A székelyföldi magyarok és románok közötti kommunikáció hiányáról

A székelyföldi magyarok és
románok között alig van
kommunikáció, mindkét
közösség elkülönül a
másiktól, miközben mindkét
oldalon mítoszok élnek a másik
nemzetiséggel kapcsolatosan – ezt a
témát boncolgatja Dan Manolachescu
sepsiszentgyörgyi újságíró
abban a könyvében, amely románul
és – a napokban – magyarul is megjelent.

Ez az első olyan könyv, amelyben egy román
szerző megpróbálja elfogulatlanul
szemlélni a Székelyföldön
tömbben élő magyarság és az
ott kisebbségben (amúgy az ország
egészét tekintve többségben)
élő románság viszonyát.

Manolachescu az MTI
kérdésére válaszolva kifejti,
hogy Székelyföldön
hiányzik a “multikulturalitás” szelleme, a
románok és a magyarok alig gondolnak a
közös gondok megoldására,
mindkét közösség
elkülönül egymástól, a
szakadék csak mélyül
közöttük. A szerző egyaránt
ostorozza a székelyföldi magyarokat és
románokat, amiért nem hajlandók
elsajátítani a másik nemzetiség
nyelvét, sokan még büszkék is
arra, hogy nincsenek barátaik a másik
csoportból, ugyanis már
gyermekkoruktól beléjük nevelik a
másság tudatát.

A könyv a Székelyföld
mítoszai
címet viseli. A szerző az
MTI-nek fel is vázol néhány
példát e mítoszokból. A
románok körében például
országszerte él az a legenda, amely szerint
azon a földön a boltban nem ad kenyeret az
elárusító, ha románul
kéri a vevő. Ugyanilyen hamis mítosznak
tekinti az újságíró a
székelyföldi magyarok által vallott
“etnikai elnyomást”, miközben sokan
egészen más okokból
(például jobb állás,
fizetés reményében)
költöztek el onnan.

A szerző mítosznak tekinti az
autonómiának azt a felfogását
is, ahogyan azt egyes magyar körökben
megfogalmazzák. Elismeri: még léteznek
elégedetlenségre okot adó
hiányosságok, még nincs
államilag finanszírozott magyar egyetem,
még kirónak egy-egy büntetést a
magyar zászló
felvonásáért, a székely himnusz
éneklésekor még hallatszanak
bekiabálások. Szerinte ugyanakkor a magyar
nemzeti kisebbség jogai egyre
szélesebbekké válnak, a fokozatosan
megvalósuló decentralizáció
még több autonómiát fog hozni
számukra.

Ha az országos szintű jogalkotásban
akár a legkisebb módosítást is
végrehajtják a kisebbségekre
vonatkozóan, az már önmagában is
az autonómiát erősíti –
vélekedik. “Ezen túlmenően már
csak az autonómia fokozatairól
beszélünk… A kulturális
autonómia ténylegesen létezik: a
magyar nyelv használata a
közigazgatásban és az
igazságszolgáltatásban, az anyanyelvi
oktatás minden szinten, a magyarok vezette
kulturális intézmények egy stabil
kulturális autonómia
légkörét teszik teljesebbé” –
vallja.

Az MTI-nek hozzáfűzi: az autonómia nem
egyik napról a másikra valósul meg, az
folyamat, út, amelyen végig kell menni. Az
autonómiát egyébként az adott
állam adja, azt nem lehet önhatalmúlag
kikiáltani – mondja Dan
Manolachescu.