“A megélt idő egyetlen nagy prédikáció volt”

Akt.:
“A megélt idő egyetlen nagy prédikáció volt”
Eredetileg interjúra készültünk Csernák Béla nyugdíjba vonuló református lelkipásztorral, azonban inkább sokatmondó “kibúcsúzó” levelét közöljük, melyet a Biharon tartott ünnepi istentiszteleten olvasott fel, majd bocsátott rendelkezésünkre.

A napokban lehetett tudósítást olvasni arról, hogy összesen 42 éves szolgálat után, melyből Bihar községben 25 évet töltött, nyugdíjba vonult Csernák Béla református lelkész. A jeles eseménnyel kapcsolatban az újságíró számára adta magát az ötlet: interjút kell kérni a tiszteletestől. Aztán ahogy ültem a templomban figyelve a történéseket, és hallgattam Csernák Béla “Kibúcsúzás” címmel felolvasott mondatait, “újraterveztem” az eredeti elgondolást, úgy vélve, hogy azok mindennél jobban tükrözik a tiszteletes lelkivilágát, életszemléletét, viszonyát környezetével, a világgal, a hittel és az évtizedek során megszerzett tapasztalatait. Mindennek okán e helyen sincs szükség több szóra, olvassák el önök is az akkor elhangzottakat, hiszen Csernák Béla volt szíves rendelkezésünkre bocsátani.

Rencz Csaba

Kibúcsúzás

“Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam! (Zsolt 31:22)
Egyik nagyon kedves szentírási tanítással kezdem visszatekintésemet. Isten hajlékában, az örökkévalóság földi otthonában nem méltó az emberi érzelgősség. Itt minden róla beszél, Őt hirdeti. De hát teremtményei élete, napjaik fordulása nem a leghitelesebb tanúságai gondviselő jóságának, nagyszerű szeretetének? Miről is beszélhetnék 25 év címén a bihari híveknek, lakosoknak? Ennyi idő alatt szinte minden családban végeztem szolgálatot (keresztelés,vagy esketés, vagy temetés), akarva-akaratlanul érintettük egymást. Egyikünk sem mondhatja, hogy „nem tudom”. Számomra a megélt idő egyetlen nagy prédikáció volt: figyelmeztetett Istenre, tanúskodott Róla. Én csak megpróbáltam visszatükrözni ezt. Nem ismertem a zárt ajtót, senkit nem utasítottam el s talán megéreztétek, hogy miattam vagy családom miatt, sem a falu határain belül, sem azon kívül nem kellett szégyenkeznetek. Öltözetemben és viselkedésemben, kapcsolataimban és munkálkodásomban nem hoztam szégyent családomra, sem gyülekezetemre. Isten kegyelmét éreztem életem minden napján – ezért esett jól együtt lenni emberekkel. Nem mocskoltam be egyikőtöket sem s így magam sem lettem gyalázatossá. Huszonöt éven át alakítottunk, építettünk – de a kövek felett való a lelki és szellemi épülés, ami majd később fog kibontakozni s reménységeim szerint, gyümölcsöt teremni.

Tartást és értéket

Nem vadásztam a népszerűséget. Tudtam, hogy Isten oltalma alatt élek. Küzdelmeimet bölcsen irányította s megkoronázta, az ellenem fordulókat csendben eltakarította s még a kórházi ágyamon is megéreztem csodálatos vigyázását. Az édesanyai féltés, a család szeretete és a hívek megbecsülése kimondhatatlanul gazdaggá tette az eltelt 25 évet. Beleépül ez Biharba, látható és láthatatlan lenyomatai sokasága váltogatják egymást. Én nem ékesíteni akartam, hanem gyarapítani. Kitágítani a horizontot, elmélyíteni a lelki világot, fogékonnyá tenni az értelmet. Az esztendők során meghívott közéleti vendégek, egyházi elöljárók és tisztelettel fogadott vándorok rendre bizonyították, hogy egyedül Isten szolgálata ad tartást és értéket az emberi nekifeszüléseknek, makacs küzdelmeknek. Előttük is méltósággal állhattunk meg, nem hiú becsvágyainkkal, hanem viaskodásaink méltóságával. Családommal együtt, szívből köszönöm a megszámlálhatatlan sok kedvességet, éveken át megtapasztalt szeretetet. Felsorolhatatlan sok jóságot kaptam, mely átszövi a 25 évet. S itt kaptam Isten jóságának kimondhatatlan áldását, a fiamat, aki úgy érezte – talán az előtte lépdelő vonulásán – hogy folytatni kívánja elődei vonalát. 25 év nagy idő, s 25 év szempillantásnyi csekélység, jelentéktelenség csupán. Emberi arculatát alázattal hozzásimítom az isteni orcához.

Csodássá tette kegyelmét

De nem csupán Bihartól s nem csupán 25 évtől búcsúzom. Hanem a 42 évet felölelő lelkipásztori élettől, 10 állomásával együtt. A kegyelem formálta utamat. A földön jártam, a világot láttam, de mert kegyelme mindenkor velem volt, nem keseredtem meg, nem ábrándultam ki és nem fulladtam bele. Az út végéhez közeledve találkozom ennek az útnak teljesebb hozadékával: sok csodájával, feledhetetlen szépségeivel, már rendre elköltözöttek tisztességével és elszomorító piszkával, dossziékat kitevő mocskolódásával, beszennyeződött lelkek kárhozatos mesterkedéseivel. Bizony, áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam. Így láthatom szépnek, hogy életem e mai ünnepére eljött hozzám a barátom Parajdról és Szatmárnémetiből, Hollandiából és Nagyváradról. Nem keserűen s nem iszonyodva nézem, hogy ez bizony sok – hanem elmélázva, hogy milyen felfoghatatlanul gazdaggá tette a teremtő Úr méltatlan szolgájának ítéletre váró életét. Amilyen megismételhetetlen az egykori, Nagykárolyban fakadt elindulás, olyan megismételhetetlen lesz a mai perc, a búcsúzás is. Kavargó események sokaságában sok elmerül a feledésben, szürkeségben. De megmaradnak a megismételhetetlenek, csodálatosak és szépségesek. A találkozások, együttlétek, közös vívódások, megoldások keresése.

Egyenes derékkal

Isten kegyelméből szeretném eljövendő napjainkat itt tölteni. Nem menekülök el, nem térek ki majd az utcán a találkozás elől. Vállalom a szembesülést bármikor, bárkivel. Szeretnék egykori híveim s ez út elején álló, nyomdokaimba lépő fiam előtt is egyenes derékkal megállni. Nem nekem, Uram, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget. Köszöntelek benneteket, az engem megtisztelőket, az engem becsülőket és az értem imádkozókat. Akik most itt együtt ünnepeljük Istenünk csodálatos fenségét. Köszönöm esperesemnek bizalmát, munkatársi támogatását. Köszönöm a lelkésztestvérek megbecsülését s a hívek jóságát. Örömmel tölt el megjelent barátaim csillogó szeme. Reménnyel tölt el Bihar ünneplő keresztyén népe. Mindnyájatokra Isten gazdag, éltető és megelevenítő kegyelmét kérem. Amikor most lezárul Krisztus szolgájának életében egy tartalmas korszak, hálával a családomért, utolsó szóként – vagy hagyatékként nem tudok különbet szólani: szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. S majd megkapod válaszul a kegyelmet, mellyel békés szívvel tudod bárhol s bármikor mondani: ámen.”



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter