A múlt fogságában

Érdeklődéssel olvastam Krakkó
Rudolf, a Szatmárnémetiben
működő Híd egyesület
vezetője által a múlt
hétvégén megrendezett, jeles
előadókat felsorakoztató, s
felettébb sikeres oktatási fórum
sajtóvisszhangját.


Mi tagadás, fokozott
érdeklődésem nem teljesen
független attól, hogy abban a
megtiszteltetésben volt részem, hogy a
tanácskozás első napjának
moderátora lehettem, így bizonyos
értelemben érintett vagyok, meg hiteles
tanú is egyben. Báthory Éva
Együtt a jövőért, de
kik
”? című cikkében
(Szatmári Friss Újság, 2010.
január 25.) egészen furcsa
állításokra leltem, melyek
korrigálásért kiáltanak.
Nézzük, mit ír többek
között Báthory Éva:



Így került aztán sor
olyan, kiből tapsot, kiből
felháborodást kiváltó
megnyilvánulásokra, mint a Jobbik
képviseletében megjelentek
fajgyűlöletre uszító
propoganda–kiadványainak
osztogatása, illetve a többi
magyarországi pártot
minősíthetetlen hangnemben
gyalázó szónoklatai. Amelyeknek
ugyan semmi közük nem volt a
megbeszélés tárgyához, de
annál több a közelgő
anyaországi választásokhoz.
Minderre még rátett egy jókora
lapáttal Borbély Imrének, a
Magyarok Világszövetsége
nemzetstratégiai bizottsága
elnökének már–már
pszichiáter hatáskörébe
illően zavaros,
összeesküvés–elméleteket
bogozgató, Hitlert és Ceauşescut
felváltva magasztaló
szövege
.”



Lássuk ezzel szemben a tényeket! Az
egyetlen szónok, akinek a beszédét
ismételten lelkes taps szakította meg,
Dúró Dóra, a Jobbik
oktatáspolitikai kabinetvezetője és
szóvivője volt. A felháborodottak,
ha voltak egyáltalán a
cikkírón kívül, mélyen
elrejtették felháborodásukat. S
mielőtt azt hinnénk, hogy ezt
kizárólag a tömeghangulat miatt
tették, hadd szögezzem le, hogy az
előadás után sem keresték meg
azokat, akik felháborodásuknak
állítólag tápot adtak.
Okunk van hinni, hogy Báthory Éva
saját reakcióját vetítette
másokra, jóhiszeműen fogalmazva
blöffölt. A rosszhiszemű olvasat
minősítésétől most
tartózkodnék, mert éppen
elég szemen szedett hazugság foglaltatott
ebbe a pár sorba.



Merthogy semmilyen fajgyűlöletre
uszító kiadványt nem osztogatott
senki. Az érdeklődők elvehették
és hazavihették a Barikád
című Jobbik-közeli folyóirat
novemberi számát valamint egy helyi
Jobbik-szervezet egyik kiadványát. E
kiadványokban senki nem uszított
fajgyűlöletre, mint ahogy sem egyetlen
szónok nem uszított
fajgyűlöletre.


Ha megállapítjuk, hogy egy adott
közösség tagjai bizonyos
történelmi helyzetben bizonyos
magatartást tanúsítottak vagy
tanúsítanak, az nem jelent
fajgyűlöletre uszítást. Ha
kijelentem, hogy a román hadsereg 1919-ben
lerohanta és kirabolta Magyarországot, a
román hatalom a megszállt
területeken bevezette a botbüntetést,
ártatlan embereket alázott,
kínzott és ölt halomra több
helyszínen, akkor ez nem gyűlöletre
uszítás, hanem történelmi
ténymegállapítás. Ha
viszont egy kollektívum belső
tulajdonságaként állítok be
valamely gyűlöletes
sajátosságot, ha egy kollektívum
en bloc, megkülönböztetés
nélküli gyűlöletére
hívok fel – mint tette azt
például Elie Wiesel a németek
vonatkozásában – az bizony
uszítás. Ami elsősorban a baloldal
sajátja volt a történelemben. A
kommunisták által gyakorolt
társadalmi osztályalapú
uszításnak nagyságrenddel
több áldozata volt eddig
világszinten, mint bármilyen egyéb
gyűlöletkeltésnek. De minek tagadjuk:
a jobboldalon is vannak olyan
megnyilvánulások
különböző internetes
fórumokon, melyek differenciálatlanul
ítélik el a zsidóságot
és a cigányságot. Ezen a
fórumon azonban ez a fajta
differenciálatlanság
egyáltalán nem volt jellemző.



A választásokat is hiába
említette Báthory Éva, a
különböző magyarországi
pártokat ért bírálatok nem
ehhez kapcsolódtak, azok éppúgy
elhangzottak volna három évvel a
választások előtt is. Annál
is inkább, hogy a teremben zömmel magyar
állampolgársággal nem
rendelkező emberek ültek. E magyar
belpolitikai eszmefuttatásoknak elsősorban
tájékoztató jellegük volt,
hiszen mi sem természetesebb, mint az, hogy ha
egy anyaországi pártpolitikus
ellátogat bárhová, ahol magyarok
élnek, Kanadától
Ausztráliáig, akkor beszámol
arról, hogy „otthon” mi
történik a közéletben.



Pszichiáterhez alighanem a cikkíró
kellene forduljon, ha ennyi maradt meg neki
Borbély Imre jól dokumentált
fejtegetéseiből. Az előadónak a
Bilderberg csoportról vagy a Federal Reserve
rendszerről megfogalmazott gondolatai
történelmi tények. Hitlert nem
magasztalta, mindössze azt szögezte le, hogy
érthető volt a Führernek a
német nép körében való
népszerűsége, miután Hitler a
weimari köztársaság nyomora
után szociálisan rendbe rakta az
országot. Unalmas, hogy olyan
figurákról, akiket a mai
főáramú
történelem-oktatás
diabolizál, csak bíráló
szavakat lehet mondani, míg mások –
a kommunisták – akik épp annyira
bűnösek a humanizmus
szempontjából, árnyaltan
ítéltetnek meg. Hitler bűneit nem
kisebbíti az, hogy szociális
vívmányai népszerűvé
tették, ennek elhallgatása viszont
éppannyira
történelemhamisítás, mint azt
állítani, hogy a Harmadik Birodalomban
nem öltek meg zsidókat pusztán
származásuk okán.


Ceausescut az előadó
egyáltalán nem dicsőítette,
sőt kifejezetten hangsúlyozta a
Kondukátor gonoszságát. Ugyanakkor
rámutatott arra is, hogy a Nyugat akkor
„fedezte fel” Ceausescu
sátániságát, amikor az
tervbe vette, majd kifizette Románia
államadósságát. Mert ma
így működik a világ: a
háttérhatalom szemében azok a
jó vezetők, akik
eladósítják s így
függővé teszik országaikat. Ha
pedig erre egy karizmatikus vezető, legyen az
diktátor vagy választott elnök, nem
hajlandó, akkor előbb
megvásárlási,
korrumpálási kísérletre
számíthat, ha ez nem működik,
akkor a merénylet a következő
„bevett” eszköz, majd ha kellően
nagy a geostratégiai érdek és a
merénylet sem sikerül, akkor bevonul az
amerikai hadsereg, mint történt az Irakban.
(Lásd ehhez a népszerű Zeitgeist
című film első részét,
melyben egy korábbi „gazdasági
bérgyilkos” számol be
tevékenységéről,
példák sorát említve.)



Végül, de nem utolsó sorban: a
pénteki tanácskozáson
semmiféle gyalázkodás nem hangzott
el, minősíthetetlen hangnem pedig
egyáltalán nem volt jellemző a
rendezvényre. Minden megszólaló
higgadtan, logikai érvekre és
történelmi tényekre
támaszkodva fejtette ki
mondanivalóját. Egy egyetlen ettől
eltérő hozzászóló volt
a szombati napon, akit a főszervező
megszakított miután
fröcsögő gyűlölettel
támadt neki a jelen nem levő
Patrubány Miklósnak.


A magyar pártokról tárgyszerű
bírálatok, zömmel tények
hangzottak el. Az MSZP és az SZDSZ
vonatkozásába elsősorban az, hogy
ezek Magyarország gyarmati sorba
taszítását
elősegítő nemzetellenes pártok.
Ami, ismerve az MSZP SZDSZ koalíció, majd
az MSZP kisebbségi kormányának
politikáját, aligha tagadható: a
külföldi tőke előnybe
helyezése a magyarral szemben, az ország
végzetes eladósítása, a
fegyveres erők szétzüllesztése
mind ebbe az irányba mutat. Ami a nyílt
nemzetellenességet illeti, elég csak
2004. december 5.-re utalni. Aki saját nemzete
egyes tagjai ellen uszít magát magyarnak
mondó politikusként, az
kétségkívül nemzetellenes.


A Fideszt nem kevés bírálat
érte, de ez is minden esetben
tényszerű volt. Szóba került a
magyar föld eladhatóvá
tétele, ami a Fideszhez kötődik, az,
hogy megszavazták Románia EU
feltétel nélküli
csatlakozását 2005. szeptember
26-án, hogy csak fél szívvel
kampányoltak az
állampolgárság
kiterjesztéséről szóló
népszavazás előtt, valamint, hogy
nem kérték meg szavazataik
árát a két harmados
döntések előtt. E körben
több hozzászóló is
kitért arra, hogy mekkora hiba volt a Fidesz
részéről megszavazni olvasatlanul a
lisszaboni szerződést, ami
egyébként kizárólag az EU
fórumai előtt bizonyítási
kényszerbe került Gyurcsány
Ferencnek volt az érdeke.


Báthory Éva, a sikeres rendezvény
méltatlan krónikása, a múlt
fogságában minden jel szerint azt hiszi,
hogy még az általa
látszólag elítélt Ceausescu
rendszer uralkodik és ő meg azt hazudozhat
össze, amit akar. Szerencsére nem ez a
helyzet. Ma már a megtámadottaknak
lehetősége van a válaszadásra
és az elhazudott tények
helyesbítésére.


 

Borbély Zsolt Attila