A lelkek szolgálatára fogadták

A lelkek szolgálatára fogadták
Szombat délben a Székesegyházban ismét felcsendültek a Levita Énekének sorai, amikor Exc. Böcskei László megyés püspök áldozópappá szentelte a Katalin-telepi Husztig Róbert diakónust.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: a megajándékozott ember örömét élhetik át az ünneplők, amikor új papot szentelnek és fogadnak a váradi római katolikus egyházmegyébe a lelkek szolgálatára. Úgy fogalmazott: Isten gondoskodásának jele, hogy hív és küld a szolgálatra, mi pedig megköszönjük az ajándékát, és ugyanakkor kérjük, hogy gondoskodjon továbbra is, kísérje útján a fiatal levitát, erősítse és bátorítsa őt, akit a katolikus hívek nyitott szívvel fogadnak, hiszen lelkesen érkezik hozzájuk, hogy hirdesse az igazságot. Az előkészület hosszú útját végigjárta, sok mindent megtapasztalt, melyek során megérezhette, hogy a papi élet az Istennel való kapcsolatban nyeri el igazi értelmét, szépségét, és beláthatta azt is, hogy az Istenre való figyeléssel, sugallatainak követésével tud igazán a nép szolgálatára lenni, mert ez a legszebb, legtöbb és legfontosabb, amit a papoknak tenniük kell.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. A papszentelési szertartás a jelölt bemutatásával kezdődött, aki ezután a püspök elé járult. A főpásztor a feladatáról és szolgálatáról beszélt neki, majd Husztig Róbert szándékának nyilvánvaló kifejezéseképpen azt ígérte: papi mivoltát az egyház szolgálatára az előírásoknak megfelelően kész vállalni, Isten iránti szeretetből és a nép javára. Ezután tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori főpásztorainak. Böcskei László imára hívta az egybegyűlteket, akik letérdelve elénekelték a Mindenszentek litániáját. A teljes önátadása, illetve előző szavainak tettekben való kifejezése végett a jelölt arccal a földre feküdt. Ezután letérdelt a püspök előtt, aki szótlanul a homlokára tette tenyerét, mely gesztus a papi hatalom átadását szimbolizálta. A felszentelő ima elhangzása után a Katalin-telep plébánosa, Egeli József stólába és miseruhába öltöztette Husztig Róbertet, majd a püspök bekente a tenyerét szent krizmával annak jeleként, hogy Isten kiválasztottja, illetve átadta neki a kelyhet és a paténát, arra utalva ezzel, hogy áldozatot mutathat be. A papszentelés utolsó mozzanataként a püspök, majd a többi pap békecsókot adott Husztig Róbertnek, annak jeleként, hogy befogadták őt a közösségükbe, majd a Hiszekegy elmondása után a szokott módon folytatódott a szentmise.

Alázat

Az áldás osztás előtt Exc. Böcskei László egy szentírási rész elmondásával hangsúlyozta ki, hogy az Úr kedvéért való megalázkodás miért nem szégyen, hanem épp ellenkezőleg, meghatározója a papi életnek. E szerint amikor a frigyláda visszakerült a zsidókhoz, Dávid ezt úgy ünnepelte meg, hogy Jeruzsálembe vitte, örömében pedig az úton végig táncolt. Látva ezt, valaki a tömegből, Saul lánya, Mikhál, gúnyolódott vele, mondván, méltatlan magatartás egy király részéről. Dávid erre azonban azt felelte: ha az Úr kedvére van, akkor az alázatot, a táncot is vállalni kell.

Végezetül a megyés püspök Sík Sándort idézve azt kérte az egybegyűltektől: adjanak a papoknak mindenekelőtt megértést, szeretetet és imádságot, mert ezt kívánják tőlük.

Ciucur Losonczi Antonius