A magyar pipa más, mint a többi

A magyar pipa más, mint a többi
Nagyvárad- Csütörtök este Kádár János vállalkozó tartott vetített képes előadást a dohánytermesztésről és a magyar pipák történetéről a Vura vinotékában. Akik jól válaszoltak, ajándékokat kaptak.

A házigazdák nevében Pálfi Noémi köszöntötte az érdeklődőket, egy alkalomhoz illő Molnár V. József-idézettel, a rendezvény folyamán pedig dalokkal közreműködött a harmonikán játszó Márkus Zoltán várad-réti kántor-karnagy.

A tizennégy éve dohánytermékek forgalmazásával foglalkozó Kádár József nagyváradi vállalkozó arra hívta fel a figyelmet: a dohányzás kultúrája nem a cigarettázással kezdődött, hanem egy több mint 5 ezer éves hagyomány és áldozat. A dohányt ugyanakkor az elődeink másképpen használták, mint manapság gondolnánk, például gyógyászati célokra is. Széles körű elterjedésének kezdete a 15. századra datálható, amikor Kolumbusz elindult három hajójával India felé, azonban tudtán kívül 1492-ben felfedezte Amerikát. Az addig ismeretlen földrészre lépve azt tapasztalta, hogy az őshonos lakosok vidámak, és szívják a szájukban levő seprűnyelű tárgyat, mint utóbb kiderült, az összesodort dohánylevelet. A felfedező aztán dohánymagokat hozott Európába, és az öreg kontinensen is kezdett népszerűvé válni ez a szokás. Az előadó kiemelte, hogy az emberek már korábban is pipáztak, csak nem dohányleveleket, hanem egyéb gyógynövényeket használtak erre. A dohányzás elterjedésének lendületet adott Franciaország nagykövete, egy bizonyos Jean Nicot nevű diplomata, akiről a nikotin kivonatot elnevezték. Fokozatosan a dohány globális termékké vált, használni kezdték Ázsiában és Afrikában is. A legenda szerint például Newton éppen pipázott, amikor fejére esett az alma, és észlelte a gravitációt, de pipázott MacArthur tábornok is a harc közben- magyarázta Kádár János.

Magyar motívumok

A 17-18. században a férfiak 80-90 százaléka pipázott, és dohánytőzsdék működtek. Magyarországra két irányból érkezett a dohány: a „főkolomposok” a nyugati zsoldosok voltak, és a törökök, de a magyarok a pipát már használták Kolumbusz előtt is. A 17. század elején manufaktúrák működtek Selmecbányán, Debrecenben és Váradon is, ahol agyagpipák készültek. Később, amikor a cégek megerősödtek, megjelentek a márkanevek is, és dohányadót vetett ki a hatóság. „A magyar pipák azonban abban különböztek a többitől, hogy úgy a megrendelők, mint a gyártók fontosnak tartották, hogy a pipáikon a magyar történelemből, kultúrából ihletődött motívumok, díszítőelemek vannak”, hangsúlyozta a vállalkozó.

Ciucur Losonczi Antonius