A Rulikowski temető hagyományos sírjelei

A Rulikowski temető hagyományos sírjelei
Nagyvárad – Nemzeti kultúránk folyamatosságát- többek közt- bizonyos szokások is biztosítják. Ilyen, a halottas szokásokhoz kapcsolódó jelrendszer is, amely az elődök, a halott ősök tiszteletével függ össze.

A sírjel ennek a jelrendszernek a része, tárgyi kelléke vagy képi kifejezésmódja. A sírköveken látható jelek és díszítmények nyelvi segítség nélkül is üzenetet közvetítenek. Tudatják velünk a vallási hovatartozást, kifejezik a gyászt, az elmúlást, valamint az újjászületésbe, a túlvilági életbe vetett hitet. A sírkövek és a fejfák díszítményeinek jelképes értéke van, vizuális szövegként meghatározott mondanivalót közölnek. Az évszázadok alatt kialakult, szokássá vált jeleket használva összetartozásunkról adunk tanúbizonyságot. A sírjelek kialakulását egy adott közösség társadalmi és gazdasági helyzete is meghatározza. Idővel azonban ezek változnak is, mivel a hagyományt a divat befolyásolja (jó vagy rossz irányba).

Ma már csak a Rulikowski temetőben látható az alábbiakban bemutatásra kerülő hagyományos sírjelek, egykor, azonban Várad többi sírkertjében is használatosak voltak. Jelen esetben csak a 19. századi és a 20. század első harmadában használt, legértékesebb és legritkább vésett és faragott szimbólumokkal foglalkozunk. Ezt az időszakot követően sajnálatos módon elterjedtek a sablonos, betonba öntött sírjelek, majd a ma használatos, sokszor értelmetlen üzenetet közvetítő díszítmények.

A legrégibb sírjelek

A temető ma ismert legrégibb sírköve 1786-ból való, ez egy keresztben végződő elnagyolt szív alakú kő. A sírkő minden esetben sírjel is.  A szív alakú kövek magyar nyelvterületen a 18. század második felében terjedtek el. A szív a szeretet és a szerelem jeleként vált közismertté. Sírjelként a családi összetartozás szimbóluma, de vallási üzenetet is hordoz, a Jézus szíve tiszteletével van kapcsolatban. A 19. században már egyre gyakrabban kerül a sírokra térben vagy síkban kifaragva, vagy vésett és faragott szimbólumként. Egy 1907-ben készült kövön a vésett, lángoló szívet egy kereszt és egy horgony töri át, mint a hit, remény és a szeretet szimbólikája. A lángoló  szív az Isten iránti forró szeretet jele. Poynár Demeter 1821-ben faragott sírkövét befele csavarodó csigavonal szegélyezi. Ez a halált, a megérkezést jelképezi, valamint a lélek túlvilági útját, az Istenhez vezető utat. A fentiek az ún. keresztben végződő táblaalakú sírkövek sorába tartoznak. Síkban vagy térben ábrázolva, a kereszt a katolikus vallás legelterjedtebb sírjele. A halál és az élet jelképe egyszerre, a szenvedésnek és halál feletti győzelemnek is a szimbóluma. A kő vagy vaskeresztek ismert díszítményei a temetőnek. Megmaradt még egy- két ritkaságszámba menő öntöttvas kereszt is, temető kultúránk és a váradi vasművesség remekeként.

A növényi motívumok

A növényi motívumok közül a református szimbólumként használt szomorúfűz a legismertebb. A gyász, a szomorúság, a lemondás jelképe, de kifejezi a túlvilági életbe vetett hitet is. Mint sírjel az 1830-as 1840-es években Debrecenből terjedt el. A Rulikowski temetőben ennek a szimbólumnak két igen korai vésett emléke még túlélte az eltelt évtizedeket. Egy kisméretű 1859-es kövön a gondosan vésett fa alatt egy sírkő is látható. Egy másik, 1864-es kövön a szomorúfűz ábrázolás és a szépen mélyített betűk a kőfaragó hozzáértéséről tanúskodik. A kehely, mint református szimbólum véset változata szintén több esetben előfordul. A 19. század utolsó harmadában a nemesi, de főleg a polgári temetkezés jellegzetes sírjele lesz az obeliszk a vaskerítéssel körülvett és tujákkal díszített sírhelyeken. Ezeken a szomorúfűz és a kereszt az általánosan használt sírjel.

A véséssel nehezen ábrázolható rózsát Váradon a 19. század második felétől kezdik gyakrabban használni.  A katolikus egyház szertartásában a rózsának jelentős szerep jut, a vértanúság, az önfeláldozás szimbóluma, Szent Erzsébet kezében is ott van. Mint a korai halál, a megszakadt élet jele került fel a fiatalon elhunytak sírkövére az eltört szárú rózsa. Jellegzetes sírjel a letört szárú rózsa olaszkoszorúban. A koszorú a halált követő végtelen létet (kör), a világmindenséget szimbólizálja. Egy 1873-ban faragott sírkövön ezzel a ritkán látható sírjel vésett változatával állítottak emléket két nagyon korán elhunyt testvérnek. A rózsa motívum hagyománya ma is él, de inkább öntött, sablonos változatban, jelentéstartalom nélküli díszként…

Az összefonódott szárú virág a házassági hűségnek az évtizedes összetartozásnak állít emléket. Egy-egy ilyen szépen faragott sírjel a temető kiemelkedő értékű emléke közé tartozik. Az élőfa a sírhelyek szimbólikus dísze is,(életfa, a tudás fája) az égbe vezető út, az öröklét jele. A derékba tört élet jelképes ábrázolását egy – egy eltört törzsű fa szépen faragott változata örökíti meg. A halott égbe szárnyaló lelkét a galamb-ábrázolások jelenítik meg. A madár a Szentlélek jele is, de az ártatlanság és a szelídség jelképeként gyakran kerül a gyereksírokra.

Ritkán használt sírjelek

Ma, már alig találunk az 1885-ben elhunyt Lázár Miklós „plébánus” sírkövén lévő sírjelhez hasonlót. A kereszt szárainak találkozásán egy Biblia látható, amit egy kehely (a mise kelyhe, Krisztus Vére), valamint egy kereszt (hit) és egy horgony (remény) szimbolikus jelei törik át. Felettük az IHS monogram dicsfénnyel övezet változata van. Az IHS Jézus nevének görög rövidítéséből származik, ami a 17. századtól már általánosan elfogadott jezsuita jelkép. A sírköveknek is gyakori szimbóluma, amelynek többféle feloldása is születet, így például Jesus Homnibum Salvator – Jézus az emberek megváltója.

Feltehetően egyedülálló az a díszítmény, amit az 1863-ban elhunyt Szaniszló Eszter sírkövén láthatunk. A csúcsívben végződő sírkő felső mezejét, egy koporsót közrefogó hét fős csoport véset ábrázolása tölti ki. A sírfelirat szerint az elhunyt anyát hat gyermeke gyászolja. Ők, két, hármas csoportban, nevüket kiírva lettek megörökítve. Középen a koporsó mögött, egymás kezét fogva, látható az anya (esetleg egy angyal) alakja.  A sírfelírat felett az ismert református formula – ABFRA – (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt) olvasható.

Sírjel, a 19. század utolsó negyedétől egyre gyakrabban használt márvány keretes fénykép is. Meglétük napjainkig nyomon követhető, de már a színes fotók divatját éljük… Barna Vince önkéntes tizedes megrongált fényképe 1916-ban került a sírkövére. A részletes sírfelirat azt közli velünk, hogy 19 évesen hunyt el a tiroli harctéren.

A nemesi temetkezési szokások általánosan használt kelléke a címer. Néhány érdekes példány ebből is megmaradt még a Rulikowski temetőben. A szobrok és domborművek és az érdekes motívumokkal díszített kovácsolt – és öntöttvas kerítések a temető  külön fejezetet alkotó értékei.

A fentiekben bemutatásra került sírjelek, váradi temetkezési kultúránk – lassan feledésbe merülő – kiemelkedő jelentőségű értékei. A hagyományos szimbólumok használata és jelentéstartalmuk ismerete, temetkezési szokásaink továbbélését jelentené. A hagyományait őrző és ismerő közösség könnyebben megőrzi identitását. A szülőföld ismeretéhez a „temetőföld” ismerete is hozzátartozik. A maradandóság szimbólumai ezek, vállaljuk ezt az örökséget!

Kordics Imre



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .