A szeretet és együttérzés fájdalomenyhítő

A szeretet és együttérzés fájdalomenyhítő
A Betegek Világnapja alkalmából tegnap a Caritas Catolica házi gondozói irodájának munkatársai a megszokottnál is nagyobb figyelemmel nyújtottak szolgáltatásokat a kedvezményezetteknek, akik hálásak amiatt, hogy a hozzátartozóikon kívül más is gondoskodik róluk.

A Betegek Világnapjára való tekintettel kedden a Caritas Catolica munkatársai a megszokottnál is jobban odafigyeltek azokra a hivatalosan kedvezményezetteknek nevezett személyekre, akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat, élelmiszercsomagot és naptárt is vittek nekik. (Tudni kell, hogy a felhasznált, kitűnő minőségű orvosi fogyóeszközök amúgy külföldi támogatásnak köszönhetőek.) Délelőtt mi is elkísértük őket.

Házi gondozás

Az indulás előtt Tóth Andrea programfelelős arról tájékoztatta a Bihari Naplót, hogy a segélyszervezet keretén belül 1997 óta működik házi gondozás, jelenleg a megyében Nagyváradon, Nagyszalontán, Fugyivásárhelyen, Érmihályfalván, Élesden, Margittán és Székelyhídon van házi gondozó központ, havonta körülbelül 200 helyre mennek ki. A rászorultak, mindenfajta diszkrimináció nélkül, olyan szolgáltatásokat igényelhetnek tőlük, mint injekciók, infúziók beadása, sebek és felfekvések kötözése, vérnyomás és vércukorszint mérése, a betegek személyes higiéniájának biztosítása, gyógytorna, vizeletkatéterek felhelyezése, házimunkába való besegítés, bevásárlás, takarítás. Emellett az iroda székhelyén különböző egészségügyi segédeszközök kölcsönözhetőek: tolókocsik, járókeretek, mankók, kórházi ágyak, oxigénkoncentrátorok. „A szolgáltatásaink akkreditálva vannak, szerződésünk van az Egészségbiztosítási Pénztárral (CAS), vagyis az ezen hivatal által elszámolt szolgáltatásokat a beteg nem fizeti. Bátran hozzánk fordulhatnak tehát mindazok, akik igényt tartanak az említett ellátásokra, az elérhetőségeink: Spartacus utca 31/A. szám, illetve a telefonszám 0259/470–013, 12–14 óra között”, hangsúlyozta a programvezető.

Velünk tartott Egeli József atya, a Caritas aligazgatója is, aki elmondta, hogy 1992-ben Boldog II. János Pál pápa döntött úgy, hogy február 11. a Betegek Világnapja legyen, mivel 1858-ban ezen a napon jelent meg Lourdes-ban a Szűzanya Soubirous Bernadettnek, és ennél a barlangnál számos csoda történt azóta, betegek gyógyultak meg ott. „A katolikus papok egyébként minden hónap első péntekjén látogatják meg a betegeket, akiknek a száma plébániánként változik, Váradon tíz és harminc között mozog. Szentségekben részesítjük, vagyis meggyóntatjuk és áldoztatjuk őket, szent kenetet kapnak. Amennyiben a betegek hittel veszik fel a szent kenetet, sok esetben a gyógyulásukat szolgálja, természetesen anélkül, hogy helyettesítenénk az orvos közreműködését. Lelki megnyugvást jelent azonban számukra, könnyebben viselik a szenvedést” – magyarázta a tisztelendő.

Tvisztel

Öt lakásba kísértük el a Caritas munkatársait – Egeli Józsefet, Tóth Andreát és a két gondozónőt – ahol különböző sorsok tárultak fel előttünk, egy azonban közös volt bennük, hogy a meglátogatott családtagok nagy szeretettel és tisztelettel ápolták beteg édesanyjukat vagy életük párját, akik úgy tűnt, hogy méltósággal viselik helyzetüket.

A legmeghatóbb történet talán egy idős házaspáré, Erzsike nénié és János bácsié. Az asszony 32 évesen veszítette el a párját, és maradt egyedül öt gyermekével, szerencsére azonban megismerte a nála tíz évvel idősebb, most 77 esztendős Jánost, akivel annyira egymásba szerettek, hogy a férfi még az öt gyermek felneveléséről is gondoskodott. Erzsike néni felépült ugyan egy csontrákból, azonban az élet továbbra sem kímélte őt, mert térd fölött amputálni kellett a jobb lábát, és szinte teljesen elveszítette a látását, emellett pedig a vérnyomása is magas. János ekkor sem hagyta őt el, hanem ápolta, amíg bírta, főzött is rá, bár neki is magas a vérnyomása. A körülmények ellenére az asszony nem veszítette el optimizmusát, jó kedélyű teremtés. „Régebben nyugdíjasklubba jártam, a csonka lábam még most is mozog, tvisztel, amikor táncműsor van a tévében. Éjszaka, ha nem tudunk aludni, a férjem pucol nekem egy almát, ideül mellém az ágyra, és felelevenítjük közös emlékeinket” – meséli huncut mosollyal. A Pavel utcában lakó Vasile bácsi huszonöt éve ágyban fekvő beteg: akkor gerincsérvvel műtötték, de sajnos egy orvosi műhiba áldozata lett. Régebben még fel tudott ülni, de amióta vesekrízise volt, csak feküdni tud. Katéterezésre, mosdatásra szorul, nagy szükség van tehát arra, hogy a Caritas-gondozók rendszeresen meglátogassák. A helyzetet súlyosbítja, hogy ráadásul a felesége szívbeteg…

A számok bűvöletében

Egy Transilvaniei/Nadányi utcai tömbházlakásban anya és fia él együtt, akik tulajdonképpen mindketten ellátásra szorulnak. A neurológiai osztályon is kezelt, 82 éves Magdi néni ugyanis ágyban fekszik, és Parkinson-kóros, a 46 éves Istvánnak pedig öt évvel ezelőtt térdtől lefelé amputálták az egyik lábát. Mivel huszonkét éve cukorbeteg is, a sebe nehezebben gyógyul, kétnaponta cserélni kell a kötést. Mint mondja, régebben Magyarországon is dolgozott, de édesapja halálakor hazajött édesanyjához. A többiekhez képest, ha lehet ilyen esetben ezt a szót használni, szerencsés, hiszen nem szorul arra, hogy mosdassák vagy főzzenek rá. Az Oncsa telepen egy magánházban a 82 esztendős Imre bácsit is meglátogatjuk, akinek állítása szerint 1942, vagy tízéves kora óta van lábszárfekélye. Felesége ápolja, aki egyébként törékeny teremtésnek látszik, az egyik szeme alatt például monokli van, mert néhány napja nekiment valaminek.

Hozzájuk képest fáklyás menet az élete a 92 éves Sanyi bácsinak, akinek „csak” annyi a problémája, hogy Parkinson-kóros, és járókeretre támaszkodva tud mozogni. Ezzel együtt nagy dumás az öregúr, aki amellett, hogy korábban festmény-reprodukciókat és más képzőművészeti alkotásokat készített, a számok bűvöletében él. Erről és kitűnő memóriájáról tanúskodik, hogy elújságolja nekünk: 1941-ben végzett kántortanítóként Marosvásárhelyen, egy rövid ideig Kárásztelken dolgozott, majd 1944. december 28-ig, 27 hónapig katona volt. Utána Újpalotán kapott munkát, de 1950. május 12-én hivatalos papírt kapott a tartományfőnökségtől, hogy kinevezték igazgatónak Köröstarjánba, ahonnan harmincegy évvel később, 1981-ben vonult nyugdíjba. Sanyi bácsi büszkén mutatta az általa csinált emeletes, lejtős „autópályát” is, melyen 52 másodperc alatt halad végig egy golyó…

Ciucur Losonczi Antonius