A kultúránkat megélnünk kell

A kultúránkat megélnünk kell
Vasárnap délelőtt ünnepi műsor volt a várad-rogériuszi református templomban A Magyar Kultúra Napja tiszteletére. Isten megtartó igéjét Kerekes József tiszteletes hirdette a szószékről.

Jézusnál van a megoldás, ő az, aki visszahelyez bennünket a hagyományainkba, hogy meg tudjuk ezeket élni. Megtanít minket arra, hogy tiszteljük és ismerjük a tradícióinkat és a más népekét is, ugyanezt várva el tőlük is, és ugyanakkor az őbenne való hit és bizalom jutalmaként új hagyományt is teremt is azáltal, hogy kitárja előttünk az üdvösség kapuját- nyomatékosította prédikációjában Kerekes József nagyvárad-rogériuszi református lelkipásztor.

Szószéki beszédét Máté evangéliuma 8. fejezetének 1-től 13-ig terjedő igeverseire alapozta, egyúttal arra is figyelmeztetve, hogy Krisztusnál nincs különbség elmét és gyakorlat között, hanem a kettő egy egységet alkot, miközben Isten országának hatalmát és erejét az emberi élet mélységében és nyomorúságában mutatja meg. Az általa meggyógyított leprást tulajdonképpen visszahelyezte a gyülekezeti, nemzeti és politikai közösségébe, hogy az Istenhez és a felebarátaihoz való tartozás révén meg tudja élni a hagyományt, és megtapasztalni ennek megtartó erejét. Átlépve a zsidók és a nem zsidók közti válaszfalat, felkínálja az üdvösség lehetőségét még a pogánynak, vagyis annak a kapernaumi századosnak is, aki tisztában volt azzal, hogy Krisztus a mennynek és a földnek az ura.

Beszédek

Kelemen Béla kántor orgona- és Kiss Bálint segédlelkész magával ragadó klarinétjátéka után Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke úgy fogalmazott: a közösség számára a kultúra erőforrás, belőle származnak azok az energiák, amelyek egy nemzetet fenntartanak, teljesítményre ösztönöznek. Nemcsak identitásképző, hanem gazdaságfejlesztő és társadalomszervező erő is, ezért bármiféle emberi közösség- köztük a kiemelt jelentőséggel bíró nemzet- fennmaradásának záloga. A kultúra stratégiai ágazat, de vajon igaz-e ez Nagyváradon, egy városban, melynek polgármestere egyetlen kulturális intézményt sem működtett- kérdezte- hiszen tudni, hogy ma Váradon a színház, a bábszínház, a filharmónia, a könyvtár, a múzeum, a hivatásos táncegyüttes- román és magyar egyaránt- a sokkal szűkösebb forrásokkal rendelkező, az RMDSZ által vezetett Megyei Tanács által élhet. A Magyar Kultúra Napján tehát öröm és aggódás kell vegyüljön bennünk- vélekedett.

Öröm, mert a magyar kultúra nagyot lép előre évről évre, termékei egyre ismertebbek és keresettebbek a nagyvilágban, kulturális életünk mozgása egyre harmonizálóbban kapcsolódik a világkultúra mozgásaihoz, részeként annak, de önálló entitásként abban. Ugyanakkor azonban aggódnunk kell amiatt, hogy sikerül-e a szabad társadalomban hirtelen hihetetlen tágassá szétszaladt megnyilvánulási tereken megőrizni a már megszerzett kulturális értékeinket, azaz hagyományainkat, népszokásainkat, történelmünket, és a történelmünk során felhalmozott gazdagságunkat művészeti termékekben, tudományos eredményekben. Meg tudjuk-e tartani a gyökereinket, és azok táplálják-e majd tovább a legújabb hajtásokat a metaforikus kultúra-fán, vagy új időszámítás kezdődik a harmadik évezredben, melyben a kiindulópont a világháló első elküldött üzenete lesz?

Kerekes József egy mesekönyvet (Bihari Csaba: Falusi mesék) és egy festőművészről szóló (JoóJuliannának Pleidell János írt életrajzi és festői munkásságáról írt) albumot ismertetett, valamint az Europrint kiadó más kiadványaira is felhívta a figyelmet, a rendezvény záró gondolataként pedig Derzsi Ákos szenátor arról szólt, miért fontos helyesen írni és beszélni.

Ciucur Losonczi Antonius