A jövőbe tekintés eszköze

A jövőbe tekintés eszköze
Nagyvárad – Kedden délután a XX. Festum Varadinum keretében felavatták a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban létesített Szent Vince Intézet-emlékszobát. Ezt megelőzően előadások hangzottak el.

A Szent László Római Katolikus Gimnázium iskolanapja keretében zajló rendezvényen megjelenteket Zalder Éva igazgatónő köszöntötte, kiemelten a vincés nővéreket. Úgy vélte: az elmúlt húsz évben nem csupán iskolát, hanem történelmét is „építettek” mindazok, akik valamiképpen hozzájárultak ahhoz, hogy napjainkban több mint 400 diákot tanítsanak jóra és szépre a Nogáll utcai líceumban. Az egyházi segítségnek is nagyon sok minden köszönhető, és a nehézségek ellenére lassak helyükre kerülnek a dogok, hiszen ha egy embertömeg megmozdul és hiteles tud lenni és maradni, akkor sokan csatlakoznak a kezdeményezőkhöz, s az apró kis mozaik kockákból előbb-utóbbi összeáll az iskola története.

Mons. Fodor József általános helynök Nogáll János püspök, nagyprépost életét és munkásságát ismertette, aki annak idejét megalapította a Szent Vince Intézetet, mely abban az épületben működött, ahol jelenleg a Szent László Gimnázium található. Expozéjában rávilágított arra, hogy a néhai főpásztor „úgy haladt át az életén, hogy közben jót cselekedett”, nemhiába tartották őt a jóság és a szeretet apostolának. Nem csupán teológiai körekben, hanem az irodalmi berkekben is otthonosan mozgott. Könyvkiadással is foglalkozott, szemináriumi lelki vezetőként és főpapként pedig az egyházi és a hitélet generátora volt. Mint ahogyan a halála után megjelent egyik újságcikkben olvasható, ő volt „a szeretet maga”.

Tenni akaró vágyakozás

Dr. Ramona Novicov művészettörténész, egyetemi oktató felszólalásában arról beszélt, hogy az id. Rimanóczy Kálmán által tervezett és 1868-ban felépített Szent Vince Intézet esetében hogyan ötvözödik a neogótikus építészet a katolikus kolostori szellemiséggel. Módi Blanka tanítónő, vincés-rendi nővér vetítéssel egybekötött előadása a vincés rend múltjáról, jelenéről és jövőjéről szólt. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: 1878. december 12-én indult el egy kis nővércsapat az ausztriai Grazból Leopoldina Brandis anya vezetésével Váradra. Itt dr. Nogáll János kanonok fogadta őket a már létező Szent Vince Intézetben, ahol az egész házat átadta Brandis anyának. Így tulajdonképpen kifejezetten Nogáll Jánosnak köszönhető a vincés nővérek itteni letelepése. Az első világháború után, 1924-ben tartományházat is avattak Váradon, a kommunizmus előtt pedig Romániában 210 nővér dolgozott 24 rendházban.”Életünk, szolgálatunk és jellemünk az Istentől kapott erőből fakad”, fogalmazott a vincés nővér.

Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: fontos odafigyelni azokra az értékekre, melyek a korábban felsorolt személyek hivatásának, szeretszolgálatának az eredményei és gyümölcsei. Az emberi sors ugyanis olyan, hogy generációk követik egymást, ezért lényeges, hogy e lelki forrásokból merítve ne csupán megőrizzük a kincseket, hanem tovább is adjuk ezeket az utókornak, és tanuljunk az elődeink példájából. A felszentelt emlékszoba tehát nem csupán a szemlélődés, hanem a jövőbe tekintés eszköze is kell legyen, egy olyan tükör, mely a tenni akaró vágyakozást tükrözi vissza.

A beszédek után az egyházmegye főpásztora megszentelte az emlékszobát és a tanintézet kápolnáját is.

Ciucur Losonczi Antonius