A nagyváradi árvíz emlékezete

A nagyváradi árvíz emlékezete
Már megírtuk, hogy visszahelyezték a felújítás alatt álló Szent Anna-templom falára az 1851-es árvízre emlékeztető kis márványtáblát. Az alábbiakban egy kis történelmi visszapillantás következik.

A Szent Anna-templom falán levő ominózus emléktábla szövege: „Ezen vonásig emelkedett a kiáradt Körös vizének magassága 1851. aug 13-án.” Nem lehet tudni, hogy mikor állították a táblát, de az sem bizonyos, hogy valós magasságot jelez-e, ugyanis nehéz elképzelni, hogy a Köröstől aránylag messze eső templomnál közel egy méteres lett volna a kiáradt folyó vizének a szintje. Egy múlt századi anekdota szerint azért került ilyen magasra a tábla, mert így a kőművesek kényelmesebben dolgozhattak, nem kellett lehajolniuk munka közben. Bárhogy is történt az ellenben tény és nem tagadható, hogy 1851. augusztus 13-án árvíz pusztított a városban, a Körös vize elöntötte Újváros és Olaszi egy részét és 6475 ember vált hajléktalanná.

Mit ír a levéltáros?

Lakos Lajos, városunk tudós levéltárnoka is megörökítette az 1904-ben megjelent Nagy-Várad múltja és jelenéből című dokumentum gyűjteményben ezt az eseményt. „Ezen év aug. 13-án nagy csapás érte városunkat. A mondott napon ugyanis egy nyári záportól a Körös annyira megáradt, hogy Olasziban, a jelenlegi Ezredévi Emléktéren medréből kitört, s nem kevesebb, mint 555 házat döntött romhalmazzá. Ingóságokban és jószágokban a szenvedett kár 166,000 ezüst forintra becsültetett.

A szerencsétlenség közvetlen okozója azon körülmény volt, hogy a fapiac a mai reáliskola [napjainkban a Gojdu Főgimnázium] helyén volt s az ott kikötve levő tutajokat a megdagadt Körös hullámai elszakították, s a Szt. László-téri hídnál feltorlaszolták s a víz medréből kicsapott. Az Orsolya-zárda fő-utcai temploma falán ma is látható a tábla, mely az akkori vízmagasságot jelzi…”

És bár Lakos Lajos nem vonja kétségve az emléktábla hitelességét, az általa említett tutajok által eltorlaszolt víz mennyisége nem lehetett olyan nagy, hogy még az Orsolya zárdánál is közel 1 méter magasságban hömpölygött volna. Ettől eltekintve a kis tábla múltunk egy részévé vált, műemléknek nyilvánul, hiszen egy műemlék épület része, amelynek megóvása kötelességünk.

Péter I. Zoltán