A mindig vidám kolléga

Turós László (1934-1987)
Turós László (1934-1987)
A művészetnek, rendszertől függetlenül, meg van a maga egyedi élete, amit csak látszólag határoz meg az a kor, amelyben a művész él. A valódi művész mindig tud olyant alkotni, amely a saját nyelvén mondja el mindazt a világról, melyet környezetével közölni, akar.

 

Én egy szerkesztőségben dolgoztam Turós Lászlóval. Láttam, amint a lap megjelenési formáját megalkotta. Napi lapnál lazsálni nem lehet, óriási az- az ütem, amit a napilap belső munkatársaira gyakorol. A lapnak meg kell jelennie. A kollégák magatartása a hangulat kialakulásában döntő.

Turós László fergeteges jókedve, gyors észjárása, a belső tudás adta biztonsága, „ragadós” volt. A mindig vidám kolléga, a rengeteg munkát játszi könnyedséggel bírta.

A Marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett.

Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát, 1958-ban. Köztársasági ösztöndíjas volt. Pár évet a kolozsvári Népi Művészeti Iskolában tanított. 1962-től a Kolozsváron megjelenő Igazság című napilap grafikai szerkesztője lett, melynek gárdája abban az időben országos szempontból is figyelemre méltó volt.

Turós Lászlót hajtotta az a belső erő, mely arra sarkallta, hogy a sok, muszáj anyag mellett megfogalmazza saját eszközeivel azt a világot, amelyben élt. Ekkor nem csak a lapnak adta meg a formáját, hanem olyan plasztikai műveket is alkotott, melyekkel beírta nevét örökre Kolozsvár és az egyetemes magyar képzőművészeti életbe.

Ennek is köszönhető, de feleségének is, Jakab Irmának, a Dolgozó Nő főszerkesztőjének megértő magatartása is segítette. Állandó biztatásának is köszönhető az a rengeteg munka, amely kikerült kezei alól.

Sajnos életstílusa két végén égette a gyertyát, szervezete a gyógyíthatatlan betegségnek nem tudott ellenállni.

Kolozsváron, Turós László halálának 25. évfordulójára emlékkiállítás nyílt a Művészetek Háza Galériájában. A házigazda szerepét Ionel Vitoc töltötte be, a Carpatica Kulturális Alapítvány elnöke.

A kiállítást felvezető beszédében Ionel Vitoc értékelve a művészt, mondta: Az első retrospektív kiállítás ebben a kulturális térben, amely sajátos hangulatot sugároz.

A kiállítást méltatta dr. Alexandra Rus művészettörténész. Jól ismerte Turós László alkotásainak művészi értékét, és nagyra értékeli. Amint mondja, ezt a retrospektív kiállítást 1996-ban szervezték meg. Turós számunkra fontos. Alkotásai absztrakciókban jutnak kifejezésre, ezáltal sikerült túllépni a reális vonatkozáson. Megteremtette a sajátos, egyéni művészi kifejező formáját, művészi nyelvezetét.

Igyekeztünk Turós László személyiségéhez méltó teret teremteni. Az 1960-70-es évek generációjához tartózik. (Ady József, Aranyossy György, Árkossy István, Baász Imre, Bardócz Lajos, Mircea Bălău, Victor Tiberiu Ciato, Alexandru Cristea, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Feszt László, Finta Edit, Alfred Grieb, Heim András, Ioan Horvath Bugnariu, Kopacz Mária, Kusztos Endre, Egon Marc Lövith, Florin Maxa, Nagy Pál, Negulescu György, Ioachim Nica, Pallos Sch. Jutta, Francois Pamfil, Paulovics László, Plugor Sándor, Rusz Lívia, Simon Györgyi, Sipos László, Soó Zöld Margit, Tóth László)

Önmagával harcolva, újrateremti a világot alkotásaiban. Nagy fokú intuíció jellemezte. Nem a konkrétumot, hanem a titokzatos valóságot fejezi ki. A művész érdeme, hogy nem hódol be az akkor uralkodó szocialista realizmus követelményeinek, a modern európai művészi szemléletet képviselte.

Németh Júlia műkritikus is emlékezik az 1996-os kiállítás megnyitóra, hiszen ketten, Alexandra Rus-al méltatták a művész munkáját. Kádár Tibor és Miklóssy Gábor tanítványa volt. Mindazok, akik az említett mesterektől tanultak, a modern művészet útjára léptek. Negyedszázada nincs közöttünk. Ha visszagondolunk a személyiségére, mondható, nyílt, barátságos természetű, jó humorú volt. A modernség irányába való nyitást igyekezett követni. A képzőművészet terén a maga útját járta, még akkor is, ha nem szerették egyesek. A legsötétebb időkben is születtek bravúros munkák. A napilap külleme sokat köszönhet Turós Lászlónak. Abban az időben, mikor a szocialista realizmus javában dívat volt, a kubista, az expresszionista alkotásokat nem nézték jó szemmel. A közönségnek fel kell nőni, hogy befogadja a művészi alkotást. A látvány, a gondolatiság, az emocionális hatást kiváltó törekvés jellemezte.

Élete végéig az örök kísérletező, kereső- alkotó egyéniség volt. Korát megelőzte. Alapos technikai tudással rendelkező kiváló festőművész és grafikus volt.

Csomafáy Ferenc

Címkék: