A missziós parancsnak engedelmeskednek

A nagyvaradi csapat W. Richard, Anne, Janó Hajnalka, Marisa van Velden, Jeroen van Velden
A nagyvaradi csapat W. Richard, Anne, Janó Hajnalka, Marisa van Velden, Jeroen van Velden
Janó Hajnalka, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete munkatársa a Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezetben beszélt munkájáról, a civil szervezet tagjainak elhívásáról, és természetesen mindennapi harcairól is.

 

 

A Wycliffe Bibliafordítók Egyesület munkatársai a Szentírást olyan nyelvekre fordítják le amelyeken még egyáltalán nem létezik – tudhatták meg Szatmárnémetiben az István téri baptista gyülekezet tagjai Janó Hajnalkától. Az egyesület tagja elmondta azért van erre a munkára szükség, mert a Biblia üzenetét mindenkihez el kell juttatni ezen a világon, s aki már valaha tanulmányozta a Szentírást tudja azt, hogy legjobban az anyanyelvén értheti meg és foghatja fel sorai értelmét, Isten üzenete a legvilágosabban az anyanyelven keresztül tudja megérinteni az emberi szívet, hiszen az anyanyelv, a szív nyelve. A Szentírás megértése pedig rendkívül fontos mind az egyéni hívő életben, mind pedig a gyülekezetek plántálásánál, fejlődésénél. Ez az alap nélkül nincs hosszú távra szóló kezdet, de növekedés, fejlődés sem. Bárhová elmennek bemutatni a non–profit szervezet munkáját, és számítanak segítségre is.

A Wycliffe–en belül sokféle szolgálati területet lehet találni, ahol a missziós–munkára elhívatást érző emberek a képességeiket kamatoztathatják. A tevékenység a bibliafordításon, nyelvészeti és írás–olvasás tanítási munkán túl magába foglalhatja az adott nyelv nyelvtani leírását és az ÁBC szerkesztését is, mert vannak olyan nyelvek, amelyen még nem létezik írott szó. Az írásbeliség megteremtése sok esetben az adott nyelv fennmaradását is biztosítja, s ez kis nyelvek esetében nagyon fontos tényező.

Fontos tudnivaló, hogy a következetes felkészülés mellett a Wycliffe azt is elvárja a tagjaitól, hogy fizikailag, érzelmileg és szellemileg egészségesek legyenek. Amennyiben valakinek fejlődésre van szüksége valamelyik területen, nagyon fontos megerősödnie, mielőtt eldönti, hogy csatlakozik. A Romániában nagyváradi székhellyel rendelkező civil szervezethez csatlakozott munkatársak, és az innen kiküldött misszionáriusok is komolyan vették Istennek azt a vágyát, hogy az Ő üzenete mindenkihez eljusson, hiszen Jézus is így summázta akaratát búcsúbeszédében: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet.” Arról is hallhattak az érdeklődők, hogyan lehet bekapcsolódni a munkájukba, vagy támogatni azt. Első, és a legfontosabb támogatási mód az ima, mert a hívek a misszionáriust imájukkal támogatják, emellett adakozással is lehet segíteni a missziós munkájukat.

 

Etiópiai misszió

 

Janó Hajnalka a nagyváradi adminisztrációt segíti majd munkájával, ami nem lesz könnyű, mert a különböző országokban működő irodák közötti kapcsolattartási nyelv az angol. Ami az ő felkészülését illeti, két hónapos angliai tartózkodás után – ahol a nyelvvel és kultúrával ismerkedett – tért haza, majd néhány nap múlva már Etiópiában volt, ami nagyon sok munkát tartogató missziós terület. Neki is szembesülnie kell azzal a feladattal, hogy mit jelent távol élni népétől, kultúrájától, családjától, mit jelent egy missziós mezőn nap mint nap helyt állni. Azt tudni kell, hogy Etiópia lakosságának 80 százaléka ortodox keresztény. Nagyon sok nyelvcsoport van itt, az állam nyelve az amhara, de ezt nagyon kevesen ismerik, csak az iskolázottabb réteg. A népcsoportoknak nagy szükségük van a bibliafordításokra, arra, hogy megismerjék Isten számukra intézett üzenetét tisztán, és hagyományoktól mentesen.

A szatmárnémeti imaházban megtartott képes beszámoló alkalmával az előadó elmondta, az etióp emberek nagyon barátságosak és mosolygósak, pedig nagyon sok mindenben szükséget szenvednek. Ennek ellenére, az utolsó falatjukat is odaadják az embernek, nem sajnálják. Azok az élelmiszerek, amelyek számunkra elérhetőek a répa, káposzta, krumpli, hagyma. A kávé–kultúrájuk nagyon fejlett, a kávézásra akár két órát is szánnak. A táj is lenyűgöző, hiszen gazdag az állatvilága, már ahol nincs pusztaság. Az ország bizonyos részein halászattal is foglalkoznak, de a marhahúst is fogyasztják (aki megengedheti ezt magának, ugyanis 1 kilogramm marhahúst egy nő két napi munkája után kapott keresetéből veheti meg). A lányok, asszonyok rengeteget dolgoznak, nagy a teherbírásuk, a folyóban mosnak, a tűzifát is ők szerzik be (nem ritka, hogy akár 50 kilogrammnyi fát cipel valaki a hátán, közben vizet visz a kezében). A férfiakra viszont nem jellemző szorgalmasság. Az épületek, ahol az istentiszteleteket tartják, többnyire szűkösek, a gyermekek előre ülnek a szószék elé, és minden alkalommal megáldják őket. Akinek nincs pénze, az tojást, kukoricacsöveket, vagy akár kakast vitt az imaházhoz, s ezt elárverezve pótolták a pásztor fizetését. Nagyon lényeges – hangsúlyozta Janó Hajnalka –, hogy az etiópiai ortodox egyház támogatja a bibliafordítók munkáját, s a misszionáriusuk bíznak benne, hogy ennek köszönhetően sokkal több emberhez fog eljutni Isten üzenete.

 

Aktív szolgáló

 

A Wycliffe nem biztosít tagjainak fizetést. Minden misszionárius felépít és fenntart egy ima– és pénzügyi támogató kört (egyéni támogatók, családok, gyülekezet). A Wycliffe képzéssel, tanácsadással segíti tagjait a támogatócsoportok kialakításában. Isten évek óta hűségesen gondját viseli a tagok anyagi szükségleteinek a világ számos országában, így Romániában is, és hiszik, hogy a jövőben is ezt fogja tenni. Tagok lehetnek a 18 év felettiek, akik már a jelentkezés előtt aktív szolgálói voltak annak a közösségnek, amely majd ellátja az úgynevezett küldő gyülekezet szerepét, és kiküldi őket a missziós szolgálatra. A misszionáriusok éppen ezért nem független „szabadúszók”, hanem egy gyülekezet „kinyújtott karjai”, akiken keresztül ezek a gyülekezetek rész vesznek a Nagy Missziós Parancs betöltésében. Ennek érelmében a gyülekezeti háttér elengedhetetlen feltétele a tagsági jelentkezésnek — magyarázta a fiatal előadó, majd hozzátette, hogy aki érdeklődik a missziós munka iránt, bővebb információkat Nagyváradon, a Gh. Doja utca 217/B. szám alatt, a 0752–175299–es telefonszámon, vagy a http://www.wycliffe.ro oldalon kaphat.

 

 

Alapító

 

Egy 21 éves férfi, William Cameron Towsend 1917–ben abbahagyta tanulmányait azért, hogy Guatemalában spanyol nyelvű Bibliákat árusítson. Ám kis idő múlva fel kellett ismernie azt, hogy az indiánok nem tudják használni a Szentírást, mert kevésen ismerik közülük az állam nyelvét, a spanyolt. Az egyik indián ezzel a kérdéssel fordult hozzá: „Ha a te Istened olyan hatalmas, mint ahogy mondod, akkor miért nem beszél a mi nyelvünkön?” William Cameron Towsend ekkor határozta el, hogy megtanulja az indiánok nyelvét és lefordítja számukra a Bibliát. Az Újszövetség cachquel nyelven 1931–ben jelent meg. A szerző Mexikóban folytatja a munkát, itt 1934–ben egy farmon iskolát hozott létre bibliafordítók részére, amely az első angol bibliafordítóról, John Wyclifferől kapta a nevét (John Wycliffe – 1324–1384. december 31. – angol teológus, reformátor, a reformáció előtti vallásújítók, az elő–reformátorok egyik legnagyobb alakja. Fő érdemének az egyéni bibliaolvasás iránti igény felkeltése tekinthető, mely sokakat, a nőket is az olvasás elsajátítására sarkallt). A szervezet azóta is töretlen lendülettel működik. A világ népessége napjainkra elérte a 7 milliárd főt, a világon beszélt összes nyelv – melyet a szakértők összeszámláltak – 6837, s ebből 2040 a még bibliafordításra váró nyelvek (ami 350 milliós népességet jelent), tehát van munka bőven — zárta mondanivalóját Janó Hajnalka.

Karikás Enikő