A mi mindennapi szemetünk

Kevés olyan téma volt 2009-ben, amiről
annyit cikkezett volna jogosan a BN, mint a
környezetünket elárasztó,
hétköznapjainkat megkeserítő,
gyarapodó szemét. Nem is csoda, hiszen a
gyorsan szaporodó kacatok környezetünket
már bántó módon
éktelenítik.


Nálunk a politika és közélet
sem piszokmentes, a sportban is sok a
tisztátalanság, s a lucskos nyelvű
tudorok serege a közoktatást is
mocsárba taszítja. Az utóbbi
évek politikai kampányaiban is egyre
több szerepet kap a szemét. Mosdatlan
szájú politikusok szemrebbenés
nélkül, gátlástalanul sarat
dobálnak politikai ellenfeleikre, így
legyen az győztes vagy vesztes, mindenkinek megvan
a saját szemete, s a hangnem, amit a
kampányban használnak, nyelvi
szemét. Nekünk is megvan a saját
szemetünk. Egyszerű, hétköznapi,
falusi szemét, de „európai”
is, mert „kampányszemét”.
Története, sőt, lassan már
történelme is van… A 2007-es
európarlamenti választásokkor
született, az RMDSZ helyi elnöke
kezdeményezésére szemetet
gyűjtöttünk. Rövid beszéd
hangzott el a tanulók előtt a
gyűjtés fontosságáról.
„Ha lesz szemét, lesz képviselet,
lesz játszótér, sportterem, meleg
az iskolában, talán még
tankönyv is elegendő”.
Kiosztották a szemetes zsákokat, minden
osztály megkapta a ráeső
szemétgyűjtési kvótát,
a tanórákat felfüggesztették,
s a tanulók a gyűjtés után
focizhattak. Minden osztály választhatott
az RMDSZ plakátjáról egy
képviselőt, akiért a szemetet
gyűjti. Az én osztályom Biró
Rozáliát választotta, őt
ismerték, hiszen már belekevezedett egy
köbölkúti szemét-ügybe.
Egyedül Frunda György keresztfia, aki
osztályom tanulója, ragaszkodott
hozzá, hogy a szemete a keresztapjának
gyűljön. Ezt mi elfogadtuk egyhangulag. A
tanulók örömújongással
széledtek szét. Bő
félóra múlva
néhányan visszatértek
tömött zsákokkal, s mint
később kiderült, ők a falu
környékén lévő 27
szemétdomb egyikéből
merítették zsákmányukat.
Miután a többiek is értesültek
e lehetőségről, az akció
gyorsan befejeződött. Mindenki
elégedett volt, a zsákok megteltek, a
diákok focizhattak, s a szemétdombnyi
szemét beköltözött a
tanintézet előcsarnokába, hogy
mindenki láthassa, érezhesse, hogy a mi
szervezetünknek súlya van. Megtettünk
mindent a választásokért, a
függetlenből lett RMDSZ-elnök
bizonyította
párthűségét, a gyerekek
találékonyságukat, szorgalmukat, a
közösség, hogy tud szemetet termelni.
Közben újabb választások
jöttek, csak az ígéretekről
és a szemétről feledkeztek meg. Az
ígéretek maradtak, s a szemét is,
s a tanintézetben békésen
megfért a többi szemét mellett.
Kéznél volt. Tőlünk
aztán jöhettek volna időközi vagy
az esetleges le- és felmondásokat
követő választások,
szervezetünket nem érte volna
készületlenül. Aztán 2009
május 13-án kampányfórum
volt Székelyhídon a magyar
összefogás listája jegyében.
Sajnálatos módon azonban csak az egyik
összefogó fél, az MNT 2
képviselőjelöltje tartott
értékes
tájékoztatót. Ott alkalmam volt
elmondani többek között a
kampányszeméttel való
aggályaimat. Csoda történt.
Május 14-én délután
füstfelhők terjengtek az iskola
udvarán. Ismeretlen kezek égették
a szemetet, a már történelmi
kampányszemetet, amelyet 2 évig
kerülgettünk, szagolgattunk, abban a
tudatban: ha szükség van rá,
kéznél legyen,
széljárástól,
elnök-járástól
függően. Örülünk, hogy
már feleslegessé vált. Ez
már bíztató jel, akár
üzenet értékű is. Ha
összefogás van, nincs szükség a
szemetekre. Egymás szemeteire sem.
Rákóczi Lajos