A napkeleti bölcsek példája

A napkeleti bölcsek példája
Nagyvárad – Péntek délelőtt a vízkereszt alkalmából ünnepi szentmisét tartottak a Bazilikában. A szertartás kezdetén Exc. Böcskei László megyés püspök megáldotta a vizet, melyből sokan vittek haza.

 

 

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét: vízkereszt Urunk megjelenésének napja, Isten megnyilatkozásának ünnepe, aki nem csupán egy közösség vagy népcsoport, hanem az egész emberiség előtt akarja magát kinyilvánítani, hogy ezáltal nem csak a választott népet, hanem mindenkit részesítsen az üdvözülésben. E nap ugyanakkor a napkeleti bölcsek hódolatára emlékeztet bennünket, a megáldott víz pedig, mint az újjászületés forrása, a karácsonyt juttatja eszünkbe, és arra sarkall minket, hogy életünk során Krisztust követve a megújulás útját járjuk és válasszuk.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában az egyházmegye főpásztora szembeállította a napkeleti bölcsek követendő viselkedését a betlehemi történetben feltünő többi szereplő (Heródes, Jeruzsálem népe, az írástudók) helytelen magatartásával, egyúttal rámutatva arra, hogy mindez összehasonlítható napjaink eseményeivel, amikor választanunk kell Krisztus, illetve az örök fényesség keresése és önmagunk dicsőitése vagy a múlandó földi értékek birtoklása közt. Hangsúlyozta: kevésbé fontos a napkeleti bölcsek eredete vagy származása, valamint hogy papok, csillagászok vagy jósok voltak, a lényeg az, hogy a keresés útjának szánták életüket, mert felismerték azt, hogy az emberi lét szabadsága és értelme nem szorítható korlátok közé. Nem kalandorok, kiváncsiskodók vagy kutatók voltak, hanem tekintetük magasabb irányba szegeződött, Isten felé, hogy megtalálhassák valódi önmagukat. A betlehemi csillag által vezetve megérkeztek a kisded Jézushoz, aki előtt leborultak, mert felismerték benne a megváltót. Szerepük akkor domborodik ki igazán, ha szemügyre vesszük környezetüket és a körülményeket, melyek közt eligazódtak az Isten felé vezető úton, s nekünk is útbaigazítást nyújtanak.

 

Keressük Krisztust

 

Heródes a hatalom embere volt, aki riválist látott a megszületett gyermekben, s általa Istenben. Úgy gondolta, a szabadságának útjába senki sem állhat, és féltette a saját pozicióját, önállóságát és biztonságát. Egy visszataszító alak, aki nem igazán illik a betlehemi képbe, pedig sajnos nem egyedi eset, napjainkban is vannak olyanok, akik önmagukat istenítve élik ki uralkodói hajlamaikat a modern környezetben. Az ókori Jeruzsálem népe a hétköznapi keresztényekhez hasonlítható, akiket nem érintenek meg a rendkivüli dolgok, annyira lefoglalják őket a megszokott formák és viszonyok. Az írástudók sem értették meg igazán a karácsonyi üzenetet, mert noha a proféciák világában éltek, és jól tudtak érvelni, valójában nem tudták átélni mindazt, amit hirdettek. A főpásztor azt tanácsolta: mi a napkeleti bölcsek példáját kövessük, mindig Krisztust keressük és mutassuk meg őt, mert ez az ünnep legfőbb üzenete és egyúttal kihívása is.

 

Ciucur Losonczi Antonius