A munka ellen is lehet vétkezni

A munka ellen is lehet vétkezni
Január 15-én a váradi premontrei templomban, a pálosok egykori templomában a remeterend védőszentjének, Remete Szent Pálnak az ünnepével egybekötött lelkigyakorlatot tartottak.

A délután öt órától kezdődő eseményt nem hátráltatta azt sem, hogy nem sokkal a lelki gyakorlat és előadás öt órai kezdete előtt ismeretlenek feltörték a templom bejáratához közeli két perselyt. A lelkigyakorlatot vezető Fejes Anzelm Rudolf apát, prépost-prelátus a híveknek elárulta, hogy nem hívták ki a rendőrséget az esethez, mert ezesetben elmaradt volna a lelkigyakorlat. Így a programnak megfelelően zajlottak le az események. Öt órától kezdődött a lelkigyakorlat, majd egy előadás következett, háromnegyed hattól vette kezdetét a bűnbánati negyed óra, majd hat órától az ünnepi szentmise következett. A mise keretében tartott előadásában Fejes Anzelm Rudolf a munkáról, és a munka ellen elkövetett bűnökről beszélt. „Isten akarata, hogy az ember dolgozzék, hogy az ember Isten teremtő munkáját folytassa tovább. Isten, amikor vezető szerepre kiválasztott embereket, olyanokat hívott el, akiknek lelkében megvolt az a lelki egyensúly, amit a munka biztosít” – mondta az apát. Kiemelte azt, hogy az Isten által elhívott emberek mind dolgoztak azt megelőzően, hogy Isten munkáját végezték volna, igaz ez Mózesre, Áronra, Dávidra és Jézusra is, sorolta a példákat az apát, aki így folytatta: „ Ezzel szemben a mai világban, aki a szakmájában gyenge, az politikusnak áll. Ez szöges ellentétben van a bibliai felfogással, mert az ilyen emberben nincs meg az egyensúly ahhoz, hogy felmérje, mire van szükségük azoknak, akiket vezetni akar.”

A munka elleni bűnök

Az apát előadásában leszögezte: a munkásnak joga van az igazságos bérhez. Az úr ostorozza azt, amikor a munkának megfelelő bért nem fizetik ki, és a szentírás ezt a munka elleni bűnnek tartja. A munka ellen a munkaadó és a munkavállaló is tud véteni, folytatta az előadó. Például a kommunizmusban a munkások jószerével mindent elloptak a munkahelyükről, és ezzel vétkeztek a munka ellen, mert amint azt az apát hangsúlyozta: „csak az a tied, amiért megdolgoztál. Amiért nem dolgoztál meg, és becstelenül jutottál hozzá, azon nincs Isten áldása.” Az apát emlékeztetett arra, hogy az a munkavállaló, aki kényszer nélkül vállal munkát vasárnap, bűnt követ el, mert hozzájárul ahhoz, hogy se ő, és közvetve más se szentelje meg az Istennek szánt napot.

A munkaadók bűnei

A munkaadók is számos bűnt követnek el a munka ellen. Az apát kiemelte, hogy manapság manipulálnak a munka értékével. „A régiek azt mondták: amíg van két kezem, és egészséges vagyok, addig el tudom tartani magam. Ma már ezt nem mondják, mert az ember bármit csinál, elvégzett munkájának az értéket nem kapja meg” – érvelt Fejes Anzelm Rudolf, aki így folytatta: a mai társadalom szinte kényszeríti a munkaadót arra, hogy munkásokat bocsásson el, hogy minél több profitra tegyen szert. A munkaadók gyakran puszta munkaerőnek tekintik a dolgozókat, márpedig a szentírás értelmében a munkavállaló mindig személy, nem pusztán munkaerő, amit eszközként lehet használni. Az apát idézte XIII. Leó pápa gondolatát, aki azt írta, hogy a bérnek olyannak kell lennie, hogy a megélhetést szolgálja, és maradjon is annyi, hogy a munkás félre tudjon tenni az élet más dimenzióira is. „Manapság a bér a számlák kifizetésére és az ételre sem elég. Ez egy beteg helyzet, amit meg kell szüntetni” – fogalmazott az apát, figyelmeztetve arra, hogy ha az ember nem tud pénzt félretenni a béréből, akkor lelki romlásnak nézünk elébe, hiszen az emberek nem tudják kulturális igényeiket kielégíteni. Ugyanakkor a kultúrában is megfigyelhető egyfajta romlás, és mindennek egyik gyökere a munka méltóságának a megvetése. „És mi mindnyájan hagyjuk ezt, nem teszünk ellene semmit!” – húzta alá az előadó. Az apát megemlítette azt a jelenséget is, hogy a fogyasztói társadalmakban arra buzdítják az embereket, hogy minél többet fogyasszanak, ezért vásároljuk meg az olcsó, de silány minőségű árukat, de ezzel a vásárlók is, és azok is vétenek a munka ellen, akik sorozatban gyártják rossz minőségű termékeket. Végezetül az emigráció jelenségéről beszélt az előadó, elmondva azt, hogy a jóléti társadalmak az olcsó emigráns munkaerőt alkalmazzák, és ezáltal megfosztják a helyieket a munka lehetőségétől. Ugyanakkor az emigránsok sokszor felszámolnak mindent az új élet reményében, de ha a munkaváltásra nem az Isten hívja meg az embert, hanem az csak nyerészkedési vágyból történik, akkor nem tud eredményes lenni, húzta alá az apát. „A munka nem cél, hanem élethelyzetünk szerves része, amellyel Isten teremtő cselekvését utánozzuk. Munkánk által kell tanúságot tennünk keresztényi mivoltunkról, ezért az ilyen munka a tökéletlenséget nem tűri el” – zárta előadását Fejes Anzelm Rudolf.

Pap István