„A jövő építői”

„A jövő építői”
A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum az országban az első, amely a nagyközönségnek bemutatja a „A jövő építői” című kiállítást, amely 1950- 1989 közötti időszak képzőművészeti alkotásait tartalmazza. Nem ideológiai, hanem művészeti szempontból tükrözi ezt a korszakot. Dan Breaz muzeológusnak a kutató munkáján alapszik.

A megnyitón részt vett Vákar István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. Üdvözlő beszédében elmondta, olyan időszakról, van szó, amelyet a látogatók közül nagyon sokan átéltek. A kiállítás hűen kifejezi, művészi eszközeivel, azt a korszakot. A kiállítás lényege, együtt látni ezt a korszakot, minden jellemző elemeivel. Legkifejezőbb Teodor Harşia Népbírósági per című alkotása.

Ruxandra Cesereanu egyetemi előadótanár (költő, esszéista) Egyetlen az ég fölött (Un singur cer deasupra lor) című regényéből felolvasott erre a korra jellemző részletet.

Majd elmondta, egyetemistákkal beszélgetve erről a korszakról, felvetődött az a kérdés: Hogyan lehet ehhez a korszakhoz viszonyulni, emlékezni?

Ilyen viszonylatban különböző tényezőknek a hatása nyilvánulhat meg. Az első időszakban ’90 után érzelmi emlékezés formájában viszonyultak a korszakhoz. Ebben az időszakban az emberek utálták múltjukat. Majd ezt váltotta a következő korszak, mikor az információs emlékezés dominált, megtudhatták, hány embert hurcoltak el különböző lágerekbe, börtönökbe. Melyet felváltott egy etikai emlékezés, melyben megvizsgálták, mi a rossz és mi a jó. Szerinte a mentális emlékezés a legkifejezőbb, mely arra reflektál, kik, mit is tettek, és miért. Ezáltal reálisabban közelítik meg ezt a korszakot.

A kiállított művek, köszönhetően a művészek adottságainak, mégis olyan alkotások, melyek mondanivalója időt álló.

Dan Breaz muzeológus szerint minden látogató a kiállítást másként látja. Ezért is törekedett arra, hogy ne ideológiai, hanem művészeti szempontból állítsa össze a kiállítás anyagát, amelyben a szoc. realista szempont domináns hangot kap. De mindenik művész megtartotta sajátos kifejező eszközeit. Ennek köszönhető az a változatos nyelvezet, melyet a művészek használnak.

51 kiállító művész 96 munkája került el a falakra.

Kiállító művészek a teljesség igénye nélkül: Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Aurel Ciupe, Petre Abrudan, Mohy Sándor, Victor Ciato, Miklóssy Gábor, Túros László, Mircea Vremir, Alexandru Ciucurencu, Teodor Harşia, Szolnay Sándor, Jakab Ilona, Cs. Erdős Tibor, Gheorghe Apostu, Nagy Endre, Paul Sima, Ioan Sima, Radu Fulger, Lucia Piso- Ladea, Alfred Grieb.

A kiállítás a maga nemében úttörő jellegű, dokumentum értékű is. Beszélni mer egy olyan korszakról, amely már a múltté lett. De még ebben a helyzetben is tud a ma emberének arról a művészi értékről beszélni, amit mindenik mű a maga nemében képvisel. Bizonyítván azt, hogy a gondolkozást nem lehet zárva tartani. A szárnyaló alkotó kedvet, a tehetséget nem lehet láncra verni. Pillanatnyi politikai játékok összeomolhatnak, de a szellemi terméknek túlélési módozatai is vannak.

A művek túlélik alkotóikat.

Számomra talán azért is értékes, mert majdnem mindenik kiállítóval személyesen is találkoztam, nem eggyel jó barátságban is voltam. Tudtam, hogyan gondolkodnak.

Ezeket a gondolatokat a maguk sajátos eszközeivel most is elmondják azoknak, akik a Bánffy palotában megtekintik a kiállítást.

Csomafáy Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .