A kollektív öntudat mementója

A kollektív öntudat mementója
Mindenszentek napján a Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál római-katolikus megemlékezést tartottak, majd a reformátusokkal közösen felavatták az ártatlanul elesett magyar hősök emlékművét.

A Steinberger kápolnánál lezajlott római- katolikus megemlékezésen Lőrincz Ottó kanonok kifejtette: Mindenszentek délutánján kimegyünk a Rulikowski temetőbe, megállunk egy-egy síremléknél és emlékezünk. Minden évben őrizgetjük a virágokat, óvjuk a dértől és takargatjuk, hogy legalább egy napra követei legyenek a szeretetünknek. Ők az élők postásai a holtak birodalmába, cinkosai annak a törekvésnek, mely eltakarja a halál igazi arcát. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a keresztények a halál utáni mennyországban reménykednek, pedig ha így lenne, akkor igaz volna Karl Marx gondolata, aki kábítószernek, ópiumnak mondta a vallást, melynek célja, hogy elvonja a nyomorgók figyelmét a kizsákmányolásukról. A keresztények ezzel szemben nem egy távoli jövőben, a csillagok mögötti mennyországban, hanem az örök életben hisznek, hangsúlyozta a tisztelendő.

 

Kollektív öntudat

A megemlékezést követően a jelenlevők átvonultak a két világháborúban ártatlanul elesett magyar hősök tiszteletére készített emlékhely felavatásához, ahol csatlakoztak hozzájuk a református megemlékezésről érkezők is. Az obeliszk felállítását kezdeményező Jakabffy László avatóbeszédében kifejtette: kegyelettel tartozunk mindazon hősöknek, akik életük árán is teljesítették kötelességüket egy boldogabb jövő reményében. Nem tudni, hogy hányan voltak, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sikerült emlékoszlopot állítaniuk nekik memento gyanánt, hogy soha sem fogjuk elfelejteni ?ket. Az avatóbeszédet követően a történelmi egyházak képviselői áldották meg az emlékhelyet. Lőrincz Ottó kanonok a Szent László templom krónikáskönyvéből olvasott fel az első világháborúra vonatkozó részleteket, Veres-Kovács Attila lelkipásztor pedig dicsérettel illete azokat, akik a kollektív emlékezetet és öntudatot éberen tartják. Úgy vélte: a felavatott kő a jövő emléke lesz, nem fogja hagyni, “hogy belénk haljon az emlékezet”.

 

Ciucur L. Antonius