A következő “lecke”: el kell menni szavazni

A következő “lecke”: el kell menni szavazni
Térségi kampányzáróját tartotta az RMDSZ szerdán este az érmihályfalvi Gödör rendezvényházban, melyen mintegy 250-en vettek részt, helyiek, érsemjéniek és érkörtvélyesiek.

A megjelenteket, moderátori szerepkörben, Borsi Lóránt, a szervezet egyik megyei ügyvezető alelnöke köszöntötte, az elején leszögezve: bár kampányzáróról beszélünk, az koránt sincs lezárva szerda estével, sőt, a hajrá következik. Házigazdaként Nyakó József polgármester volt az első felszólaló, aki a bukaresti politikai jelenlét fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor kiemelte az anyaországi támogatást, benne a média szerepét is (a budapesti közmédia – M1 és Duna TV, illetve Kossuth rádió – december 11-én tematikus nappal jelentkezik a romániai választásokra fókuszálva – szerz.megj.). Utalva a bukaresti törvényhozói munka veszélyeire, egy-egy névre szóló munkavédelmi sisakot adott Biró Rozáliának, Cseke Attilának és küldött egyet az éppen tévévitában résztvevő Szabó Ödönnek. A maga során Cseke Attila képviselő szimbolikus üzenettel egy sípot adott át, amit az önkormányzati vezető(k) szólaltathat(nak) meg, amikor segítséget kérnek.

Nem lesznek üres székek

A szenátor-jelölt előzőleg kifejtette: most nem az a kérdés, hogy melyik magyar jelöltre kell szavazni, hanem, hogy hány magyar képviselő kerül a törvényhozásba, ahol semmiképp nem maradnak üres székek, nélkülünk sem. A magyarországi közméltóságok kampányban vállalt szerepét is kiemelte, ugyanakkor egy indiai bölcseletet is idézett: ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, ha messzire akarsz érni, eredj a többiekkel. Biró Rozália képviselő úgy vélte, a rendszerváltás után 27 évvel sem lehet karba tett kézzel ülni, annál is inkább, mert karba tett kézzel nem lehet nemhogy gyarapítani, de megvédeni sem már megszerzett jogainkat. Hozzátette: vannak, akik nem akarnak építeni, nem hagyják a sebeket begyógyulni, nekünk azonban tisztelettel el kell fogadnunk a másságot, ám megkövetelve a kölcsönös tiszteletet. Kiss Imre tanár mint helyi illetőségű képviselő-jelölt szólalt fel, a rá jellemző és az őt a diákság körében évtizedek óta a talán legnépszerűbb pedagógussá tevő stílusában “vezette le” az elméletet, melynek végeredménye: a többségnek rá kell jönnie, hogy egyenjogúságot kell adnia a kisebbségeknek. Nem mindegy, mennyien mennek be az oroszlán barlangjába, utalt a parlamenti munkára, majd mintegy képzeletbeli táblára, “felírta” a következő lecke címét: december 11-én szavazni kell menni.

Az öröm napja

Zárszavában Nyakó József kérte még, hogy mindenki buzdítsa Magyarországon (külföldön) tartózkodó rokonait, ismerőseit is szavazásra, hozzátéve: kikérte a helyi EMNP és református egyházközségi vezetők álláspontját, akik nem jelöltek meg a választásra vonatkozó, a fentiekben is elhangzottaktól eltérő “más üzenetet”. Borsi Lóránt azzal az óhajjal fejezte be az összejövetelt, hogy mivel advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja, ez idén december 11., legyen a romániai magyarság számára valóban az öröm napja.

Rencz Csaba