A mai márciusi ifjak harca…

A mai márciusi ifjak harca…
Vasárnap, a délutáni istentiszteletet követően tartottak ünnepi megemlékezést a ’48-as forradalom évfordulója alkalmából Érkörtvélyesen. Két helyen is koszorúztak.

A Petőfi Sándor nevét viselő érkörtvélyesi kultúrház nézőterére az előzőleg bekészítettek mellé újabbakat kell betenni, annyian voltak kíváncsiak vasárnap délután a március 15-ét köszöntő ünnepi műsorra. Nagy István polgármester mondott elsőként beszédet, egyebek mellett azt hangsúlyozva, hogy a márciusi ifjak egyik nagy érdeme, hogy vállalták és meg merték tenni azt, amit az idők szava diktált. Az elöljáró szerint manapság is erre van szükség: a reménykedésen túl dolgozni nap mint nap, segítve egymást. A megyei RMDSZ-szervezetet Horváth Béla szalacsi polgármester képviselte, a két község egyébként is demonstrálja a fentebb mondottakat, hiszen közös projektekben dolgoznak együtt. A szónok szerint “a mai márciusi ifjak” önmagukkal állnak “harcban”: menni egy jobbnak vélt élet reményében, vagy maradni a szülőföldön, ami nem kisebb kaland. Ugyanakkor az érdektelenséget, az elzárkózást is le kell győzni, miközben azon is elgondolkodhatunk: manapság hányan vonulnának harcba, miközben a közérdekre még az időnket is sajnáljuk?!

Közösségépítés

Vincze Emese helyi RMDSZ-elnök (aki a műsorvezetői teendőket is ellátta, továbbá a beszéde után szerepelt diákokat tanárnői minőségében felkészítette) arról szólt, hogy azokra emlékezünk március 15-én, akik felismerték az egység eget rengető erejét. A Dr. Balási József Általános Iskola diákjai egy kisebb színdarabot adtak elő, melyből sok szereplővel és igen nagy lépésekkel haladva Petőfi Sándor életét követhettük nyomon. Figyelemre méltó megjegyzése volt a darabnak, mintegy üzenve a mának, hogy hányan támadták akkoriban a költőt nézeteiért és vajon hányan támadnák manapság újszerű eszméiért… Következett a helyi néptánccsoport, mely ezúttal nem a hősökre, hanem az őket hadba küldő, a sebesülteket ápoló, az életben maradottakat hazaváró anyákat, feleségeket állította a középpontba Ne sírj kedves, ne nézz hátra..,. című műsorával. A csoportnak eleddig nem volt ilyen jellegű műsora, annál is inkább, mert nem csak tánctudásra, de néhány tag színjátszó tehetségére is építettek Sütő Judit és Sütő Szabolcs csoportvezetők. A nagyrészt a Kormorán együttes zenéjére alapuló táncjáték láthatóan nem csak a közönségnek, de az abban résztvevőknek is élmény volt, így az ünnepi pillanatok mellett a közösségépítést is jól szolgálta.

Koszorúzás

A Himnusz éneklése után a tánccsoport tagjai a kultúrház előtt a Talpra magyart mondták el, majd a szél gondjaira bízták a piros, a fehér és a zöld színű léggömbjeiket. Koszorúzások következtek. Elsőként a községháza előtt lévő román hősök emlékművénél, ahol minden évben fejet hajtanak, itt az önkormányzat és a helyi EMNP-szervezet képviselői koszorúztak. Innen a világháborús emlékművekhez vonultak, az iskola hátánál lévő kegyhelynél a megyei és helyi RMDSZ, az önkormányzat, az iskola és az EMNP képviselői koszorúztak, de a lakosok is letették a megemlékezés virágait, ami után a székely himnusz dallamai zárták az ünnepséget.

Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter