A lovak közé csaptak…

A lovak közé csaptak…
Bihar megye – Akár Ferrari és Trabant, Balaton és Óceán vagy Ég és Föld, akkora volt a különbség a Nagyváradi Bihar FC és az Aranyosgyéresi Sodronyipar között a szombati bajnoki csata során.

Megtáltosodtak! Talán ez a legmegfelelőbb szó a Nagyváradi Bihar FC másodosztályos labdarúgóinak szombati teljesítményére. De ha éppen úgy tetszik, akkor szárnyaltak Gheorghe Silaghi és Vígh Zoltán „sasfiókái”. Hogy túlzások lennének a váradi labdarúgókra egyik óráról a másikra aggatott dícsérő jelzők? Biztos, hogy nem, sőt megygyőződésem, hogy azok a szurkolók is egyetértenek, s velem együtt osztogatják a szebbnél-szebb jelzőket, akik élőben vagy a televízió képernyője előtt látták, élvezték a váradi labdarúgók régen látott teljesítményét. Mert ugye azt is hozzá kell tennünk, hogy igen régen örülhettünk a Bihar FC jó játékának, tapsolhattuk veresre a tenyereinket egy-egy szemetgyönyörködtető támadás vagy megmozdulás láttán. Szombaton pedig volt  miért mosolyognunk, sőt nevetnünk, kacagnunk, tapsolnunk és hajráznunk. Végre!, mondhatnánk, de sajnos a szombat már a múlt, s nem ünneprontásként mondom, de egy kicsit még félek a jövőtől. Annak ellenére is, hogy váradi részről már a resicaiak ellen, sőt Râmnicu Vâlceaán is véltem felfedezni a labdarúgáshoz hasonlító próbálkozásokat, az aranyosgyéresiek ellen pedig egyszerűen káprázatosak voltak, de… Számos nehéz, sőt sokkal nehezebb csata vár a fiatal, édesanyjuk mellől alig elengdett „csikókra”, s talán nem használna a csapatnak, ha a szombati diadal a fejükbe szállna, s már a közeljövőben lábbal tipornák saját munkájuk gyümölcsét. Bár ennek megakadályozására van megoldás, hisz futballhoz értő – egykoron maga is azt művelő – személy ül az elnökségben, s úgy tűnik az edzők is „konyítanak” valamit a focihoz, meg a sarjadó futballpalántákhoz. Ha eddig sikerült motiválni a játékosokat, talán a jövő is rózsásabbnak tűnik…

 

Folytassák kérem

A mérkőzésről mindent elárul maga az eredmény, de csapatrészekre lebontva is külön lehet dícsérni a sokat futó és szerelő, bal szélen játszoó „kicsi” Achimot, a számos labdát szerző Predic[t és a ritka gólratörően szereplő ékhármas tagjait (Radu, Bucur, Florea). A mezőny legjobbja azonban ismét és megint Sebi Achim volt, aki számos szemes labdával küldte társait az ellenfél kapujára, emellett szerelt, kapura lőtt és irányított. Ha így folytatja a jövő év már biztos az első ligában találja…

A cserék is hasznos munkát végeztek, így Lukács, aki gólpasszal járult hozzá csapata sikeréhez, de nem tudta megállni, hogy egy kicsit ne mutasson meg régi önmagából: a 82. percben egy helyzet során kétszer is közvetlen közelről lött a kapusba, kihagyva a találkozó legnagyobb helyzetét. De lehet rá haragudni, amikor küzd a pályán, gólpaszt ad, s a csapat meg nyer?

  

Foltyassa csak így tovább! És persze a társak is…

 

Szántó Zoltán

 

Kapcsolódó cikk:

  • Kiváló játék, megérdemelt győzelem