A régiók Európája jelenthet jó megoldást

A régiók Európája jelenthet jó megoldást
Szeptember 20-22. között rendezték meg a XII. MIÉRT Akadémiát, Kommunikálj! címmel, amelyen Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő is részt. Demokrácia-deficit és kommunikáció-deficit az EU-ban című előadása után a politikus interjút adott az Erdély Online-nak.

 

– A közelmúltban Frank Engel luxemburgi európai parlamenti képviselőtársával közösen kiadott egy könyvet, Új Európát most címmel. Miért is van szükség új Európára?

– Nagyon sok ok miatt. Az első, hogy válságban vagyunk, és azt látjuk, hogy húzódik a válság. Ennek a krízisnek azonban nem csak gazdasági, hanem társadalmi és egyéb megnyilvánulásai is vannak, melyek nagyon sürgőssé teszik azt, hogy választ adjunk egy egyszerű kérdésre, éspedig arra: merre szeretnénk építkezni, milyen irányban képzeljük el az Európai Unió jövőjét, és a lehetséges verziók közül melyik az, amelyik számunkra, erdélyi magyarok részére kívánatos? Válaszolni kell ezekre a kérdésekre akkor, amikor a következő évben európai parlamenti választások lesznek, utána pedig megalakul egy új parlament és egy új Európai Bizottság. Nagyon sokan beszélnek arról, hogy újra kell tárgyalni és meg kell nyitni emiatt az európai alapszerződéseket, hiszen akár a banki unióról, akár egyéb, gazdasági kormányzással kapcsolatos intézkedésekről beszélünk, úgy tűnik, hogy ezek akkor alakíthatóak ki, vagy akkor tudnak létrejönni új mechanizmusok, ha ezeknek a szerződésekben is biztosítunk alapokat. Ha pedig elkezdődik a szerződésekről szóló vita, akkor nyilvánvalóan úgy tudunk jó szerződéseket csinálni, úgy tudunk jó döntéseket hozni Európának, ha tudjuk, hogy merre akarunk építkezni az elkövetkezendő évtizedekben.

– És merre akarunk építkezni?

– Legalább három, Európa jövőjére vonatkozó forgatókönyv létezik, illetve ezeken belül árnyalatok is ismertek. Van egy olyan forgatókönyv, amely talán számunkra a legkedvezőtlenebb, ez a két- vagy több sebességű Európáról szól. Egy olyan elképzelés, mely szerint az európai magot jelentő euróövezet magába fordul, bezárkózik, és bennünket, keletieket, délieket valahol egy előszobaszerű külső övezetben hagyna. Létezik egy második, és most a válság miatt erősen népszerű álláspont is, ami a nemzetek Európáját, egészen pontosan a nemzetállamok Európáját próbálja megerősíteni. Ez a kormányközi Európa, az az Európa, amelyet a kormány- és államfők vezetnek, akik négyszer egy évben találkoznak egy-egy európai csúcs alkalmával, és ott meghozzák a döntéseiket, ki-ki a saját kormánya, tehát a saját országa nevében. Ez az az Európa lenne, amelyben az erős nemzetállamok még erősebbek lesznek, ezáltal pedig a mi esetünkben az etnikai közösségek, a kisebbségek, az államalkotó vagy magukat őshonosnak megfogalmazó, de mégis kisebbségi helyzetben levő közösségek nagyon nagy hátrányba kerülnének, hiszen az erős nemzetállam egy erdélyi magyar számára nyilván hogy a Bukarest-központú román nemzetállamot jelenti. Ez egy olyan jövőt vetítene előre, ahol a kisebbségi jogoknak sokkal kisebb szerepe van, mint akár a jelenben is.

Államföderáció

– Nekünk mi lenne a jó tulajdonképpen?

– Létezik a közösségek Európájára vonatkozó harmadik forgatókönyv is, mely akár az Európai Egyesült Államoknak is nevezhető, habár kissé triviális ez a megnevezés véleményem szerint. Nevezhetjük politikai uniónak is, mely föderáció az alapító atyáknak a gondolata, illetve szándéka. Arról szól, hogy létezik egy államföderáció, amely egy erős központtal rendelkezik. A szuverenitás átadásának kérdése azért egy álkérdés véleményem szerint, mert nem egész egyszerűen lemondásról van szó. A tagállamok nem mondanak le a szuverenitásukról, hanem szuverenitásuk egy részét helyezik közösbe az uniós szintű, vagyis a brüsszeli intézmények javára, de hogyha az Európai Parlament szerepe növekedik a jövőben, akkor bátran beszélhetünk majd előbb-utóbb egy európai parlamenti kontrollról, amely a demokratikus szabályok szerint a legtöbb intézmény fölött gyakorolandó, és ez nyilván egy közösen gyakorolt szuverenitást jelent. Úgy hiszem, hogy a régiók Európája, a közösségek Európája az, amely egyrészt a szuverenitás együtt gyakorlásával erősíti Brüsszelt, másfelől pedig a szubszidiaritás elvének az alkalmazásával erősíti a régiókat. Talán ez lenne az a fajta Európa, amely az erdélyi magyar közösségnek a jövőképét is erősítené.

– A közelmúltban az Európai Bizottság elutasította az RMDSZ és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését. Hogyan kommentálták ezt európai parlamenti körökben, illetve mit lehet még tenni?

– Ez egy friss történés, de már az eltelt napokban azt láthattuk, hogy Dél-Tirolban, Németországban, Dániában, Finnországban kemény hangon szólaltak meg az érintett közösségek képviselői. Ezt tettük mi is, itt Erdélyben. Úgy gondolom, hogy határozottan szólaltunk meg, illetve ennél többet is tettünk, kezdeményeztünk. Az európai polgári kezdeményezés polgárai felé azzal a kéréssel, illetve javaslattal fordultunk, hogy azonnal induljon meg a munka, és fogalmazzuk meg a fellebbezésünket. Másrészt a kezdeményezők nevében levelet írtunk a Bizottsághoz, amelyben azt kérjük, hogy mivel nekünk úgy tűnik, hogy a testület negatív indoklása egymással ellentmondó elemeket tartalmaz, tisztázza és bővítse az indoklását. Persze erre a Bizottság nem köteles válaszolni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog tenni. Ezen kívül szeptember 26-án az Európai Parlamentben, Brüsszelben az Európai Nyelvek alkalmából zajlik egy megbeszélés, amelyen a hogyan tovább kérdését vitatjuk, illetve október 10-én Strasbourgban, szintén a parlamentben a nemzeti közösségekkel foglalkozó intergroup tagjai fognak találkozni. Emellett tudom, hogy a tagállamokban is a partnerközösségek között különböző elvek már vita tárgyát képezik. A lényeg, hogy én a kisebbségi szolidaritást az unióban élőnek tapasztalom, szolidnak látom, és úgy gondolom, hogy erre a továbbiakban is lehet építeni akár egy új kezdeményezés formájában, akár úgy közösségi, mint politikai megoldásának a körvonalazásával.

Idegengyűlölet

– A közvélemény-kutatások szerint egyre inkább terjed az idegengyűlölet és az intolerancia, ami nekünk, kisebbségben élő erdélyi magyarok számára különösen rossz. Mit lehet tenni ez ellen?

– Sajnos a gyakorlat is azt mutatja, hogy a xenofób, idegengyűlölő pártok, a szélsőséges politikai alakulatok az unió több országában teret nyernek. Látjuk azt, hogy a gazdasági válság hatása abban is megmutatkozik, hogy egy újjászülető protekcionizmus, egy befelé fordulás történik az európai közösségek szintjén. Látjuk ugyanakkor azt, hogy valószínűleg azért, mert az EU nem tud intézményi szinten elég érthetően és összehangoltan kommunikálni, az állampolgárok a saját kormányaiktól várnak inkább megoldást a problémáikra. Ez egy komoly jelenség, hiszen tulajdonképpen a demokrácia-deficitet tükrözi az Európai Unióban, illetve a beléje vetett bizalom megcsappanását. Ezekkel szemben ugyan nagyon nehéz fellépni, de határozattan kell cselekedni. Azt hiszem, bármilyen kezdeményezés, bármilyen politikai szándék csak annyit ér, amennyi támogatást maga mellé tud állítani. Ezért nekünk, uniós politikusoknak, vagy az unió jövőjében hívő politikusoknak sokkal hatékonyabbaknak kell lennünk az elkövetkezendő hét hónapban éppen azért, hogy ne engedjük az euroszkepticizmust választást nyerni, hanem inkább biztosítsuk azt, hogy attól függetlenül, hogy jobb- vagy baloldali, liberális, konzervatív vagy pedig zöld mozgalomról van szó, azok kerekedjenek felül, akik bíznak az unió jövőjében. Ha az állampolgárok így fognak dönteni, akkor ezen az úton fogunk továbbhaladni, ha pedig nem, akkor nyilván hogy egy olyan új politikai konstelláció alakul ki, amely nem vezethet csak rosszhoz.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,