A rajz csodálatos teremtő ereje

Akt.:
A rajz csodálatos teremtő ereje
© Fotó: Rohonyi D. Iván
„ Egyedi és utánozhatatlan. Hiszen zsigereiben hordozta mindazt az Istentől kapott veleszületett tudást, a rajznak a csodálatos teremtő erejét, amelyről Leonardo kijelentette, hogy nem elég tudománynak nevezni, hiszen a rajz Istenség, mert a teremtés minden látható művét újra tudja teremteni”- mondta Németh Júlia műkritikus a Plugor Sándor műveiből, a Minerva-házban levő kiállítás megnyitóján.

Zseniális rajzkészségével teremtett egy egyedülálló világot, amelyben el tudta mondani mindazokat a gondolatait, melyek benne megfogalmazódnak. Bejárta a világot, megfordult a Szamarkandban, a Mazuri- tavaknál, járt Párizsban, Firenzében, Prágában, New Yorkban, Moszkvában, de hazatért. Nagy élményt jelentett számára szülőfaluja, Kökös. A háromszéki emberek örömeit, bánatát alkotásaiban örökítette meg. Szerette a szülőfaluját, a maga szokásaival, érzelemvilágával, amelyek felfedezhetők az alkotásaiban.

A művész fiókjában őrzött alkotások

A Minerva- házban bemutatott munkákat Miklóssy Mária festőművész, Plugor Sándor özvegye, az örökség gondozója válogatta össze. Amint elmondta, nem nagylélegzetű munkákat válogatott ki, hanem azokat a rajzokat, grafikákat, amelyek a férje fiókjában voltak, s a nagyközönség nem láthatta, nem ismerhette. Az irattartóban talált anyag: ceruzarajzok, ex librisek, festmények, magasnyomású grafikák, amelyeket ezen a kiállításon élvezhetett a tárlatlátogató. Plugor Sándor a faluja világát emelte be az egyetemes festészet világába. Miklóssy Mária ízelítőt hozott a Plugori hagyatékból. A tárlatlátogatók az 52 évvel ezelőtt készített munkát láthattak, amely a művész megfogalmazásában a Mátyás király, 1440-es években épült, szülőháza előtti teret ábrázolja. De megcsodálhatják a Sétatéren, Kós Károly által tervezett kiállítási csarnokot, mely Szolnay Sándor nevét viseli Plugor látásában. Kisméretű portrékat válogatott ki, amelyeket a művészekről, írókról készített. Plugor Sándor a Sepsiszentgyörgyi Színházban díszlet és látványtervező volt. Itt került össze Tompa Miklóssal, aki a Csalóka szivárvány című darabot rendezte. Szokása szerint azt ismételgette „ennél több kell”, ezt elfelejtve ténylegesen kifejteni. Plugor Sándor kérésére hajlandó volt modellt állni, egy óra erejéig. 70×100 cm lapra „kegyetlen” művész válasz került, amit a sértett Tompa Miklós fogalmazott meg imigyen: „elvágtad a nyakamat.” Arról már nem tett említést, hogy ezzel a plugori gesztussal bekerült az egyetemes képzőművészeti világ Pantheonjába.

A rajz volt a kifejezőeszköze

Plugor Sándort nem csak kivételes rajzolási adottságai, hanem az ecsetkezelése, a színek összeválogatása, a tónusok árnyalt alkalmazása is jellemezte. Arra törekedett, hogy amit kiadott kezéből, az jó legyen. Az emberekkel való kapcsolatában, elvárta, hogy egyenrangúnak tekintsék. Ha valami nem volt ínyére, akkor azt mondta: „Vigyázz! Mert lerajzollak”- emlékezett Miklóssy Mária. A rajz volt az a kifejezőeszköz, mely párosulva az ecsettel, tulajdonképpen megteremtette a halhatatlanságát. Művei fennmaradnak, múzeumok, magánszemélyek, gyűjtemények, gondosan őrzött lapok formájában. Különben, mint tanár is jeleskedett.

Jómagam, mint a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia diákjaként ismertem meg. Sajátos humor jellemezte. Volt egy megmagyarázhatatlan belső égése, vibrálása, amely nem hagyta nyugodni. Lehet ez a belső tűz volt, amely végül is megtette hatását.

Csomafáy Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter