A népességfogyás a törökök idején kezdődött

A népességfogyás a törökök idején kezdődött
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Ezúttal Gebei Sándor egyetemi oktató tartott előadást A török hódoltság demográfiai következményei címmel.

Az egybegyűlteket szokás szerint Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Előadása kezdetén dr. Gebei Sándor, az egri Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára kijelentette: nehéz feladat a török hódoltság demográfiai következményeiről beszélni, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező, nincsenek konkrét, precíz adatok, ezért csupán a becslésekre lehet támaszkodni. Ezek szerint a hódoltság előtt, a 15. század végén 3,5-4 millió fő volt Magyarország lakossága. Általános összeírások akkoriban nem történtek, csak az adózók nyilvántartásából lehet erre következtetni. Az 1591-1606 között zajlott tizenöt éves háború után a királyi Magyarországon 1,8-2 millióan, a hódolt területeken 800-900 ezren, a fejedelmi Magyarországon, vagyis Erdélyben pedig körülbelül 0,7-0,8 millióan éltek, az össznépesség száma tehát 3,3-3,7 millió volt, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag eltűnt a népszaporulat. Ugyanakkor ekkortájt 31 szabad királyi város (1000 főt meghaladó populáció, például Buda, Zágráb, Sopron, Pozsony, Kassa, Eperjes, Bártfa, Szeben, Segesvár, Brassó és Kolozsvár), 800 bánya-, illetve mezőváros (200-1000 fő) és számos földesúri falu (125-150 fő) létezett Magyarországon, európai értelemben vett nagyváros viszont nem volt. Ha úgy vesszük, hogy a szabad királyi városokban körülbelül a lakosság két százaléka élt, és a nemesek aránya öt százalék volt, akkor elmondható, hogy a jobbágynépesség 92 százalékra tehető- magyarázta a történész. Hozzátette: ennek ellenére az agrárium nem volt fejlett, például nem volt általános a vaseke használata, és alacsony szintű volt a földművelés, inkább a nomád állattenyésztés volt elterjedt.

Betelepítések

Dr. Gebei Sándor ezután röviden ismertette azt a folyamatot, ahogy a vilájetek kialakultak kialakultak Magyarországon, illetve taglalta az oszmán-török hódítás menetét is, ennek kiépülését. Azon meggyőződésének adott hangot: a törökök valójában nem akarták elfoglalni Magyarországot, hiszen ha ez lett volna a céljuk, nem okozott volna nekik problémát az ország teljes annektálása. Itt tartózkodásuknak inkább ideológiai okai voltak, ugyanis az iszlám hit terjesztése kötelessége minden muszlimnak, ezért szerepel a hódítás úgymond minden szultán programjában. Amúgy pedig ez a terület anyagi szempontból deficites volt a törökök számára, a janicsárok zsoldját csak jövedelem átcsoportosításokkal tudták biztosítani.

A részekre szakadt Magyarországon különben a közös irányítottság, azaz a condominium volt jellemző a közigazgatás, az adóztatás és az igazságszolgáltatás területén, mely néha kompromisszumok, máskor nyílt vagy burkolt összecsapások árán valósult meg a 15-16. század folyamán. A demográfiai helyzetet befolyásolták a háborúk, melyek hosszú ideig tartottak, komoly pusztításokat és komoly vesztességet okoztak: a tizenöt éves háború (1591-1606), a török és tatár hadjáratok az Erdélyi Fejedelemség ellen (1658-1662), az 1663-1664-es évi hadjárat, az 1670-es évek kuruc portyái, valamint a „második” tizenöt éves háború (1683-1699). Ezután negatívan befolyásolták a népszaporulatot a Rákóczi-szabadságharc emberi, katonai és anyagi veszteségei (85 ezer fő), ennél is nagyobb mértékben az 1709-1710-es évek pestise (300-500 ezer fő), a menekülés (ideiglenes veszteség) és az emigrációk (török, lengyel, orosz, francia). Mindezek következményeként 1711-ben Magyarországon, Erdély, a Bánság és Horvátország nélkül 4,3 millió ember élt, amit ha összehasonlítunk a 16. század eleji adatokkal, azt vehetjük észre, hogy tulajdonképpen hiányzik kétszáz évnek a természetes szaporulata, hiszen eközben Nyugat-Európában 60 százalékkal nőtt a populáció. A felsorolt események tehát olyan vérveszteséget okoztak, melyet azóta sem képes pótolni Magyarország. A népességfogyás kiküszöbölése céljából a 18. század folyamán hullámokban német, román, szlovák, cigány, zsidó, ukrán, szerb és horvát betelepítésekkel próbálkoztak az uralkodók, II. Józseffel bezárólag, s csupán ennek volt köszönhető az, hogy Magyarország lakosságának száma 1790-re 9,5-10 millióra duzzadt. Ezek közt voltak magánföldesúri betelepítések és állami kezdeményezések is, a Habsburgok pedig már a török hódoltság vége fele úgy gondolták, hogy csakis egységes összmonarchiában képzelhető el Magyarország jövője. Ennek érdekében németekkel szerették volna benépesíteni a visszaszerzett területeket, hogy a Magyar Királyság, illetve annak részei „lassanként germanizáltassék és a rebelliókra, nyugtalanságra hajlamos magyar vér a németekkel szelidítessék természetes ura és örökös királya hűségére, szeretetére”.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter