A szatmári népi építészetről

Hagyományos szatmári ház homloktornáccal
Hagyományos szatmári ház homloktornáccal
A Kárpát-medence, és azon belül a szatmári tájegység népi építészetéről, népszokásairól tartott hiánypótló előadást Szatmárnémetiben Bóna Bernadett, a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu néprajzos muzeológusa.

 

Bóna Bernadett nyíregyházi néprajzos muzeológus, a Sóstói Múzeumfalu munkatársa, a „Kárpát-medence népi építészetének elemei, a szatmári tájegység jellemzői” című igen tartalmas előadására mindössze néhány fiatal építész, néprajzos volt kíváncsi, illetve olyanok, akik a szatmári hagyományok iránt érdeklődnek, pedig Szatmár környéki falvakban még fellelhetők olyan tornácos házak, élő hagyományok, amelyek nagyobb figyelmet érdemelnének. A nyíregyházi szakember az Aranykapu Kulturális Egyesület meghívására érkezett hozzánk a most indult „Élő építészet” című előadássorozat keretében, melynek elsődleges célja a népi építészet népszerűsítése, valamint a hagyományos, természetközeli népi építkezés és napjaink környezettudatos építészeti irányzatai közötti kapcsolat elemzése, mondta el Takács Andrea műépítész, az előadássorozat kezdeményezője. Elmondta, az előadássorozat része az Aranykapu Építőműhelynek, ahol a gyerekekkel közösen elkészítik egy hagyományos parasztház makettjét.

Építkezés, szokások, hiedelmek

Bóna Bernadett átfogó előadást tartott a XVIII.-ik századtól a XX. század közepéig élő klasszikus népi építészetről, azon belül a szatmári tájegység jellegzetességeiről. Közben betekintést nyerhettünk a falu életébe, szokásiba, hiedelmeibe, ami szervesen összefüggött a falu kialakításával, építkezésével. Megtudtuk például, hogy a szatmári házakra jellemző homloktornác több okból is praktikus volt, védte a házat az erős napsütéstől, nyáron az asszonyok sok munkát itt végeztek, védett az esőtől, a vándorok, drótos tótok a tornácon megalhattak. A szatmári táj a XIX. század végéig jellegzetesen mocsaras, lápos volt, gyakoriak voltak az árvizek. Ezért favázas házakat építettek, a gerendák között pedig vesszővel font falat készítettek, azt tapasztva be sárral, az árvíz után pedig a vesszőfalat újra lehetett tapasztani. A házak előtti kiskerteket az eladósorban levő lányok gondozták, ezt a legények megfigyelték, segített nekik a feleség megválasztásában. A Sóstói Múzeumfalu egy 19. század végi falu hamisítatlan hangulatát varázsolja a látogatók elé, a Szatmár, Bereg, Rétköz, Nyírség és a nyíri Mezőség szegény- és középparaszti, valamint kisnemesi lakóházai, gazdasági épületei, jellegzetes lakberendezési hagyományai, használati és dísztárgyai hiteles képet nyújtanak a parasztság egykori életformájáról. Az épületek mellett a tájjellegű gyümölcsfák, konyhakertek és kultúrnövények, a házak előtt pompázó virágoskertek valóban élővé teszik a falut.

Pándi Annamária