A legvidámabb Törzsasztal

A legvidámabb Törzsasztal
Talán még soha nem telt el ilyen jó hangulatban a nagyváradi Törzsasztal sorozat, mint pénteken délután az Ady Líceum könyvtárában. A rendkívül jó hangulat a meghívott Horváth Péter érdeme volt.

 

A péntek esti Törzsasztal felvezetéseképpen Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a tervek szerint a jövőben ismét meghívnak Nagyváradra olyan szerzőket, akik már jártak itt a Törzsasztal sorozat keretében, és akiknek az elmúlt időszakban újabb kötetük jelent meg. Az újabb meghívás során nem az életpályájájukról, hanem legutóbbi alkotásukról faggatják majd az írókat-költőket. Szűcs László bejelentette továbbá, hogy hamarosan megjelenik a Törzsasztal harmadik válogatása, amelyben nyolc korábbi meghívottal készített interjúk, és a Törzsasztalon elhangzott beszélgetések szerkesztett változatai olvashatók majd. Ezt követően Kőrössy P. József, az est moderátora hívta be Horváth Péter írót, többek között a Szerelem első vérig című, nagysikerű film forgatókönyvíróját és a Padlás című musical egyik szövegíróját, és innentől kezdve alig telt el úgy két perc, hogy a közönség hangosan ne nevetett volna. Horváth Péter ugyanis olyan derűvel, humorral, színészi készséggel beszélt életéről, műveiről, ami egy profi humoristának is dícséretére válna. Horváth Péter a mintegy két órás író-olvasó találkozón ritkán ült a székén, hol feltérdelt rá, hol az asztal mellett állva mesélt, hol pedig a közönség közé jőve adta elő mondandóját.

 

Vidáman a traumákról

 

Az író vallott szomorú, sőt traumatikus élményeiről is. Gyermekkorának meghatározó és megrázó élménye volt, amikor kilenc éves korában öccsével együtt nevelőotthonba került, ahol kitűnt jó képességeivel. Ez rendkívüli szenvedést is okozott számára, ugyanis gyerektársai megfogadták, hogy minden egyes megszerzett kitűnő minősítésért mindannyian felpofozzák őt. „Az egy rettenetes trauma, amikor fél éven át napi rendszerességgel azoktól sezveded el a kegyetlenséget, akikről azt gondolod, hogy közülük való vagy és akikkel össze kellene tartani” – mondta Horváth Péter, elárulva azt is, hogy öccse, aki mindvégig szemtanúja volt ezeknek az atrocitásoknak, skizofréniás lett. „Ez az élettapasztalat megtanította arra, hogy soha senkire nem számíthatok az életben. Igaz, később megpróbáltam kinevelni magából ezt” – tette hozzá. „Haragszol ezért valakire emiatt?” – kérdezte tőle Kőrössy P. József. „Nem haragszom senkire” – jött a válasz.

 

A színházról

 

A színházban töltött éveiből is számos történetet idézett fel, ezek között is voltak humoros és elkeserítő események is. Mivel apja forradalmár volt, ezért nem mehetett rendezői szakra, mint ahogy egyetlen úgymond ideológiai szakra sem. Ezért ment színésznek, no meg azért, mert nem akarta, hogy elvigyék katonának. A színészekről elmondta, hogy a 60-as években jobbára műveletlen, hajnaltól hajnalig dolgozó páriák voltak, de Horváth Péter szerint a sszínészek ma is félbolondok, és az a legjobb tulajdonságuk, hogy nincs semmilyen tulajdonságuk, mert így tudják a legkönnyebben felvenni más emberek tulajdonságait. A színház hanyatlása kapcsán a következő teóriát vázolta fel: „Akkor kezdődött a baj, amikor megjelentek Magyarországon a musicalek és a rockoperák, mert bejöttek a színházba a képzetlen, bár alkalomadtán nagyon tehetséges fiatalok, és ezáltal megszűnt a színházat éltető hierarhia. A színházban ma már nincs viselkedéskultúra, megszűnt a tradíció tisztelete.”

 

Rádiós sorozatok

 

Az est során Horváth Péter elmondta, hogy kezdeményezte egy magyar drámaírókat támogató szervezet létrehozását, melyből kilépett, miután tapasztalta a drámaírók egymás iránti érdektelenségét. Megtudtuk azt is, hogy Horváth Péter írta egy időben a Szabó család című rádiós sorozatot, és a Daráló ifjúsági rádiósorozatot is. „Nem az író írja az anyagot, hanem az anyag írja a szerzőt” – mondta ezek kapcsán Horváth elárulva, hogy mivel már adott karakterekről és élethelyzetekről van szó, ezért az író ezeken nem alakíthat kénye kedve szerint. Az anyagiak mellett ezek a sorozatok írásbiztonságot is adnak a szerzőnek, mert mindent határidőre szállítani kell. „Olyan nincs, hogy ma nem sugározzuk a Szabó családot, mert a művész úrnak nem volt ihlete és nem tudta megírni a mai részt” – fogalmazott.

 

Lássuk a jót is

 

„Szeretem a könnyű műfajt, a derűt. És szeretem az operettet is, mert abban nem hal meg senki” – vallotta magáról a meghívott, nehezményezve azt, hogy Magyarországon a humor harmadrendű dolog. „Nagyon sokan nagyon jól látjuk a bajokat, nem kell ahhoz kiművelt főnek lenni, de arra már kevésbé vagyunk fogékonyak, hogy meglássuk azt, hogy mi a jó” – tette hozzá Horváth Péter, akit végezetül a Bogárvérrel című regényéről kérdezett Kőrössy P. József. A rendkívül jó hangulató est felolvasással és dedikációval zárult.

 

Pap István