A Pokol Nagyijai

Ez a város fél. A házak, az utcák felett a rettegés felhője lebeg. Újfajta
erőszak terrorizálja a várost. Igen. Idős néni-bandák támadják meg a védtelen,
egészséges fiatalokat.

“Odajönnek az emberekhez lelökik a járdáról. Általában négyen-öten támadnak.”

“Ez egy kellemes környék volt, mielőtt a nénik idejöttek. Most már a boltba se
merünk lemenni.”

“Mr. Johnson fia, Kevin, nem mer kimenni az utcára. Hazajön a birkózóedzésről,
és bezárkózik.”

De miért viselkednek így ezek a gengszterek, ezek a csipkés naplopók?

A nénik a telefonfülkéket sem kímélik.

“Sok a baj a nénikkel. A legrosszabb, amikor, megkapják a nyugdíjat. Olyankor
tombolnak. Az egészet elverik tejre, kenyérre, teára, macskaeledelre.”

“Idejönnek a két órai előadásra, főleg, ha ‘A zene hangja’ megy. Fölszakítják a
kárpitot, széttörik a hallókészülékeket.”

“Néha úgy érezzük, mi tehetünk róla, mivé lett a nagymami. Semmi baj nem volt
vele, amíg rá nem szokott a horgolásra. Nem tud nélküle élni. Napi húsz
gombolyag az adagja. Ha nem kapja meg, támad. Mit lehet tenni?”

“Ezen öreg bűnözők problémáját az okozza, hogy teljesen elutasítják a
társadalmi normákat. Tapasztalják: gyermekeikből könyvelők, tőzsdeügynökök,
szociológusok lettek, és most azon tűnődnek, vajon érde…”

(Monty Python Repülő Cirkusza, forrás: suniland.hu)