A magyar szabadság mámora Romániát is elérte

A magyar szabadság mámora Romániát is elérte
Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc hevülete Romániára is átterjedt, itt is több szervezkedő csoport alakult. Az egyik ilyen szervezet egykori tagja, az érmihályfalvi Török László idézte fel emlékeit.

Az 1956-os magyarországi forradalomnak Romániában is komoly kihatásai voltak. Számos, a forradalommal szimpatizáló, szolidarizáló csoport alakult Romániában is a forradalom hevében. Az egyik ilyen csoport volt az 1956 őszén a nagyváradi Premontrei Gimnázium (akkori nevén 4. számú Líceum) internátusában alakult Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, melynek nem sokkal megalakulása után tagja lett a jelenleg Érmihályfalván élő Török László is. Ő 1956-ban mindössze tizenkét éves volt, de már abban a korban is érzékelte, hogy valami nincs rendben az országban. „Nem tudom megfogalmazni az akkori a közhangulatot. 1989-hez volt hasonlatos, amikor november 1-jén hatalmas tömeg gyújtott gyertyát Rulikowsky sírjánál, és akkor is érzete mindenki, hogy valami van a levegőben. Ugyanez a közhangulat uralkodott 1956 őszén is” – idézte fel Török László, elmondva, hogy az 1956-os eseményekről a rádióból, valamint a városban suttogó emberektől szerezték információikat. Török László nem volt kezdetektől a csoport tagja, de a többiek későbbi elmondásaiból megtudta azt, hogy a szervezet tagjai a magyar forradalom és szabadságharc idején röpcédulákat készítettek, falakra rendszerellenes jelszavakat írtak. Sőt, tervezték azt is, hogy síneket robbantanak fel, mert úgy tudták, hogy vonattal szállítják el a foglyokat. A szervezet fő célkitűzése az volt, hogy fel legyen készülve, ha a forradalom Romániában is kirobbanna.

Pléhből volt az aranyalmafa

A magyar forradalom és szabadságharc bukása után a váradi szervezet nem bomlott fel teljesen, hanem önálló életet kezdett élni. Tagjai, melynek sorába immár Török László is beletartozott, irodalmi, történelmi önképzőkört szerveztek, a jövőt tervezték, de akik kikerültek az internátusból, azok általában beszüntették kapcsolatukat a szervezettel. „Voltak, akik nem is kötődtek annyira a szervezethez, azt hitték, hogy elmúlt a fellángolás, és akkor ébredtek rá, hogy nincs vége semminek, amikor jött értük a szekuritate” – mondta Török László. A titkosszolgálat nyilván korábban is sokat tudott a csoportról, de csak 1960-ban kezdődtek meg a letartóztatások. „Összesen ötvenkilenc embert ítéltek el, akik közül csak három volt nagykorú. Én tizenöt évet kaptam. Az alapvád az volt, hogy meg akartuk dönteni a fennálló társadalmi rendet, de a bíróságon nacionalistának, irredentának is neveztek bennünket” – árulta el Török László, aki a Duna-deltába került. A politikai foglyokkal egyébként sokkal szigorúbban bántak, mint a köztörvényesekkel. Az egyik őr el is mondta neki, miért van ez így: „Azok (a köztörvényes bűnözők – szerk. megj.) csak a szocializmus aranyalmafájáról akartak lopni egy-egy gyümölcsöt, ti viszont (a politikai foglyok – szerk. megj.) a aranyalmafát akartátok kivágni tövestől”- emlékezett az őr szavaira Török László, aki 1964-ben kegyelemben részesült, megpróbáltatásai viszont nem szűntek meg, mert szabadulása után folyamatosan figyelte őt a szekuritate. Neki is, mint annyi más társának, nagy árat kellett fizetnie a szabadságvágyért.

Pap István

Címkék: , ,