„A miniszter megbukott.”

Szabó Ödön
Szabó Ödön
A tanévkezdés kapcsán kérdeztük Szabó Ödön parlamenti képviselőt, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnökét.


– Hogyan indul az új tanév?
– A pedagógusok, intézményvezetők szerintem jól, ügyesen előkészültek. A legtöbb helyen a polgármesteri hivatalok, önkormányzatok is elvégezték a feladatot. Meggyőződésem, hogy a szülők is komolyan figyeltek az iskolakezdésre, főleg ott, ahol cikluskezdés van. Mindig nagyobb az izgalom, a készülődés az óvodai kiscsoportnál, az előkészítőnél vagy akár az ötödik, kilencedik osztályoknál. De ha itt nagyrészt jól is indulnak a dolgok, ez nem teljesen igaz a minisztériumra.

– Miért ott nem készültek fel rendesen?
– Az elmúlt évek legjobb startja lehetett volna. A miniszter úr, maradjunk abban, hogy ezt most elbaltázta.

– Mire gondol pontosan?
– Arra gondolok, hogy ugye sikerült megoldani a tanügy minisztériumnak, az RMDSZ szakembereivel közösen, a katolikus iskola létrehozását Marosvásárhelyen.

– Ez fontos, de nem egy lokális ügy?
– Nem, ez nem helyi ügy. Ami Vásárhelyen történt azt véleményem szerint próbának szánták. Meg akarták tudni, hogy van-e szolidaritás a magyar közösségben. Teszt volt, hogy miként lehet szerzett jogot csorbítani. Meglepődtek, de hála Istennek sikeresen vettük ezt a tesztet is, mint az elmúlt évben mást is.

– Volt más teszt is a képesség és érettségi vizsgákon kívül?
– Jó humora van. Nyilván átvitt értelemben gondoltam, de igen. Ott volt például a tankönyv teszt. A tavaly tanévkezdéskor a harmadikos kisfiam táskájába sem tankönyv, sem segédanyag nem kerülhetett. Lehet sokan elfelejtették, de tavaly úgy kezdtük a tanévet, hogy esély sem volt tankönyvre és a tanító néniket büntetéssel fenyegették, ha az addig érvényes segédanyagokat használják.

– Most, hogy állunk a tankönyvekkel?
– Folyamatos gáncsoskodás, alkotmánybírósági fellebbezés, bosszantó szakmaiatlanság mellett, de ki merem jelenteni – jobban. Az év azzal indult, hogy szokás szerint a minisztérium radikálisan változtatott a rendszeren. Eltörölték a kiadói pályázatokat és a tankönyvírókat versenyeztették meg. Erre nem volt tökéletesen kidolgozott leírás, módszertan, sőt még intézmény sem.

– Akkor, hogy lett ebből mégis jobb dolog?
– Azért lett, mert nem megijedtek a kollégák a feladattól, hanem megpróbálták velünk közösen alakítani azokat. Sikerült, mert a tankönyvírók ember feletti munkát végeztek. A minisztérium maroknyi magyarja is erőn felül teljesített. Sokat jelentett az is, hogy az RMDSZ előpályázatot hirdetett a tankönyvíróknak és ehhez pénzügyi forrást is rendelt.

– Akkor most hány tankönyv jelent meg?
– Összesen nyolcvanegy. Ez egy óriási szám. Itt vannak teljesen új tankönyvek, de vannak fordítások is. A szakfordítók is keményen dolgoztak, ezek között van egyetemi tanár vagy komoly tapasztalattal rendelkező szaktanár is.

– Eddig évente mennyi magyar tankönyv jelent meg?
– Hát négy és nyolc között mozgott ez a szám.

– Ez valóban nagy különbség, de milyen a minőség?
– Összességében jó. Nyilván a sok nyomás, gáncsoskodás és a piacot vesztettek érdeke okán a tévedések látványosabbak, azonban tiszta szívvel állítom, hogy most sokkal jobb a helyzet, mint egy éve. Akkor, ha emlékszünk ilyen gyűjteményes vegyes kötetet adtak ki ripsz-ropszra, amit magyarra a mi kollégáink fordítottak.

– Akkor ezt is egy jó teszteredményként könyvelhetjük el? Osztályozná is?
– A marosvásárhelyi ügyre egy kilencest, a tankönyvekre egy nyolcast adnék, mert a minisztérium és tankönyvkiadó ugyan pozitívan állt sok mindenhez, de a mi tankönyveink kerültek és kerülnek utoljára nyomtatásra. Azért meglesznek, de egy két tantárgyból csúszni fognak. Az ürömben az öröm, hogy a magyar tankönyvfordításoknál a románban észlelt hibák egy részét ki lehet javítani.

– Hol elégedetlen akkor a teszteredménnyel?
– Nem a mi tesztünk, de érint minket keményen és ez a miniszter úr empátiatesztje. Szerintem ezen megbukott.

– Miért mondja ezt?
– Azért mondom, mert így gondolom. Az alsó tagozat románnyelvoktatásában, az hogy nem hallgat a szakmai érvekre, hogy nem fogadja el a döntés-előkészítés fontosságát az egy dolog, de az, hogy nem empatikus a gyerekekkel, pedagóguskollégáival az szerintem megengedhetetlen. A miniszter megbukott rendszerismeretből is.

– Én ismerem ezt a témát, de biztos van olyan olvasónk, aki nem. Elmondaná, hogy miről van szó?
– Igen. Az elmúlt tanév végén a vizsgaeredmények után a minisztert egyesek a diszkriminációs tanácson jelentették fel a románnyelvoktatás ügyében. Többek között akkor elhangzott az is, hogy a magyar gyerekek jobban és könnyebben megtanulnak angolul, mint románul. A miniszter személyesre vette a figurát és a két nyelv oktatásának leglátványosabb különbségét eltörölve előírta, hogy a tanítók helyett román nyelv és irodalom tanár tanítsa az előkészítőtől a román nyelvet.

– Ez miért rossz?
– Sok érv van, most csak két dolgot emelek ki. A románnyelv tanárokat nem tanítják meg például ábécét oktatni, hisz ők ötödiktől lépnek színre, addigra már a gyerek tud írni. A másik, hogy nekik nem kötelező ismerni a magyar nyelvet. Elképzelhető tehát, hogy az óvodából előkészítőbe jött gyerek elé olyan tanár áll, aki nem tud vele beszélni. Hát akkor, hogy fogja őt tanítani? Van még bőven más érv is, érdemes meghallgatni maguknak a felső tagozaton tanító román tanárok véleményét is. Ők sem értenek egyet a miniszter döntésével.

– Mi a teendő?
– El kell töröltetni ezt a rendszert, és a minisztériumnak végre meg kell kérdeznie a kisebbséget is arról, hogy miként tudják hatékonyan megtanulni a román nyelvet a magyar gyerekek. Van erről elképzelésünk, ezen az úton el is indultunk. Az általunk javasolt folyamatot kellene felgyorsítani.

– Sikerülni fog eltöröltetni?
– Nézze, a vásárhelyi iskola e tanévbeli indulásába is csak egy páran hittek, én köztük voltam és keményen dolgoztam érte. Tavaly, amikor a tanítóknak járó plusz óradíjakat megvágták, akkor is kevesen bíztak, de sikerült megoldani. Hiszem, hogy most is találunk jó megoldást és ez így, ahogy ma van, nem marad.

– Mi a következő időszak feladata?
– Törvénykezésben szeretnénk mindazt, amit Iohannis államelnök, vagy a PNL az alkotmánybíróságon megtámadott vagy visszaküldött, újból elfogadtatni.

– Mi ebből a legfontosabb?
– A legfontosabb a létszám alatti osztályok védelme. Nézze, az volt a javaslatunk, hogy kisebbségi osztályt ne lehessen megszűntetni, csak a kisebbségi közösség beleegyezésével. Kérdezze meg ma az igazgatókat, helyi közösségeket, hogy ez mennyire fontos nekik.

– Van rá esély, hogy újból elfogadják?
– Egyszer már sikerült! Bízom benne, hogy igen.

– Látom, hogy sok témája van még felírva a füzetébe, amit szeretnének megoldani.
– Igen, van bőven feladat, legalább annyit tudnék beszélni róluk, mint eddig.

– Ígérje meg, hogy jövő héten a többi elképzeléssel folytatjuk.
– Természetesen állok elébe, de engedje meg, hogy kívánjak minden gyereknek, diáknak, pedagógusnak, szülőnek jó és Istentől megáldott tanévet.

Ciucur Losonczi Antonius