989 decembere óta nem változtatott nevet és jelképet. Más pártok átalakultak, összeolvadtak, szétváltak, megszűntek. Ilyen értelemben is lehet tehát mérni huszonöt esztendőt, és ezt nemcsak megünnepelni kell, hanem a számvetést is el lehet ilyenkor végezni. Ez arról is kell szóljon, hogy a lehetőségekhez képest milyen eredményeket értünk el, illetve főleg arról, hogy az elkövetkezendő időszakban mit akarunk csinálni. Ezért is fontos, hogy sok helyen megünneplik spontán módon, vagyis mindenki úgy érzi, hogy ez egy olyan évforduló, amit érdemes számon tartani. Másfelől pedig olyan időket élünk, amikor nagyon komolyan előre is kell tekinteni, és meg kell nézni, hogy mi az amin változtatunk, mi az, amit másképpen akarunk végezni, milyen korrekciókra van szükség.

Árnyékolás

– Mennyire árnyékolják be az ünneplést az olyan ügyek, mint például a Markó Attiláé vagy a Nagy Zsolté?
– A mi életünket, a sikereinket, így az ünnepeinket is mindig beárnyékolja egy-egy olyan esemény vagy történés, amely az embert még inkább elgondolkodtatja, hogy az elmúlt huszonöt évben amit csinált és szervezett, amit tettünk mindannyian, elegendő-e, illetve visszafordíthatóak-e azok a sikerek és eredmények, melyeket elértünk. Nagy Zsolt és Markó Attila esetében is fel kell tenni azt a kérdést, hogy ilyen jogállamot akartunk-e, amelyben az igazságszolgáltatással kapcsolatosan a bizalmunk eléggé alacsony szinten van. Mi szeretnénk bízni az igazságszolgáltatásban, de egyre kevesebb okunk van azt gondolni, hogy ez a bizalom erős és tartós lehet. Ilyen jogállamot akartunk-e építeni, vagy közben történt valami, ami ezt kisiklatta, vagy legalábbis egy rossz, árnyékos oldal alá vitte. Ugyanakkor más történetek is vannak: az aradi Szabadság-szobornak a meggyalázása a minap például, melyet fényes nappal egyébként, ismeretlen, símaszkos fiatalok piros-sárga-kékre mázoltak. Felvetődik tehát ismét: olyan társadalmat akartunk-e, amelyben megtörténhetnek ilyen nacionalista, intoleráns, a nemzeti kizárólagosságot fölmutató kezdeményezések, akciók, cselekedetek, vagy egy olyat, ahol kölcsönösen tiszteletben tudjuk tartani egymás értékeit, történelmét, még olyan körülmények közt is, hogy nem mindig tudunk egyet érteni azzal, nem mindig tudjuk szeretni egy-egy eseményét a másik nemzet múltjának. De tiszteletben tartjuk, mert másképpen nem lehet együtt jövőt tervezni.
Ezek a kérdések a 25. évforduló alkalmával felmerülnek, ugyanis jogosak, mert azt kell látnunk, hogy negyed évszázaddal a kommunizmus bukása után még mindig nem jelenthetjük azt ki, hogy csak egy irányba mehet a történelem vonata. Nem lehetünk biztosak abban, hogy amit a nyelvi jogok területén elértünk, nem lehet visszafordítani, hogy az elfogadtatni sikerült törvényeket száz százalékosan alkalmazzák akár a kormány, akár a különböző intézmények. A legrelevánsabb példa erre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, melynek esetében a törvény ugyan előírja, hogy milyen szerkezeti felépítésben kell működnie, de az ottani szenátus nem hajlandó ezt végrehajtani. Tehát van még munka, és akkor amikor tervezünk, azt is meg kell néznünk, hogy miként tudjuk biztosítani azt, hogy azokat az értékeket megőrizzünk, amelyeket huszonöt éve az erdélyi magyar emberek mindannyian úgy gondolták, hogy meg kell erősíteni, beleértve a politikai érdekképviselet is, minden szinten és színtéren. Az egyik nagy sikere az elmúlt huszonöt esztendőnek éppen az volt, hogy ezeket az értékeket sikerült megerősítenie, illetve az érdekképviseletet megőriznie az erdélyi magyarságnak. Ez a magyar közösség érdeme mindenféleképpen, kevésbé a politikusoké. Emellett arra is fontos odafigyelni, hogy milyen tartalmi korrekciókat kell végrehajtsuk azért, hogy a következő időszakban is meg tudjuk tartani ezt a képviseletet, mert ennek nincsen más alternatívája. 1990 januárjában ugyanis eldöntötte tulajdonképpen az erdélyi magyarság, hogy kizárólag politikai eszközöket használ a jogainak az eléréséhez, parlamentáris eszközöket, és nem folyamodik erőszakhoz. Ez hihetetlenül fontos a mai világban is, amikor azt látjuk, hogy körülöttünk szinte mindenhol olyan típusú változások vannak, melyek nem feltétlenül ezeket az eszközöket erősítik. Tehát ezzel kapcsolatosan azt gondolom, hogy semmit se kell újragondolnunk, de programban, tartalomban sok mindent újra kell terveznünk, mert az emberek élete és a társadalom is változott. A mai fiataloknak nem azok a kihívásai, mint 25 évvel ezelőtt voltak nekünk, a mai embereknek nem azok a problémáik, melyekkel 25 éve szembesülnünk kellett.

– Mit jelent ez a változás?
– A változás soha sem azt jelenti, hogy a múlttal fordulsz szembe, hanem inkább azt, hogy a jövőhöz igazítod a cselekedeteidet, és a politikai programodat. Ezt sokszor elmondtam mostanában, és el fogom még mondani. Ebben az esztendőben az áprilisi kongresszusig ezt próbáljuk valamilyen formában előkészíteni, és majd a kongresszuson akár dokumentumokba foglalni, hogy milyen prioritásai vannak az erdélyi magyarságnak, illetve milyen problémákhoz milyen megoldásokat javasol a Szövetség. Úgy is lehetne mondani kicsit igényesebben, hogy ezt a szövetséget folyamatosan újra kell kötni, mert másképpen a közösség belénk vetett bizalma elvész, és más partnerekről várja a megoldást a problémáira. A választ azonban nekünk kell megadnunk, és nem szabad hagynunk, hogy a közösség elforduljon tőlünk, sőt, azokat, akik valami miatt elfordultak tőlünk, meg kell győzzük, hogy mi olyan hiteles képviseletet tudunk biztosítani, melyre lehet számítani. Ezeket a felmerülő problémákat nyíltan és őszintén kell megbeszélnünk, nem csak szűk körben, hanem nagyobb nyilvánosság előtt is.

Kormánybuktatás

– Amikor az RMDSZ ellenzékben van, általában időről időre felbukkannak olyan híresztelések, hogy kormánybuktatásra készül, függetlenül attól, hogy éppen ki vezeti az országot. Most éppen a liberálisokkal hozták hírbe. Mi az alapja ennek?
– Ezek a dolgok mindig abból indulnak ki, hogy az RMDSZ 25 éven keresztül azt az értéket és azt az elvet képviselte, hogy a román demokratikus politikai pártokkal a párbeszédet fenn kell tartani. Egyiket sem szabad örök partnernek, és egyiket sem szabad örök ellenfélnek tekinteni. Nekünk a román pártok közül igazából egyetlen egy sem tudta bebizonyítani, hogy bármilyen körülmények között partner számunkra. Nekünk egyetlenegy szövetségesünk van, az erdélyi magyarság. A román pártokkal ideiglenesen lehet megoldásokat keresni egy-egy kérdésre, problémára, lehet koalícióban lenni velük, együtt kormányon vagy ellenzékben, de ez mindig csak egy-egy hosszabb vagy rövidebb időre igaz. A mostani kormánynak nélkülünk is megvan a többsége, tehát nem kellünk a Ponta-kormánynak a többség biztosításához. Mi most azon az oldalon vagyunk, ahol a többi ellenzéki párt is van. Hogyha elfogy a Ponta-kormány többsége, és a PNL-nek lesz többsége, az nem rajtunk fog múlni, mert ma nélkülünk is megvan. Tehát az igaz, hogy a liberális párton keresztül már többen kerestek bennünket, nekem is volt már találkozóm a PNL vezetőivel, ami a világ legtermészetesebb dolga, de még olyan konkrét ügyekről, mint kormánybuktatás vagy egyáltalán bizalmatlansági indítvány, nem beszéltünk. Azt azonban tudjuk, mert nem vagyunk sem naivak vagy szentek, hogy az ellenzéknek mindig is az volt a célja, hogy a kormányoldalt megbuktassa. Ez így volt akkor is, mikor mi kormányoztunk és a PSD buktatott meg minket 2012-ben, és így van most is, amikor a PSD kormányoz és a PNL mint nagy ellenzéki párt arra készül, hogy megbuktassa. Ez a demokratikus politizálás keretei közt természetes, normális. Hogy ez mikor fog megtörténni, vagy meg fog-e történni egyáltalán, jelenleg nem tudok erre választ adni. Az biztos, hogy ezt nem tudjuk mi kezdeményezni, nem tudjuk gerjeszteni, illetve nem mi vagyunk a kovász. Ebben mi egy adott pillanatban mondhatunk igent vagy nemet, de nem rajtunk fog múlni. Egyetlenegy dolog biztos: bármilyen döntést hozunk, annak a romániai magyar közérdeket kell figyelembe vennie. Ennyit tudunk erről mondani, mert konkrétumokról még nem tárgyaltunk.

– Van két kormánytisztség, ami állandó, és egyelőre, bár az RMDSZ kilépett a kormányból, az alprefektusok is a helyükön maradtak…
– A két kormánytisztségre vonatkozó megállapodás egy olyan egyezség, aminek tulajdonképpen függetlenül attól, hogy mi éppen hol állunk, működnie kellene. A prefektusokat leváltották, az alprefektusokat viszont sehol se. Ha egy olyan helyzet alakul ki, hogy a Ponta-kormány elveszíti a többségét, az nem az alprefektusok miatt lesz. Aki tehát ebből azt a következtetést vonja majd le, hogy az alprefektusokat le kell váltani, az rossz döntést hoz, és bennünket ezzel nem maga mellett tart, vagy maga mellé állít, hanem még inkább a saját bukását segíti elő. Ilyen szempontból én ezekről a személyi ügyekről nem beszélnék, mert egyrészt az oktatási államtitkár és a kisebbségügyi hivatal vezetője hagyományosan magyar, illetve RMDSZ-es, másfelől pedig a kormánynak természetesen jogában áll ezen vagy az alprefektusok személyén változtatni, de én azt hiszem, hogy ez a részéről rossz üzenet lenne.

Magyar alpolgármester

– Mit szól ahhoz, hogy Huszár István személyében ismét van magyar alpolgármestere Váradnak?
– Gratulálok az alpolgármesternek, és jó munkát kívánok. Nem volt könnyű, különösen ismerve a polgármesternek a hozzáállását a váradi magyarokhoz, a magyar ügyhöz, de én azt gondolom, hogy megint csak abból indulva ki, hogy most mi zajlik Romániában, azért azt sem várhatta el senki tőlünk, hogy az itteni közösség érdeke ellen döntsünk vagy politizáljunk. Természetesnek tűnt tehát, hogy a liberálisokkal közösen próbáljunk megoldásokat keresni a város, illetve a megye problémáira. Hangsúlyozom: senkinek, egyetlenegy román politikusnak vagy politikai pártnak a kedvéért sem tehetjük zárójelbe azt, hogy mi az itt élő magyar közösségnek, most nevezetesen a Nagyváradon élő magyaroknak az érdeke. Itt pedig már nagyon régóta az az érdek, hogy legyen alpolgármestere a nagyváradi magyarságnak.

Ciucur Losonczi Antonius