A magyar szabadság mártírjaira emlékeztek Nagyváradon

A magyar szabadság mártírjaira emlékeztek Nagyváradon
A magyar nemzet gyásznapján, október 6-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar (EMNP) megyei szervezetei Szacsvay Imre mártír jegyző nagyváradi szobránál tartottak megemlékezést.


A délután öt órakor kezdődött megemlékezésen elsőként dr. Takács Péter Attila konzul szólt a szép számban megjelent nagyváradiakhoz. Kifejtette: nemcsak az ember, hanem a nemzet esetében is szükség van feltámadásra, de nagypéntek nélkül pedig nincs feltámadás. A magyar nemzet mindig talpra állt, bármilyen csapás érte. Arad „szentjeinek” áldozata sem volt hiábavaló, hiszen megmutatták, hogy a Jóisten és a Haza iránti hűségük töretlen – hangsúlyozta a kolozsvári konzul. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az aradi vértanúk példája erőt ad az élet mindennapi küzdelmeihez.

A magyarság érték

Szilágyi Zsolt kiemelte: nagyhatalmak döntései olyan helyzetbe hozták a magyar nemzetet, hogy meg kell harcolnia szabadságáért, az emberi élet méltóságáért való jog kivívásáért. „Hiszen akik nem dönthetnek saját sorsukról, nem beszélhetik teljes értékűen anyanyelvüket, akik attól félnek, hogyha magyar iskolába íratják gyermekeiket, nem lesz biztosítva számukra az esélyegyenlőség, azok nem szabadok. Ha román polgártársainkra nézünk, és azt látjuk, hogy tőlünk félnek, akkor ők sem szabadok, saját félelmük börtönében vannak. Mikor mi azt mondjuk, magyar szabadság, tulajdonképpen mindenki szabadságára gondolunk, mert a magyarok csakis úgy lehetnek szabadok Erdélyben, ha a románok is szabadok, és nem a román zsákmányrendszer esztelen szabályai döntenek a mi életünkről, hanem mi, erdélyiek azokkal a nemzetekkel közösen, akikkel együtt harcoltunk a szabadságunkért. Mi nem nemzetbiztonsági kockázat akarunk lenni ebben az országban, hanem értéket képviselő nemzet, mely aktív, törvénytisztelő, teljes értékű, szabad polgárokból áll.” – hangsúlyozta.

A félelem még él

Tőkés László erdélyi EP-képviselő, az EMNT elnöke beszéde elején a sajtóban megjelent egyes beszámolókra reagálva megjegyezte, hogy bár a Fidesz-listáján jutott be az Európai Parlamentbe, ennek ellenére ő nem csupán Magyarország, hanem elsősorban az erdélyi magyarság képviselője az EP-ben. A politikus beszédében nemcsak az aradi vértanúkra, hanem a szabadságharcban való részvételük miatt 1849-ben kivégzett mintegy 140 mártírra is emlékezett. Az ő áldozatvállalásukhoz hasonlította az 1956-os érmihályfalvi vértanú lelkipásztor, Sass Kálmán, és az Érmihályfalvi Csoport másik két tagja, Hollós István tanár és Balaskó Vilmos lelkipásztor szabadságszeretetét. A királyhágómelléki református egyházkerület volt püspöke az ő követendő példájukat emelte ki, majd pedig megjegyezte: „Jó, ha önvizsgálatot tartunk, sokszor még a legkisebb fáradtságra sem vagyunk képesek egy közös ügyért, sokszor restek vagyunk a jónak a cselekvésére.” Hozzátette: a vértanúk példát mutatnak nekünk, hogyan vállaljunk áldozatot – félelem nélkül – nemzetünkért.

Csakhogy, mint kifejtette, sokakat éppen a félelem köt gúzsba. A zsarnokság mindig a félelem tartópillérein nyugszik, és a kommunista megtorlás egyik legátkosabb öröksége ma a félelem, ami olyannyira beleivódott az emberekbe, hogy sokan még mindig félnek egy-egy polgármestertől, pártelnöktől, „csak az a különbség, hogy régen a román vezetőktől féltek, de most nem egyszer a magyar vezetőktől félnek magyar emberek. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni!” – mondta Tőkés László, aki az RMDSZ-re utalva így fogalmazott: „többé-kevésbé ma is megtalálhatók azok a magyar emberek köreinkben, akik inkább akarnak jóban lenni az elnyomó többségi hatalommal, mint a saját testvéreikkel, el egészen odáig, hogy nem is hajlandók párbeszédet folytatni a saját testvéreik más szervezeteivel és pártjaival, hanem hatalmaskodnak felettük és tökéletesen megértik magukat az utódkommunista kormánnyal”. A beszédek után, a koszorúzás előtt a résztvevők meghallgatták felvételről a tizenhárom aradi vértanú rövid jellemzését, emlékükre pedig tizenhárom békegalambot eresztettek az ég felé. Az 1849. október 24-én kivégzett mártír jegyző szobrát az EMNT és az EMNP bihari vezetői, civil szervezetek és tanintézetek képviselői koszorúzták meg, valamint több magánszemély virágokat helyezett el a talapzaton. Az emlékezés méltóságát emelték a Váradi Asszonykórus és a Nagyváradi Dalnokok alkalomhoz illő énekei, valamint Pataki Istvánnak erre az alkalomra írt verse, amelyet maga a költő szavalt el.

Pap István