„A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több”

„A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több”
Tisztelt szerkesztőség! A fenti szólás-mondás most is bebizonyosodott a nagyváradi Beöthy Ödön (Iuliu Maniu) utca rehabilitációja során.

Azok után, hogy 2 hónap csúszással sikerült csak átadni a felújított utcát, kellett közel fél év, hogy a városvezetés rájöjjön arra, hogy „kissé” elhibázták a felújítást. Kellett mindehhez az, hogy több ház pincéjét elárassza az esővíz, vizes legyen az összes fal az utcában.

Tehát fél év után „derült ki” a (sokadik panaszra), hogy a nagy felújításban sikerült elfelejteni az esővízelvezető csatornákat bekötni a kanalizálásba, így a házakról lezúduló esővíz, és a tél folyamán lehullt hó leve befolyt az alapba, a pincékbe, illetve az úttest alá.

Gondoljunk csak bele, hogy eléggé csapadékos volt az elmúlt ősz, a tél és az eddigi tavasz is… Szinte szavakat sem lehet találni, hogy hogyan lehet ilyen óriási hibát elkövetni… A probléma onnan indult ki, hogy a bukaresti cég, aki a terveket készítette, elfelejtette berajzolni a csatornák hálózatba való bekötését. Eddig rendben, mondhatnánk. Csak nem világos, hogy azok után, hogy közel fél évig dolgozott az utcában összesen több mint 100 személy (mérnökök, szakmunkások, villanyszerelők, gázvezetők stb.) senkinek nem tűnt fel, hogy körülbelül 100 csatorna nincs bekötve a vízelvezető hálózatba. Sem annak, aki a gödröt ásta, sem annak, aki azt betömte. Miközben a nyár folyamán is több eső volt nem tűnt fel a munkálatok közben, hogy a víz a csatornából egyenesen a földre folyik…

Balkáni megoldás

No, eddig is még érthető lehetne, fogjuk rá. De az, ahogyan ezt a problémát nekifogtak kezelni az már mindennek a csúcsa. Először is a kivitelező a saját pénzén nem korrigálja az óriási hibát, felásva és újravezetve a csatornákat, mert ugye 5 évig nem szabad feltörni a vadonatúj aszfaltot (más kérdés, hogy 3 helyen már két hét múlva mégis feltörték…). Az önkormányzat nem pereli be a tendergyőztes céget. Nem, ők egyszerű román módszert választanak. Inkább lyukat vágnak a közel százéves öntött vas csatorna elemek oldalára, majd a földbe vezető csövet beöntik betonnal, így pedig eső esetén a járdákon folyik végig az esővíz. Balkáni megoldás, semmi probléma, mondhatnánk. Csak az marad a kérdés, hogy vajon mi fog történni télen, mikor az 1 Celsius fokos csatornavíz kifolyva a járdákra estére megfagy hosszan a Beöthy Ödön utcán. Ha jól sikerül, akkor az itt lakók pénzt csinálhatnak a télből és kiadhatják az utcát jégpályának, és talán itt rendezhetjük decemberben a Csíkszerdai HC–Brassói Fenestela jégkorong mérkőzést. Komolyra fordítva a szót, vajon ki fizet mindezért a mérhetetlen hibáért? Vagy éppen ki nem fizet?

Szabó Attila