A kalandozások célja az adóbehajtás volt

A kalandozások célja az adóbehajtás volt
Nagyvárad- Szerda este az Ady líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Ezúttal Fodor István miskolci egyetemi oktató, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. főigazgatója tartott vetített képes előadást a honfoglalásról.

A szép számú érdeklődőt Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki bejelentette, hogy nyomdába került a Szacsvay Akadémia tavalyi évadjának meghívottjaival készített interjúkötet, így a következő alkalom végén ingyen átvehetik ezt mindazok, akik rendszeres résztvevői az előadásoknak, illetve mások számára megvásárolható lesz a kiadvány.

Fodor István régész, egyetemi oktató hangsúlyozta: az általa tanulmányozott „rejtélyes” 10. századról kevés újdonságot lehet elmondani, ezért ő inkább megpróbál a korszak gazdasági vetületéről beszélni, arról: minek tudható be, hogy a kalandozások korának lezárulta az akkori magyar államot nem érte akkora megrázkódtatásként, vagyis egyben maradt. Kifejtette: elődeink az Urál-hegység vidékén jelentek meg, önálló népként K. u. az 5. században használták először a magyar név korabeli változatát. Egyik felük Nyugat-Szibéria és a Volga felé vándorolt (ahol 1236-ban az utódaikat megtalálta Julianus barát), a másik részük pedig dél, dél-nyugat irányába. Kettős fejedelemséget alapított és szövetséget kötött a kazárokkal. Innen a magyarok 850 körül vonultak az Etelközbe, ahonnan 862-ben a Fekete-tenger északi partvidékeire szerveztek először „túrákat”. 881-ben a Don vidékéről részt vettek katonai erővel európai ügyekben. Betörtek a Kárpát-medencébe is, és Bécs mellett harcoltak. Jelentős dátum 894, mely évben a források szerint két jól szervezett hadjáratot indítottak. Megtámadták Szvatopluk morva fejedelmet és tönkreverték a bolgárokat. Mindez azt jelentette, hogy valamire nagyon készülnek a Kárpát-medencében, melyet úgymond pacifikálni akartak, birtokba venni. Közben 893-894 telén etelközi szálláshelyeiken megjelentek a besenyők, ezért 895 tavaszán a magyarok minden bizonnyal Árpád főfejedelem vezetésével átlépték a Vereckei-szorost: elől a fősereg, nyomában a néppel, a hátvéddel és az oldalerőkkel. Szekereikkel szép lassan haladtak észak felé, mivel féltek a bolgároktól és a besenyőktől. Sorsukat azonban nem kerülhették el: verességet szenvedtek tőlük, ezért egy részük Árpád irányításával leereszkedett az alföldre, illetve bemenekült Erdélybe, és megszállt ezeken a területeken. Megtelepedtek a nagyobb folyók mentén és biztosították a keleti határok védelmét. A történész külön nyomatékosította, hogy mindez 895-ben történt, és nem ötven évvel korábban, ahogy egyesek állítják, illetve nem 896-ban, a milleniumi ünnepségeket azért szervezték 1896-ban, mert nem mindennel készültek el időben.

A pozsonyi csata

Az említett vereség után körülbelül négy-öt évnek kellett eltelnie, míg helyre tudták állítani a lóállományukat, addig nem is mozdultak el erről a területről. 899-ben, amikor a frankok összetűzésbe kerültek az itáliaiakkal, és segítséget kértek a magyaroktól, elődeink egy 5 ezer fős sereggel elmentek Itáliába. Előbb verességet szenvedtek, azon egy meglepetésszerű csellel végül legyőzték az „olaszokat”. Megkapták a követelt 1,5 tonna ezüstöt és aranyat, melyet hazahoztak Magyarországra. 902-ben a Felvidékre vonultak be, megszüntetve a morva uralmat, a honfoglaló korszakot pedig 907-ben egy döntő ütközet zárta Pozsonynál. Fodor István ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: mintha feledésbe merült volna ez a csata, pedig a magyarok szétverték a hatalmas erejű német sereget, és valószínűsíthető, hogy akkor még élt Árpád, az ő zsenialitásának köszönhető a győzelem.

A történész szerint a kalandozó hadjáratok nagy többségének célja az adóbehajtás volt, a magyarok ugyanis adót követeltek azoktól, akiket legyőztek, de azoktól is, akiket békét hagytak, és még a szövetségeseiktől is, a pénzért vagy más dolgokért pedig el kellett menniük. A 10. század közepén azonban véget értek a kalandozások, mert kikristályosodott a német-római császárság, Ottó pedig Augsburgnál megverte a magyarokat. 973-ben Géza fejedelem elküldte köveit Európába, s ezzel a magyarok esélyt kaptak arra, hogy a nyugati értékrendhez tartozzanak, s hívei legyenek ennek, „legalábbis mostanáig”.

Nomád gazdálkodás

Értekezésének utolsó harmadában a professzor vetített képek segítségével beszélt a nomád gazdálkodásról és a falvak kialakulásáról, illetve leletek bemutatásával a korabeli temetkezési szokásokat is ismertette. Megjegyezte: a kalandozókkal párhuzamosan léteztek földművelők, állattartók is, akik a szomszédok mintája alapján létrehozták Magyarországon a faluhálózatot. Kialakult tehát egy földműves társadalom, mely biztosította Magyarország fennmaradását, illetve szerencsére voltak olyan vezetők, akik felismerték az ebben rejlő lehetőséget. A „modernizálás” hol szép szóval, hol pedig tűzzel-vassal haladt, míg a 13. századra kialakult a lakosság 2-3 százalékát kitevő nemesség, valamint a jobbágyság, hogy aztán a 14. században, az Anjouk idején a fejlett európai országok közelébe kerüljön Magyarország.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .