A lépéseknek a találkozása

A lépéseknek a találkozása
Nagyvárad- Gyertyaszentelő Boldogasszony napja keresőútra kell indítson minket, hogy megtapasztaljuk a fényt, a fény hordozóját- emelte ki ünnepi beszédében Exc. Böcskei László megyés püspök.

A nagyváradi Székesegyházban bemutatott ünnepi szentmise a gyertyaszentelés szertartásával kezdődött, melyet megelőzően a jelenlevők égő gyertyával a kezükben várták a főpásztort és az asszisztenciát.
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Homíliájában Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy három olyan alkalom van az év folyamán, amikor a katolikus egyház előírja, hogy a liturgiát körmenettel, valamint egy jelnek a kiemelésével kell kezdeni, még jobban kifejezendő ezáltal a lényeget és a mondanivalót: Urunk bemutatása, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, virágvasárnap és húsvét éjszakája. Ilyenkor a hívek a templomon kívül, a bejáratánál vagy egy közeli kápolnánál kell gyülekezzenek, hogy onnan a főtemplomhoz vonuljanak, mintegy jelként Istenre mutatva, vállalva hitüket, őszinte elköteleződésüket.
Ennek gyökere az ókorig nyúlik vissza, amikor az őskeresztények még nem szervezett formában gyakorolták, majd a liturgia része lett. Rendkívüli alkalmakkor az első keresztények együtt vonultak az istentiszteleti helyre vagy a temetőbe, később pedig jogot kaptak a császártól arra, hogy ünnepélyesen végezzék ezt, hangsúlyozva a liturgia cselekményének méltóságát, annak szentségét. A körmenet része lett tehát az istentiszteletnek, a felvonulókat pedig nem a kíváncsiság vagy az érdektelenség jellemzi, nem valamilyen politikai szimpátia folytán gyülekeznek, hanem az istentiszteleti aktusban a hitük jut kifejezésre.

Három szemszög

A főpásztor ugyanakkor arra is kitért prédikációjában, hogy ez az istentiszteleti vonulás legalább három szemszögből közelíthető meg. Egyrészt az Úr érkezésére figyelmeztet, hogy Isten meglátogatja népét, hűséges marad hozzánk, bármekkora érdektelenséget is tanúsítunk iránta. A körmenet ennek a közeledésnek a fontosságát jelzi, az égő gyertya pedig a világ világosságát, azt, hogy a részvevők hisznek abban: az Úr lépéseket tesz felénk, és fontos átéreznünk ezt a közeledést. A hit dinamizmusa ugyanis azt feltételezi, hogy felismerjük azt: Isten ma is tevékeny kezdeményezőként lép fel, és az ebben való hitet nekünk személyes élményként kell megélni.
Másfelől a körmenetben a hívek szintén vonulnak a minket kereső Isten felé, felvállalva azt, hogy ő az életünk irányítója, gyógyítója és megszentelője, a hit gyümölcsöző áldásai pedig akkor mutatkoznak meg bennünk, ha mi is belépünk az őt követők sorába, s alázatosan haladunk feléje. Harmadsorban pedig a vonulás „a lépéseknek a találkozását” is jelenti, azt, hogy együtt haladunk Istennel annak érdekében, hogy megszűnjenek a veszélyek, és eloszoljon a sötétség.

Ciucur Losonczi Antonius