A Számi vér című film nyerte a Lux-filmdíjat

Fotó: port.hu
Fotó: port.hu
Amanda Kernell rendezésében készült Számi vér (Sameblod) című svéd-dán-norvég film nyerte a 11. Lux- filmdíjat, jelentette be november 14-én az EP elnöke, Antonio Tajani a Strasbourgban tartott plenárison.

2012-től az EP által kezdeményezett Lux Filmnapok keretében az európai értékekre, az európaiságra, az európai identitásra fokuszáló filmeket mutatnak be. Ugyanakkor aktuális társadalmi problémákkal kapcsolatos vitákra ösztönzik a nézőket. Minden évben a döntőbe három film kerül. Az európai parlamenti képviselők választják ki a nyertes filmet. A közönségdíjat az online szavazás eredménye dönti el. A döntőbe jutott filmeket az Unió minden országába bemutatják, az eredeti nyelven és 28 nyelven feliratozzák.

Lux- díjra jelölt filmek

2017. november 8-10 között zajlottak le a Lux Filmnapok, amelyen bemutatták Robin Campillo rendezésében a „120 dobbanás percenként” című filmet, a Western című, német-bolgár- osztrák produkciót (rendező: Valeska Grisebach) és a Számi vér című svéd-norvég-dán koprodukciót (rendező: Amanda Kernell). Három romániai városban-Bukarest, Kolozsvár és Marosvásárhely- tekinthette meg a nagyérdemű a döntős alkotásokat. A filmekre a belépés díjtalan volt. Kolozsváron a Győzelem (Victoria) filmszínházban láthatták a filmrajongók ezeket a produkciókat.

A Számi vér- nyerte a Lux-filmdíjat

A film az identitás problémájára, a hagyományos és a modern közti konfliktusra fókuszál. 1930-ban járunk. A svéd nemzetállam minden eszközt felhasznál, hogy integrálja a számi, lapp népcsoportot. A lappok Skandinávia északi részén élő közösség, amelynek életmódja, kultúrája, szokásai különböznek a svédekétől. Külső megjelenésükben, öltözködésükben is észrevehető. Főleg rénszarvas- tenyésztéssel foglalkoznak. A többségi társadalom elutasító, előítéletes magatartást tanúsít irántuk. A film főhőse Elle Marja számi származású diáklány. Családja rénszarvastenyészéssel foglalkozik, két iskolás gyermekük van. Az iskolában is érzik a megkülönböztetést. Christina, a fiatal, szép tanítónő kötelezi a gyermekeket, hogy csak svédül beszéljenek, különben szigorúan bünteti őket, fizikailag is bántalmazza. A film kezdő jelenetei a fiával együtt érkező idős hölgyet mutatják be, aki testvére temetésére jött. Nem akar kapcsolatba lépni a családjával, a helyi közösség tagjaival. Azonban hirtelen előtörnek a gyermekkori emlékei. A filmben villanásszerű képek utalnak a gyermekkorára, a sok megaláztatásra. Ő valójában Elle Marja, aki elhagyta a családját, a közösséget, ahol élt, igyekezett „svéddé” válni. Felelevenednek az iskolás évei. A film szemléletesen mutatja be a rasszista szellemben zajló oktatási folyamatot, az iskola szellemét. Amint a tanítónő tiltja a számi nyelv használatát, csak svédül lehet beszélni. Az ambíciós tanítónő megtanítja a diákokat egy dalra („szegény gyermek vagyok, de boldog”), mert Uppsala-ból jövő rangos vendégek látogatják meg az iskolát. Valójában három személy- antropológus, fotós, „közvetítő” – érkezik, akik különböző rassz-méréseket végeznek, fotókat készítenek. A kutató antropológiai méréseket (fej, az orr hossza stb.) végez. A fotós a meztelenre vetkőztetett gyermekek testalkatáról készít felvételeket. A „közvetítő” igyekszik közeledni a diákokhoz, dicséri a hagyományos öltözetüket. Elle Marja szégyenlős, nem akarja elfogadni a megaláztató bánásmódot. A számi gyermekek „kisebbrendűségére” utaltak a felmérések. A tanítónő szerint ezek a tanulók nem képesek a svéd diákok szellemi szintjét elérni. A film érzékelteti azt a társadalmi környezetet, amelyben a számi gyermekek élnek, a többség előítéletes magatartását velük szemben. Elle Marja rájön, hogy nem akar ilyen környezetben élni. Az álmai megvalósításának egyetlen módja a továbbtanulás az uppsalai svéd iskolában. Ezért meg kell változtatnia az identitását, hogy a svédekhez hasonló életmódja legyen. Megváltoztatja a nevét-Christina Lajler névre. A Christina a tanítónő neve, akit csodál, innen kölcsönözi a keresztnevet. Lemond a hagyományos öltözetéről, a kultúrájáról, a számi nyelvről. Minden igyekezete ellenére lapp marad. Uppsalá-ban a megváltozott identitású lány azt akarja, hogy svédként fogadják el őt is. Rádöbben arra, hogy a fiatalok társaságában ő csak kuriózumnak számít.

Identitásválság

A film érdekes, lényeges mozzanata az, ahogy megjeleníti a két testvér -Elle Marja és Njenna- élet útjának alakulását. Elle Marja feladja számi identitását, próbál beilleszkedni a svédek világába, a svéd nyelvet, svéd identitást választja, azonban végül is rájön, hogy csak idegen marad. Njenna hagyományos közösségben sokat szenved a megkülönböztetés miatt, azonban a számi hagyományok híve maradt. Megható a film utolsó jelenete. Az idős hölgynél a múlt emlékei villanásszerű képekben elevenedtek meg. Hirtelen a jelenbe tér vissza, de mint Elle Marja bocsánatot kér a halott testvérétől az identitásváltoztatása miatt.

Napjainkban a gazdasági, műszaki fejlődés érezteti hatását a rénszarvastenyésztők világában is, használjak a modern technika termékeit. A hagyományokat őrző számi közösség, a településük turisztikai látványosságnak számít.

A film alkotói

Rendező, forgatókönyvíró: Amanda Kernell. Zenéjét szerezte: Kristian Eidnes Andersen. Főbb szerepekben: Olle Sarri, Lene Cecilia Sparrok, Mia Sparrok, Maj -Dorris Rimpi, Hanna Alsrtröm, Anders Berg.

Fényképkiállítás az őslakos közösségről

A Győzelem moziban a Svéd Nagykövetség által bemutatott fényképkiállításon a nagyérdemű megismerhette a három országban -Észak- Svédország, Norvégia, Finnország- élő számi közösség világát.

A vetítés után a Brüsszelben tartózkodó Lars Lindstrom és Henrik Zein producerekkel való angol nyelvű beszélgetésen vehetett részt a közönség (Twitter használatával válik interaktívvá).

A 120 dobbanás percenként című film- EP különdíját nyerte

A múlt század 90- es éveiben Franciaországban az AIDS szedte az áldozatait. A hatóságok és a közvélemény közömbös volt a betegség terjedésével szemben, mert úgy vélték, hogy csak a „társadalmon kívülállókat” sújtja, azaz a homoxeszuálisokat, a drogosokat vagy esetleg azokat, akik vérátömlesztést kaptak. A gyógyszergyártó cégek a profit szerzés lehetőségét látták benne. Az „Act Up”, a fiatal aktivisták csoportja érezte, hogy tenni kell valamit a betegség megelőzéséért, a betegek megfelelő gyógyszerekkel való ellátásáért. Szándékuk, hogy felkeltsék a közvélemény figyelmét az AIDS -betegekre és a HIV-fertőzésre, megelőzésre. A rendező Robin Campillo saját aktivista tapasztalataiból inspirálódott, ő maga is átélte, mit jelent, hogy elhunyt barátját kellett felöltöztetnie. A filmben szemléletesen mutatja be az aktivista csoport harcát a betegek megsegítéséért. Hangsúlyozzák, hogy ez nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi, szociális és politikai probléma is. Érdekes, ahogy a produkció nemcsak a közösség portréja, hanem az egyéni élethelyzetekre is fókuszál, a főszereplők- Sean és Nathan kapcsolatára is. Sean Hív-pozitív. Az ők szemszögükből láthatók az események kibontakozása. Villanásszerű képekből derül ki, miként próbálják felrázni a közvéleményt. Közben ők maguk is tanácskoznak, keresik a megfelelő tiltakozási lehetőségeket. Érdekesek az ellentétes álláspontok összeütközése. Az aktivista csoport különböző, mondhatni rendkívüli eszközöket használ a társadalom figyelmének felkeltésére. A film kezdő jelenetei az aktivisták tiltakozó akcióját érzékelteti. Az AIDS témával kapcsolatos konferenciáról kijövő előadót művérrel öntik le, rövid időre megbilincselik. Egy másik alkalommal behatolnak a Melton Pharm laboratóriumában is. Úgy vélik, hogy gyógyszergyártók nem keresnek megfelelő megoldásokat a betegek gyógyítása érdekében. A film címe 120 dobbanás a szív felgyorsult ritmusára utal. A rendező érzékeltetni akarta az aktivista csoport sokirányú tevékenységét, harcát: felvilágosító előadásokat, gyűléseket, értekezleteket tartanak a közvélemény figyelmének felkeltéséért, betegség megelőzésére. A film utolsó jelenete- Sean halála- megrázó, ami nemcsak Nathannak fájdalmas, hanem közösségnek is.

A filmben felvetődik a kérdés, az AIDS vagy más betegségek elleni harcnak partikuláris vagy egyetemes jellege van?

A film alkotói

Rendező, forgatókönyvíró: Robin Campillo. Zeneszerző: Arnaud Rebotini. Operatőr: Jeanne Lapoirie. Főbb szerepekben: Nahuel Pérez Biscayart, Arnaud Valois, Adele Haenel.

Rendkívül elgondolkoztató film, mondanivalója ma is időszerű.

Western című film -különdíjat kapott

A Valeska Grisebach rendezésében készült Western című német-bolgár osztrák koprodukció egy német munkacsoport munkáját mutatja be, akik Bulgária és Görögország határán levő bolgár építkezési területen dolgoznak. Hegyes vidéken levő faluban a munkások letelepednek, és kitűzik nemzeti zászlojukat, ami a falu lakóiban visszatetszést vált ki. Az elszigetelt, idegen táj felébreszti a férfiakban a kalandvágyat. Sajátos helyzet alakult ki. A két csoport közti kommunikációt megnehezíti az a tény, hogy nem ismerik egymás nyelvét. A film érzékelteti a helyi lakosok és a német munkások közti feszültséget, konfliktust, amit a nyelvi és szociális, kulturális különbségek eredményeznek. Természetesen vannak próbálkozások, amelyek a feszültség csökkentésére irányulnak.

A film alkotói

Rendező, író: Valeska Grisebach. Operatőr: Bernhard Keller. Főbb szerepekben: Meinhard Neumann, Syuleyman Alilov Letifov, Reinhardt Wetrek.

A vetítést „Az Európai Parlament LUX díja: Kelet és Nyugat a filmekben, meglepő hasonlóságok és különbségek” címmel tartott beszélgetés követte, amelynek moderátora Irina Margareta Nistor filmkritikus volt.

A 2017-ben Lux-filmdíjra jelölt, gondolatébresztő, vitára serkentő filmek a filmszerető közönség élményvilágát gazdagították. November 10-én beszélgettem a nézők kis csoportjával. Érdekelt, hogyan vélekednek a bemutatott filmekről. Szerintük a produkciók értékesek, izgalmasok voltak. A trófeát a Számi vér című filmnek adnák, mert a film mondanivalója sok embert érint.

Csomafáy Ferenc