A magyar néptánc a lélekből fakad

A magyar néptánc a lélekből fakad

Nagyvárad – Vasárnap este a budapesti
Honvéd Táncszínház A
tánczmester című
előadásával véget ért a
XVIII. Festum Varadinum rendezvénysorozat. A
táncjáték nagy sikert aratott az
egybegyűltek körében.


A táncjáték a múlt
évszázad első évtizedeiben
játszódik, amikor nem csupán a
városokba, hanem a falvakba is elmentek a
táncoktatók, hogy polgári
és divattáncokra
tanítsák  a vidéki
ifjúságot. A darab főszereplője
a poroszos jellemű, konzervatív
felfogású Tánczmester
(Makovínyi Tibor), aki igyekszik
távol tartani magát mindenfajta
érzelemtől. Ő ugyanis csupán
arra vállalkozott, hogy táncra
tanítsa a heves
vérmérsékletű fiatalokat,
megtanítsa nekik, hogy miként kell
mazurkát, polkát vagy valzert
járni. Elkezdődnek a
táncórák, és a kezdeti
csetlések-botlások után a
tanítványoknak egyre jobban megy a
tánc. Problémát jelent viszont,
hogy a táncosok vadak és
ösztönösek, elég nehezen
tudják elsajátítani a mester
által diktált légies
balettmozdulatokat. A főszereplőnek rá
kell döbbenie arra, hogy nem csupán a
tánc szeretetére kell rávezesse a
növendékeit, hanem azokat a
viselkedési formákat  is el
kell magyaráznia nekik, amelyek a
műtáncok és a városi
polgárság életének fő
jellemzői.

Szabad tánc


Ahogyan egy jó tanmesében, nem
csupán a tanítványok tanulnak a
mestertől, hanem fordítva is igaz ez az
állítás. A tánczmester a
szabadság érzését és
a tánc örömét tapasztalja meg a
fiatalok segítségével. “A magyar
tánc igazi művészet, a valzer
és a menüett gépi
gyártmány”, hangzik el a narrátor
(Chován Gábor)
szájából. Az előadás
végére a mesterben is tudatosul, hogy
akkor az igazi, ha a botoló és a verbunk
a szívből szól, a bot pedig nem
csupán egy egyszerű kellék, amit
szabályszerűen kell forgatni. A
vizsgabálon ő is elhiszi a narrátor
által mondottakat: “a magyar
néptánc szabad tánc, mert a puszta
természetesség eszméje áll
mögötte, mely a lélekből fakad”.

Ciucur Losonczi Antonius