A szenvedést nem lehet rőffel mérni

A szenvedést nem lehet rőffel mérni
A kommunizmus magyar áldozataira emlékeztek február 25-én, csütörtökön este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen.


A magyar kormány 2000-ben avatta február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, és azóta minden évben különböző események zajlottak le több helyszínen, és Nagyváradon is évek óta rendszerezen tartanak megemelékezés ezen a napon. Az idei váradi esemény homlokterében a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének működése állt, a Partiumi Keresztény Egyetemen megtartott eseményt a szervezet börtönre ítélt tagjainak jelenlétében tartották meg. Elöljáróban az esemény moderátora, Dénes László olvasta fel Tőkés László EP-képviselőnek erre az alkalomra írt üzenetét, melyben többek között az állt, hogy a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének tagjai „hangzatos jelszavak helyett csak ennyit mondtak: szabadságra vágyunk. És ez az olthatatlan vágy – mondhatni – tiszta szívű, gyermeki összefogásban és szervezkedésben öltött testet, valamint abban a nemes elhatározásban, hogy heroikus küzdelemben segítségére siessenek a forradalmároknak.(…) Miként akkor, most és minden időben azon múlik minden, van-e, lesz-e olyan ifjúságunk, mely atyái őrültségét folytatva, nyomukba lépjen. (…) Jelenünknek és jövőnknek, magyar és erdélyi meglétünknek ez a nagy kérdése. A választ pedig már megadták erre a Szabadságra Vágyó Ifjak, akik háborúságot szenvedtek az igazságért. Kövessük példájukat!”

Szervezet

Ezt követően a két meghívott, Bikfalvy György és Török László elevenítették fel a szervezet keretében végzett tevékenységüket, beszéltek a kommunista hatalom által rájuk rótt retorziókról, főként a börtönbüntetés viszontagságairól, később pedig a közönség soraiból mások is bekapcsolódtak az emlékezésbe. Elhangzott, hogy a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete a magyarországi 1956-os forradalom hatására alakult meg Romániában, tagjai főként középiskolás magyar fiatalok voltak. Az egyébként rendkívül laza szervezet 1959 végéig működött, feltehetőleg a hatóságok már a kezdetektől tudtak annak létezéséről, és csak azért engedték évekig működni, hogy a jobbára tizenéves tagok elérjék a nagykorúságot, és perbe lehessen fogni őket. 1960-ban aztán el is kezdődtek a letartóztatások. Az esten elhangzott, hogy a szervezet nem fejtett ki veszélyes államellenes tevékenységet, a röpcédulák gyártása és szórása, a hatalomellenes üzenetű falfirkák, illetve a Szabad Európa Rádió hallgatása volt a  legfőbb bűnük, de így is, a csoport tagjai közül 259 személy ellen indult vizsgálat, és 59 embert el is ítéltek, köztük a váradi emlékezés két meghívottját, a tasnádi Bikfalvy Györgyöt és az érmihályfalvi Török Lászlót is.

Emlékek

Bikfalvy György az esten beismerte, ma már, felnőtt fejjel nem merné megtenni azt,  amit tizenéves fejjel meg mert tenni, Török László pedig felszólalásában így fogalmazott: „a fájdalmat nem rőffel mérik”, majd hozzátette, hogy azoknak a szenvedései, akik 1960-től kezdve kerültek börtönbe, mérhetetlenül kisebbek voltak azokéhoz képest, akiket 1960 előtt börtönöztek be. „Ti már a mennyországba jöttetek” – idézte fel a korábban elítélt emberek szavait Török László. A két elítélt a nemzetközi nyomásra 1964-ben kiadott amnesztia rendelet nyomán került ki a börtönből, viszont ez a szabadon bocsátás nem jelentette rehabilitálásukat is, sőt, mint elmondták, a kommunista rendszer fennállása alatt mindvégig hátrányos megkülönböztetésben volt részük. A későbbiekben a besúgókra vonatkozó kérdésre Török László azt válaszolta: „nem szeretnék a besúgók helyében sem lenni, mert mindenkinek van lelkiismerete, és nehéz lehet egy egész életet egy ilyen lelki teherrel leélni”, majd hozzátette, hogy a jelentéseket amúgy is a kis besúgók írták, míg azoknak a nevei, akik a besúgói rendszert működtették, nem szerepelnek sehol, így a a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumaiban sem. A fórum zárásaképpen Török László egy gondolatot idézett, mely szerint a kommunizmusban a legrosszabb az, ami utána jön, hiszen rengeteg megromlott emberi kapcsolatot, kerékbe tört, értelmetlenül szenvedésbe sodort életet hagy maga után.

Jóvátételt

A beszédek végén a megjelentek levonultak az egyetem belső udvarára. Itt felszólalt Szilágyi Zsolt az EMNP elnöke, aki többek között elmondta, hogy nem lesz igaz az a társadalom, amelyik az államterror gépezetét továbbra is becsben tartja, és bejelentette, hogy az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform immár négy éve szorgalmazza azt, hogy Európában jöjjön létre egy büntetőbíróság, amely a nürnbergi perhez hasonlóan megvizsgálja, kik azok, akik a népirtásban, illetve az emberiség ellenes bűntettekben részt vettek. „Örömmel számolhatok be arról, hogy tavaly augusztusban az EU országainak igazságügy minisztereinek találkozóján az észt kormány bejelentette, hogy kezdeményezik egy ilyen a bíróságnak a felállítását, ugyanis az emberiség ellenes bűntettek nem évülnek el soha a nemzetközi jog szerint.” Mint mondta, egy ilyen bíróság ítélete nyilván mostmár csak szimbolikus jóvátétel lenne, de mégis fontos üzenettel bírna. Az emléknap zárásakáppen a megemlékezők koszorúkat helyezetek el a kommunizmus áldozatainak emléktáblájánál.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter